Sajtból van a remény

Sajtból van a remény

​​​​​​​Minden, ami tej — ez a felirat áll egy topolyai utcácska egyik kapuján, ahol a hét öt napján nagy lendülettel folyik a sajtgyártás.

A kilátástalannak tűnő helyzetből felálló Bellányi család története is azt mutatja, hogy merni kell belevágni az elképzelésekbe, hiszen csak akkor valósulhat meg egy-egy álom.


A szerző felvételei

Bellányi János úgy véli, nem fontos beleszületni a mezőgazdaságba ahhoz, hogy életünknek egy későbbi szakaszában azzal foglalkozzunk. Elhatározásra és kitartásra van szükség, illetve le kell küzdeni a félelmet.

— A szakmám szerint számítógép-elektrotechnikus vagyok, egy olyan családban nőttem fel, ahol egy kutya volt az egyetlen háziállat, tehát nem szerezhettem tapasztalatot a mezőgazdaság terén. A feleségem családja már régóta foglalkozik tejtermeléssel, és tizenegy éve mi is belevágtunk. Szép lassan elkezdtük szaporítani az állatainkat, közben nyitottunk egy tejátvevő állomást a zombori tejgyár részére, és nyolc évig dolgoztunk velük. Tavaly februárban úgy döntöttünk, hogy nem foglalkozunk tovább a tej átvevésével, hanem feldolgozzuk a sajátunkat, és sajtot vagy vajat állítunk elő belőle. 2014 végén, 2015 elején volt egy úgynevezett tejválság, amikor a szabadkai tejgyár bezárta az átvevőhelyeket. Ezáltal a kistermelők lehetetlen helyzetbe kerültek. Ez szülte az ötletet, hogy továbbdolgozzuk a tejet, és készterméket nyerjünk belőle. Ez többünk elképzelése volt, mivel azonban sokan nem tudtak várni a pénzre, én egyedül maradtam ebben a történetben. Olyan típus vagyok, aki nem adja fel, ezért mentem tovább ezen az úton, és 2015-ben megnyertem a tartományi titkárságnál egy tejfeldolgozó gépsorra szóló pályázatot, de nehézségekbe ütköztünk, és ezt nem tudtuk véghez vinni. A titkárságon viszont megvolt az elérhetőségünk, és dr. Anka Popović Vranješ felkeresett, hogy segítene nekünk a tejfeldolgozó üzem létrehozásában. Tavaly ismét megnyertük azt a pályázatot, amelyet három évvel ezelőtt, és a tavaszra megérkeznek a gépek, melyekkel gyorsabban és szakszerűbben tudunk majd dolgozni, továbbá azt a helyiséget is renováljuk, ahol előállítjuk a termékeket. Valójában erre a pályázatra is önerőből kell összegyűjteni a pénzt, mert a titkárság utólag fizeti ki az összeget. Valamilyen szinten a község is támogatja a vállalkozókat. Mi is nézelődünk, keressük a lehetőségeket. Most épp úton van Ukrajnából egy vajköpülő, mellyel egyszerre nagyobb mennyiségű vajat tudunk készíteni.

Jelenleg nyolc tehén tejét dolgozzák fel sajtnak és vajnak. Körülbelül 170 literes mennyiségről van szó, és mindössze ketten állítják elő a termékeket. A Bellányi család szigorúan csak a saját fejősteheneiből nyert tejjel dolgozik.

— Különböző ízesítésű félkemény sajtokat készítünk, például kaprosat, lilahagymásat, csípőset, fokhagymásat, emellett pedig kísérleteztünk már dióssal, barackossal és bazsalikomossal is. Ezenkívül kemény sajtokat is előállítunk, melyek szendvicsre, pizzára vagy bármi másra reszelhetőek, valamint vajat, túrót és túrókrémet is készítünk. Tartósítószert és színezékeket nem használunk, csakis oltóanyagot és sajtkultúrát. Idővel szeretnénk majd bővíteni a termékskálát, például hidegen préselt olaj előállításával is szívesen foglalkoznánk. Semmiféle szakképesítésünk nincs, leginkább az internetről és szakkönyvekből szereztük meg a tudást, meg persze sokat kísérleteztünk, próbálkoztunk. Olyan embereknél is tudakozódtunk, akik már tapasztaltabbak a témában, velük ma is tartjuk a kapcsolatot.

A magánvállalkozás új kapukat nyit meg, és amellett, hogy megélhetést nyújt, az ember ismeretlen területeken is kipróbálhatja magát. A Bellányi család életében a topolyai Expo mezőgazdasági kiállítás egy ilyen terület volt.

— Az idén kiállítóként vettünk részt a topolyai Expón, melyben kellemeset csalódtam, hiszen minden termékünket eladtuk, és nagyon sok kapcsolatra szert tettünk. Ez a tapasztalat nekünk is adott egy lendületet, nagyobb lelkesedéssel folytattuk a munkát. Érdeklődés már van, viszont akkora kapacitásunk még nincs, hogy minden települést kiszolgáljunk.

János meglátása szerint általánosságban elmondható, hogy az emberek félnek belevágni valami újba, nem mernek kockáztatni azért, hogy valami jobb szülessen.

— Nagy a félelem az emberekben, nem mernek új dolgokba belekezdeni, a kiállításon is a megszokott termelőkkel találkoztam. Mindig azt mondom, hogy Németország egyszer majd „elsüllyed” tőlünk, vagyis mindenki nem mehet el. Sokszor megfordult a fejemben, hogy mi is külföldre költözünk, de aztán belegondoltam, hogy tíz évig ebben az udvarban dolgoztunk, van saját házam, nem kell lakbért fizetni, és nincs értelme elmenni. Bizakodó típus vagyok, az itthon maradásban is látok jövőt. Azzal már elégedett vagyok, ha nekünk ez megélhetést nyújt, a gyerekeinknek pedig munkahelyet.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink