Várfalak, bor, elegancia

Várfalak, bor, elegancia

A budai várban annak fénykorában még valószínűleg nem tartottak borfesztivált (vagy ki tudja), viszont szinte biztosan felszolgálták ott is ezt a nemes nedűt, hiszen Magyarország híres a borairól, és nagy borivó nemzet a magyar.

A Budapest Borfesztivál Európa egyik meghatározó boros rendezvénye. Az idén huszonhetedik alkalommal nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt.

„Minden bor [...] társas, és igazi lényét akkor tárja fel, ha közösségben isszák” — írja Hamvas Béla A bor filozófiája című könyvében. S a budai várban volt alkalma feltárni igazi lényét a vörösnek is, a fehérnek is, a rozénak is, hiszen közösség az volt bőven. Több mint tízezren látogatnak ugyanis ki évről évre a Budapesti Borfesztiválra. S valahogy egészen más egy borfesztivál közönsége, mint, mondjuk, egy sörfesztiválé vagy egy vodkanyakaló versenyé. Mintha a bor megkövetelne bizonyos dolgokat. Itt több volt az ing, az elegancia, a hátrazselézett haj, itt-ott még egy kalap is felbukkant, kevesebb pocak buggyant ki, s több francia szó hallatszott, mint német. Igénytelen külső elvétve, borszakértők mindenfelé. Érdekes és radikális váltás volt ez a pesti belváros forgataga után, ahol hajléktalanok és átlagpolgárok együtt élték a zsúfolt magyar mindennapjaikat, amikor elindultunk. És bár nagy tömeg hömpölygött, mégis egészen megnyugtató érzés kerített hatalmába már a kapunál.


A szerző felvételei

Ha első alkalommal vesz részt az ember lánya egy ilyen nagy volumenű rendezvényen, először is illik felmérnie a terepet, azaz tennie egy nagy sétát, még mielőtt bármelyik stand vagy színpad előtt leragadna. S megindultunk (többes számban beszélek, hiszen az ember általában nem egyedül jár ilyen rendezvényekre, annak semmi értelme, hiszen ökör iszik magában). És jöttek sorra mind: szekszárdi borvidék, Tokaj, Villány, Eger, hogy csak a leghíresebbek közül említsek néhányat. Csaknem kétszáz magyar és külföldi borász kínálgatta portékáját. Abban biztos vagyok, hogy nem volt olyan, aki mind a kétszázat végigkóstolta volna, hiszen azért azt gyomorral és pénztárcával is bírni kell. Egyébként nem is pénztárcával, csak annak tartalmával. A fizetés ugyanis egy — nagyobb fesztiválokról számomra már ismerős — kártyás rendszerrel működik, azaz egy feltölthető kártyát használ mindenki, aki meg szeretné tölteni a belépőjegyével együtt kapott poharát. A borosok kis fabódéi mellől nem hiányoztak az étkezésről gondoskodó standok sem. Füstölögtek a kolbászok, sült a hús és a kenyérlángos, sajttálak hívogatták a vörösborokat.

Ahogy sétáltunk, akarva-akaratlan észrevettük, mennyi francia látogatott ki ide, s ez is érthető, hiszen ha valaki ért a borokhoz, akkor, ugye, azok a franciák. Láthatóan élvezték a magyar borokat, illetve az atmoszférát.

A bor mellé koncerteket kínáltak a szervezők. Finom, kis gipsy manouche s a mindig jóleső magyar népzene szólt innen-onnan, a fesztivál nagyszínpadát pedig a nagyobb sztárok uralták. A három nap alatt olyan zenekarok léptek fel, mint a Tárkány Művek, a Mörk, a Kiscsillag, a Fonó Budai Zeneház támogatásával a Dresch Vonós Quartet és a Parno Graszt. A Fitos Dezső Társulat előadásában a Pisztráng című darabot tekinthették meg az érdeklődők, ezután a Fölszállott a páva közreműködőivel egy táncos-zenés kavalkád következett, majd a Marko Marković Brass Band, melyet ottjártunkkor el is csíptünk, s a földig esett állunkat kapargatva ugráltunk az első sorokban. A híres-nevezetes Boban Marković fia ugyanis egy friss jazzes-funkos formába öntötte a Balkánt, illetve a trombitafúvóját a szájáról leeresztve dalra is fakadt. Hangjának leírására azonban kevés ez a papír. Bravúros. Zsigeri, ösztönös, ahogy mondják, „a vérében van”. Ez a harmincéves ifiúr földöntúli hangokat produkál. Egy kis modern, jazzes szellő jót tesz a szerb fúvósoknak.

A fesztivál második napján a magyar jazz napját is megünnepelték a jazzszerelmesek és a szerelmes jazzerek, fellépett ugyanis a Rafael Márió Trió, a Gereben Zita Quintet, a Bágyi Balázs New Quartet, a Stúdió 11 és a Koós-Hutás Áron E. T. Project.

A Magyar Jazz Szövetség rendezvénye a hazai jazzszcéna aktuális keresztmetszetét felvonultatni kívánó rangos esemény, mely évről évre új nézőpontból láttatja a műfaj kiválóságait, s ilyen formában szeretné, hogy a magyar jazz napja kiemelten és széles tömegek előtt szóljon a magyar jazz világszerte elismert és foglalkoztatott előadóiról, vagyis kilépve a klubkoncertek világából, a nagy jelentőségű fesztiválok minden előnyét élvezve jelenhessen meg a közönség előtt.

Egy magára valamit is adó borfesztivál nem múlhat el a szüret említése nélkül, hiszen a borkészítés folyamatának egyik legizgalmasabb része éppen az alapanyag begyűjtése. A budai várban vasárnap került sor a hagyományos szüreti felvonulásra, melyet a nagyszínpadon és a három további pódiumszínpadon népzenei és néptáncgála követett. Ezt azonban sajnos már nem láthattuk, hiszen csupán egy napot élvezhettünk ebből a valóban színvonalas fesztiválból, az isteni borokból és az oda tökéletesen illő koncertekből.

Bort nem hoztunk, képeket viszont igen. Kárpótlásként talán ez is megteszi. Borfesztivál pedig jövőre is lesz.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A homoki krumpli az igazi!
Riport
Kreatív csapatok kerestetnek!
Riport
Facebook

Támogatóink