Tengerparti télűzés

Tengerparti télűzés

A fiumei (rijekai) karnevál története harminchárom évvel ezelőtt, 1982-ben kezdődött, azóta — töretlen sikerrel — Horvátország legnagyobb karneválja. Az egynapos rendezvény többnaposra dagadt, s immár több esemény szerveződik köré a városban.

A karnevál, a farsang, a télűzés, a tavaszvárás ünnepe a horvát tengerparton kap igazi értelmet, hiszen itt már február közepén tavaszias az idő, le lehet dobni a nagykabátot, s ki lehet ülni a partra napozni. Egy picit más ez, mint, mondjuk, Vajdaságban, ahol februárban esetleg a latyak partjára ülhetnénk ki, és nem kellene sminkelnünk sem, mert a hideg szél kipirosítaná az orrunkat és a fülünket. Nyilván sok olvasónak jut most eszébe, hogy nem volna rossz a tengerhez közel lakni, és már februárban élvezni a kellemes tavaszi időt... De térjünk vissza a karneválhoz.

A kezdetekkor, azaz 1982-ben a rendezvényen három csapat lépett fel, mely azóta minden évben képviselteti magát, a felvonulók tábora azonban megnőtt. 2001-ben több mint 144 együttes vonult fel Fiume utcáin — ez volt a legtömegesebb karnevál. A létszámot korlátozták, így 2008 óta legfeljebb száz csapat vehet részt a rendezvényen, melyet minden évben több mint 150 000-ren kísérnek, azaz ennyi beöltözött emberrel találkozhatunk az utcákon. 

A nyitónapon a polgármester átadja a város szimbolikus „kulcsát” a Meštar Toninak, a karnevál vezetőjének — ő a „maestro”, aki egy napra jelképesen átveszi a város vezetését, vagyis kvázi ő lesz a polgármester. Ezután kezdődik az őrület. 

Az utcákat elözönlik a turisták és a helyiek, mindenki álarc mögé bújik, idős, fiatal, nő, férfi egyaránt. Óriási bábok, különféle témák jelennek meg, teherautón táncoló szumóbirkózók bömböltetik a zenét, tőlük balra Caesarnak öltözött nyugdíjasotthon-lakók rendetlenkednek. Angol urak és kisasszonyok kínálnak jóféle vörösborral, és egy kicsivel messzebb az egyik lady megpróbál letámadni. Vendégek jönnek a környező szigetekről, Krkről, Hvarról, Korčuláról, Zágrábból, az Isztria-félszigetről, valamint minden évben érkeznek autóbuszok Szlovéniából, Olaszországból, Magyarországról és Szerbiából is.

A város egy zsongó méhkassá válik, folyik a bor, szól a zene, az őskáoszhoz hasonló állapotok uralkodnak, mindenki mosolyog, nehéz eldönteni, hogy az elfogyasztott alkohol, a napsütés vagy a smink teszi-e. Nyulak és farkasok beszélgetnek egymással... „Az ott egy rendőr kisgatyában?” Nehéz megítélni, ki van jelmezben, és ki nincs. Azt hiszem, Szerbiában soha nem tudnának megszervezni egy ilyen nagyszabású karnevált, hiszen a nőnek öltözött férfiak, a rövidnadrágos rendőrök, a huncutul mosolygó, pajzán papi jelmezbe bújt emberek vagy nem is jelennének meg, vagy olyan jelzőkkel illetné őket sok polgártársunk, amelyeket most nem szeretnék leírni. Az sem valószínű, hogy az idősebb korosztály maskarába bújna, és borosüveggel a kezében parádézna a város utcáin, melyben él. Mindenesetre jó volt látni a pezsgő tengerparti életet, a boldog arcokat, akik örülnek, hiszen mindjárt kezdődik a turistaidény. De addig még van néhány nyugodt hónap a tengerpartiak életében, a napocska pedig már nekik játszik, elolvad a rosszkedv, melegszik a tenger vize, zöldellnek a fák, friss zöldséget és gyümölcsöt lehet venni a piacokon. És még mindig csak február van.


Olvassa el a szerző, Szerda Zsófi adatlapját is!
És... látogassa meg a honlapját!

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Kreatív csapatok kerestetnek!
Riport
Facebook

Támogatóink