Ulmer Gáspár

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Szerényen, kevés szóval élte le becsületes életét az áldozatkész, nagyon lelkes, nagyon munkabíró, hangyaszorgalmú levéltáros, aki számtalan publikációban tette közzé értékesebbnél értékesebb kutatásai eredményeit - Munkásságát Szabadka város 1997-ben Pro Urbe Díjjal jutalmazta, publikációiért pedig...

Szerényen, kevés szóval élte le becsületes életét az áldozatkész, nagyon lelkes, nagyon munkabíró, hangyaszorgalmú levéltáros, aki számtalan publikációban tette közzé értékesebbnél értékesebb kutatásai eredményeit - Munkásságát Szabadka város 1997-ben Pro Urbe Díjjal jutalmazta, publikációiért pedig 2000-ben Bodrogvári Ferenc-díjjal tüntették ki - Salamoni bölcselettel dolgozott, és olyan szenvedélyesen kutatta múltunkat, mintha folyton attól rettegett volna, hogy hamarosan elapad az ifjonti szomja - Életének utolsó percéig azon munkálkodott, hogy feltárjon valamit a tegnapból - Ulmer Gáspár hozta el Bécsből annak az 1391-ben kelt oklevélnek a másolatát, melyben először történik említés Szabadkáról, valamint azt az első térképet, amely a középkori török kori várat ábrázolja - Gazdag hagyatéka több figyelmet, gondoskodást érdemelne, s ha valóban értékeli munkásságát az utókor, akkor képes lesz felnőni hozzá...
Egy karizmatikus művész egyszer azt nyilatkozta: ,,Amikor elvállalok egy szerepet, sohase azt nézem, népszerű témáról szól-e a forgatókönyv, sikerrel kecsegtet-e majd a film vagy hogy mennyit fizetnek, hanem csak azt, mekkora kihívást jelent számomra a feladat, mit tudok csinálni a szerepemből, mit tudok kihozni magamból. Nálam mindig is ez volt a fő szempont, és én erre igenis büszke vagyok.' Ezt mondhatta anno, még a múlt században Ulmer Gáspár, s aztán ápolt szellemmel, tiszta aggyal, de csöndben munkához látott, mintha mindig tavaszünnep előtt tisztelegne kutatásaival, soraival, egész lényével azon fáradozott, hogy nagyon hasznos polgárává váljon ennek a rozsdás kalitkába zárt világunknak. Tudta: a tehetség olyasmit sejt meg, ami még nem létezik. És világra segíti. Ekképp társává válik a Teremtőnek. Tudom, Ulmer Gáspár most szerényen elhárítaná magától ezeket a szavakat, talán inkább azt mondaná halkan: ,,Inkább hordd a régi kabátot, de vedd meg az új könyvet, vagy tegyél valami hasznosat, merülj el a levéltári munkában, szavak helyett beszéljen a tett, a tetted.' De hát olyan ember előtt tisztelgek kusza-fura betűkkel, gondolatokkal, aki előttünk járt, s nem tudtuk követni, még kevésbé vezetni. Most megpróbálunk mellette haladni, megkésve letörni neki egy darabkát a gőzölgő kenyérből...
Ulmer Gáspár... Kiemelkedő munkásságát Szabadka város Pro Urbe Díjjal jutalmazta 1997-ben, öt évvel a halála előtt. A Bodrogvári Ferenc-díjat értékes publikációiért érdemelte ki 2000-ben, 81 éves korában, amikor még mindig szenvedélyesen dolgozott, be-betért egykori munkahelyére, és elmondta, hogy foglalkoztatja Csantavér, Bajmok és az egykori Sándor község múltja is. Büszkén újságolta azt is, hogy a szabadkai Történelmi Levéltárnak a városi levéltárak között nincs vetélytársa az országban. Óriási az állománya. Ezt mondta: ,,- 1977-ben a bécsi Hadügyi Levéltár kéziratos térképtárában búvárkodtam. Meglepetésemre és legnagyobb örömömre megleltem a szabadkai vár 1697-ből való tervrajzát, amiről korábban sokat hallottunk és olvastunk. A számtalan beszerzett dokumentum között ez a legjelentősebb.'
Ulmer Gáspárnak számtalan publikációja jelent meg. Maradandó értékűek a Bajsáról és Sándor községről, valamint a Scultéty Ferenc kormánybiztosról (1819-1823) szóló könyvei. å hozta el Bécsből annak az 1391-es oklevélnek a másolatát, amelyben először említik Szabadka nevét. Továbbá írt Szabadka kisiparának a XVII. és a XVIII. Századi fejlődéséről, de - mivel nyitott szemmel járt a világban - megemlékezett a város nincstelenjeiről is.
Ulmer Gáspár az Úrral akart szolgaként eszmét cserélni. Nem akart levéltáros lenni. årszálláson (Stanišićon) született 1915. április 13-án egy német lakosságú, egykoron hangulatos faluban, nem messze Zombortól. Édesapja földnélküli szabómester volt. Az elemit szülőfalujában járta ki, a gimnázium első osztályát Zomborban, majd Travnikban, a jezsuitáknál folytatta a tanulmányait. Ezután beiratkozott - miután leérettségizett - a teológiai fakultásra, ám pappá mégsem szenteltette magát. Munkába kellett állnia, mert bizony abban az időben sem kényeztette túlságosan az élet a szegény sorsú embereket. Dolgozott årszálláson, a malomban, a villanytelepen, megfordult Szabadkán a szérumgyár laboratóriumában, a Vojvodina konzervgyárban, majd a Pionir cukorka- és csokoládégyárban. 1954-ben a levéltárban helyezkedett el. Közben beiratkozott a szabadkai jogi fakultásra, feleségül vette Törjék Rozáliát, Marosvásárhelyen kétéves közigazgatási tanfolyamon vett részt, majd diplomát szerzett. 1959-ben özvegyen maradt. Megélhetési nehézségei támadtak. Ezért német és latin nyelvórákat adott, 1962-ben újra megházasodott, 1975-ben főlevéltárosi minősítést nyert.
Egy élet - mégpedig milyen tartalmas élet! Eszményképének Iványi Istvánt tartotta, akinek monográfiáját - Ulmer Gáspár szerint - nehéz lesz túlszárnyalni. Szegény családban született, Goethe és Schiller szelleme kísérte végig az életen, szegény ember maradt, de boldoggá tudta tenni maga körül az embereket, a feleségét, gyermekeit és az unokáit. A város, a tartomány adósa maradt mindmáig. Hogy is mondtuk elöljáróban? Ulmer Gáspár sem kérdezte soha, hogy munkájáért mennyit fizetnek... s ha a világ sötét volt és hideg, a levéltáros úgy szólt a munkáról, mint ahogyan Rómeó szólt Júliához, Trisztán Izoldához, Csongor Tündéhez. Számára a munka maga volt a misztérium. Most rendjén volna összebékíteni életművét a jelennel, lajstromba venni kiadatlan munkáit, és megjelentetni. Ezzel tartozunk Ulmer Gáspárnak, és tartozunk neki mély főhajtással is, mert a tanítónk volt. Sokat tanulhattunk tőle: erkölcsi elveket, ismereteket és munkaszeretetet...
Címkék: Ulmer Gáspár

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Elhunyt NAGY GÁSPÁR
Körkép
  • 2007.01.10.
  • LXII. évfolyam 2. szám
Facebook

Támogatóink