Tánc a gyárban

Tánc a gyárban

Az L1 Egyesület az idén tizenhetedik alkalommal szervezte meg az immár ötnapos nemzetközi kortárs tánc-színházi fesztiválját, az L1 DanceFestet Budapesten.

A rendezvénynek ezúttal a Bakelit Multi Art Center adott otthont szeptember 4-e és 8-a között. Csaknem húsz előadásra, workshopokra, kiállításokra, konferenciára és kerekasztal-beszélgetésekre került sor az öt nap alatt.

Először jártam a Bakelitben, mely egy gyárépület-komplexumként definiálható. Lerakatok, egy Büfé nevű klasszikus büfé mindenféle rántott dologgal, műhelyek és egy multikulturális művészeti központ is található itt, melynek az előadótermeken kívül egy kiállítóterme is van, sőt, még egy hostelje is. A többi közt ezt a teret töltötte be tánccal Ladjánszki Márta szervező és csapata. (Egyébként nemcsak a Bakelitben folytak a programok, hanem például a Trafóban, a MAMŰ Galériában, az RS9+Vallai Kertben, a Szlovák Intézetben, a Magyar Táncművészeti Egyetemen és a CEU auditóriumában is.)

Az L1 Egyesület tizenhét éve bizonyítja, hogy a kortárs, független formában működő hazai és nemzetközi előadók jelenléte szükséges és építő a hazai táncszakmai életben is. A programok összeállításakor figyelnek a kísérőesemények színességére, illetve arra is nagy hangsúlyt helyeznek, hogy a külföldi fellépőkön kívül a magyar alkotók is szép számban jelen legyenek a programban, különös tekintettel az L1 Egyesület tagjainak és rezidens művészeinek munkáira.


Vas Péter felvétele

Már javában tartottak a próbák, amikor megérkeztem. A délután fotók igazgatásával múlt el, a háttérből valami elektronikus zene szűrődött be, olyan, amelyre jól lehet táncolni. Az est a Showcase programok jegyében telt, azaz a mozgásművészek rövid, húszperces etűdökkel mutatkoztak be. Az első színhelye egy annyira pici tér volt, hogy a közönség fele nem is fért be, így Kovács Emese és a Ziggurat Project munkabemutatójáról lemaradtunk. A második előadás Lior Lazarof és Chen Nadler duója volt. A két izraeli lány egy finom humorral átszőtt előadást hozott, összehangolt mozdulatok, tökéletes összhang, játékosság jellemezte táncukat és az ABC and the study of stars című darabot. Kiss Anikó és Emilia Jagica neve ismerősen csenghet olvasóink számára, az Ébredés című előadásukat már bemutatták Magyarkanizsán, most egy rövidített változattal érkeztek, izgalmas volt összehasonlítani az eredetivel. Emilia képzőművész, Anikó pedig táncos, koreográfus, ám ebben a darabban egy kicsit felcserélték a szerepeket, azaz megosztották, így kerülve ki komfortzónájukból. Az estet Berger Gyula Létszomj című munkabemutatója zárta: sok-sok műanyag pohár borította a színpadot, s az alkotás egyértelműen a szemétben való fuldoklásra, a szemét uralmának problematikájára igyekezett ráirányítani a figyelmet. Sajnáltam, hogy az előadásban nem volt több játék a poharakkal, hiszen végtelen opció létezik erre — főleg, ha ilyen mennyiségben terítik be a színpadot. De az üzenete fontos, szép képekkel operált, s a fényezése is kiemelkedő volt.

A fesztiválon több workshopra is sor került, Gál Eszter „személyes kreatív térképet” készített a részvevőkkel, Romain Guion kortárstáncot, Tomáš Morávek és Katarina Ďuricová fénykurzust tartott, Shira Eviatar pedig Looking in to forms of celebration címmel táncworkshopot.

Volt tehát program bőven, tánc tánc hátán, táncos táncos hátán. Senki sem unatkozott a gyárban.


Az L1 DanceFest, 2018 képei:
www.facebook.com/pg/hirek.elegy/photos

 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Merülés
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink