„Azt kívánom, legyen minél több babánk, s minden elkövetkező év legyen a babák, a születendő gyermekek éve” — Boris Tadić egykori államelnökünk szavai ezek, melyeket 2012. január 1-jén mondott Belgrádban, amikor az új esztendőt a babák évévé nyilvánította.

A gesztus célja elsősorban az, hogy a Szerbiában észlelt erőteljes elöregedési folyamatot még idejében meg lehessen fékezni. A 2012 november végén nyilvánosságra hozott népszámlálási adatok szerint Szerbiában a 65 év felettiek száma több mint 3 százalékkal nagyobb, mint a 15 évnél fiatalabbaké. Ez azt jelenti, hogy kevés a gyermek, öregszik a társadalom, ebből pedig az következik, hogy az ország természetes népszaporulata csökken.
A fenti gondolat valóban az elmúlt év mottója lett, de a szavak és a tettek között jelentős lemaradás volt észlelhető. Jól szemlélteti ennek következményeit az a petíció, amellyel 180 000 szerbiai polgár folyamodott a kormányhoz a babakelengyére kirótt adó csökkentésének követelésével. A kérelem a B92 Alap, a Szülő Egyesület, a Bebac internetes portál és a Hello, baba! tanácsadó központ közös célját tartalmazta. A kívánatos megoldás természetesen az volna, ha a babaholmi árába nem foglalnák bele az adót, de sajnos itt még nem tartunk.

És bár időközben az államelnök is leköszönt, csaknem egyesztendős késéssel ugyan, de az idei évkezdés látszólag eleget tesz az alapgondolatnak, 2013. január 1-jétől életbe lépett az új adómódosításról szóló törvény. A jogszabály rendelkezése értelmében visszaigényelhető a megvásárolt babaholmik árának adóhányada, azaz 20 százaléka. A módosítás valóban nagy segítség a családoknak, mégis hagy némi kívánnivalót maga után. Azok a szülők, akiknek havi nettó jövedelme nem haladja meg a 80 ezer dinárt, visszaigényelhetik a megvásárolt holmik forgalmi adóját. A jövedelem felső összegének meghatározása egyfajta szociális rászorultsági mérce. Adó-visszatérítés igényelhető: babatápszerek és valamennyi tejből készült babatáp, kiságy, babakocsi, etetőszék, pelenka és pelenkázó, valamint autóba helyezhető biztonsági gyermekülés vásárlásakor, ellenben nem vonatkozik babaruhára, noha tekintélyes tétel a beszerzendő holmik listáján. A visszatérítés összege a gyermek egyéves koráig legfeljebb 40 ezer dinár, kétéves koráig pedig 30 ezer dinár lehet. A visszaigénylés menete szerint a szülőknek a fiskális számlát, annak fénymásolatát, illetve számát kell felmutatniuk. Az érdekeltek január 1-jétől kezdhetik gyűjteni a babatermék-számlákat, melyekkel évente kétszer (február 1-je és 15-e, illetve június 1-je és 15-e között) folyamodhatnak adó-visszaigénylésért.
Hogy megtudjuk, mennyibe kerül a babakelengye, ellátogattam egy szabadkai babaholmi-szaküzletbe. A számolásban az egyik eladó, Suzana volt segítségemre. A legszükségesebb beszereznivalók (a ráfordítandó költséggel együtt) a következők: babaágy (10 000); matrac (3000); ágynemű (3000); pólyázó és fürdőkád szekrénnyel (17 000); babakocsi, mózeskosárnak használható kiemelhető résszel (15-50 000). A kisebb tételek közé tartoznak: babapléd (1000-2500); babatörülköző (1000/db); rugdalózó (1000/db); cumi (200/db — ezt havonta cserélni kell, és általában egyszerre több is van belőle, hogy ha leesik, ne kelljen azonnal kifőzni); cumisüveg (500); krémek és fürdősampon (1500-2000/hó). Hátravan még havonta a pelenka (2000), a babatáp, melyet 4 és fél hónapos kortól már akkor is adni kell a babának, ha még anyatejet kap (500), a babatea (700 dinár). Ha mindenből a legolcsóbbat választottuk is, a végösszeg akkor is mintegy 60 000 dinár. A 20 százalékos adó-visszaigénylés értelmében az elköltött pénzből 12 000 dinárt kaphatnak vissza az igénylők, ez az összeg pedig fedezi a baba félévi pelenkakészletét.

Az igazságtalanság azonban eleve az, hogy a hátrányosabb helyzetű családok használt holmit vásárolnak vagy nagy részét megöröklik, tehát nemcsak hogy új holmit nincs módjukban venni, hanem még kedvezményben sem részesülhetnek. Egyszóval: a törvénymódosítás őrajtuk nem segített.

Suzana szerint a vevők korábban nemigen fordítottak gondot a számlákra, az év eleje óta azonban nagyon tudatosan kérik, nyilván az adó-visszaigénylés végett. Észrevehető volt továbbá, hogy decemberben megcsappant a forgalom, aki tehette, valószínűleg kivárta a januári módosítást.

A fentiek ismeretében felkerestem egy fiatal családot, amely az előző év őszén bővült háromtagúvá. Az adai Benkő Szabolcs és Annabella a babák évével sincs megelégedve. Kisfiuk, Bence, szeptember 5-én született, vagyis azután, hogy Szerbia alkotmánybírósága az év júliusában úgy határozott, hogy egyedül a szerbiai képviselőház dönthet a szociális juttatásokról. A tartomány korábban hozott olyan szociális juttatásokról szóló határozatokat, melyek kizárólag a területén élőkre vonatkoznak, ám ilyen döntéshozatalban július óta már nem illetékes. Ennek következtében megszűnt az újszülöttek után a tartománytól igényelhető 30 ezer dináros egyszeri pénzsegély is. A korábban igényelhető, összesen 60 ezer dináros összegű támogatásnak július óta csak a felét, az államtól eredő összeget kérhetik a szülők. A szeptemberi jövevény pedig azt sem várta meg, hogy a babatermékekre január elsejétől vissza lehessen igényelni az adót, így a legszükségesebb holmikat (melyeket fentebb vettünk számba) az adó visszatérítése nélkül voltak kénytelenek beszerezni. Hozzáteszem: tavaly október elsejétől a babaholmik adókulcsát is 18-ról 20 százalékra emelték. A községek általában szintén adnak támogatást az újszülöttek után, bár ez helyenként változó. A családi pótlék azonban csak abban az esetben jár, ha a család jövedelme nem haladja meg a fejenkénti 7000 dinárt. Ez egy háromtagú család esetében legalább havi 21 000 dináros jövedelmet feltételez. Ilyen bizonytalan körülmények közepette pedig valószínűleg kevesen vállalnak egy kis pólyást.

A gyermek növekedésével persze új költségek is felmerülnek, a számlákat természetesen ezentúl Szabolcsék is gyűjtik, mivel ez is több a semminél. Noha mint látjuk, egy kisbaba kétségkívül nagy költséggel jár, Annabella mégis a gyermekvállalásra biztatja a fiatalokat. Ez az a csoda, mondja, mely összefonja a párok életszövetségét.

Valóban jót tenne pátriánknak, ha Tadić szavai még mindig visszhangoznának, és kimondatlanul is a babák éve volna az idei, sőt a következő és a rákövetkező is, illetve, ha a jelmondat nemcsak a kampány idejére szólna. Az ugyanis nem menti meg az országot az elöregedéstől, ha négyévente kedvez a családalapításnak.