— Amióta elszöktem otthonról — és ennek már mintegy tíz éve — sokszor gondolkodom azon, aminek részese voltam, és ilyenkor úgy érzem, anyám a mennyországból óvott meg attól, hogy vétkes legyek — mondja hosszabb szünet után a velem szemben ülő fiatal nő. — Még a harmincat sem töltöttem be, de annyi minden van mögöttem, hogy úgy érzem, egyszerre több életet éltem.

Egyszerű munkáscsaládból származom. Hárman vagyunk testvérek, de csak az apánk közös, édesanyám ugyanis meghalt, amikor hétéves voltam. Apám egy év múlva újranősült, és ebből a házasságból született a két testvérem.

Anyámra alig emlékszem, de arra igen, hogy apámmal ketten érkeztünk a faluba, ahol később megnősült. Előbb csak mi ketten utaztunk oda autóbusszal, két nap múlva pedig teherautóval hozták utánunk a bútort meg minden egyebet a régi otthonunkból. Gyermekfejjel nem gondolkodtam azon, miért költöztünk új környezetbe, csak néhány év múlva, amikor megtörtént a „szereposztás”. És azt sem tudtam meg soha, apám ismerte-e már előbb a mostohámat. Azt viszont igen, hogy sokáig gyászolta a testvérét, a húga ugyanis — aki jóval fiatalabb volt nála, de nagyon ragaszkodtak egymáshoz — öngyilkos lett. Nem volt nagykorú, amikor teherbe esett, és a szülei ezt nem tudták megbocsátani. Apámnak az volt a rögeszméje, hogy a húga halálát neki kell megbosszulnia.

Csak lassan jöttem rá, mi miért történik a családunkban. Alig múltam tizenöt éves, amikor apámék azt mondták, a falu egyik nagygazdája kisegítőt keres a konyhára. Nagyon gazdag volt, és sosem nősült meg, csak a földet vásárolta megszállottan. És a pletykák szerint nagyon szerette a fiatal lányokat, akik alig nőttek ki a gyermekkorból. Nekem tehát a konyhában kellett volna segédkeznem, és ezért szép havi fizetést kínált. Eleinte örültem, hogy a felnőttek sorába lépek, lesz majd pénzem, vehetek magamnak ezt-azt, nem kell mindig a mostohámtól kérni. Kezdetben minden rendben volt, a gazda alig volt a tanyán, be sem nézett a konyhába. Aztán egy este apám magához hívatott, leültetett, és azt mondta, úgy akar velem beszélni, mint egy felnőttel. Kiderült, annak idején a gazda csábította el a húgát, ő ejtette teherbe, és amikor a lány ezt közölte vele, a férfi azt mondta, csináljon a gyerekkel, amit akar, egyébként is, hova jutott volna, ha minden lánnyal törődik, aki így járt. Apám ezt nem tudta megbocsátani, ezért amikor megtudta, hol él a húga „gyilkosa”, ideköltöztünk, hogy bosszút állhasson rajta. Nekem az a feladat jutott, hogy elcsábítsam az akkor már idős férfit, és egy apám által meghatározott helyre hívjam, jó szórakozást ígérve neki. Elég szigorúan neveltek, ezért nem mertem nemet mondani. Abban állapodtunk meg, hogy minden este beszámolok neki az ügy alakulásáról. Egyszer megkérdeztem apámtól, mi lesz a gazdával, ha sikerül őt elcsalnom a kijelölt helyre. Azt válaszolta, az már nem az én dolgom — azt kapja majd, amit megérdemel.

Azóta eltelt jó néhány év, de még most sem értem, hogyan bírtam ki azt az időszakot. Féltem apámtól, ezért valamit tennem kellett, de attól a gondolattól is rettegtem, hogy mi lesz, ha a gazda valóban felfigyel rám. Az lesz majd a sorsom, mint a nagynénimnek? De ennek ellenére kacérkodni kezdtem a férfival. Félénken és naivan, ami csak még jobban tetszett az öregnek, és egyre többet jött be a konyhába, csokoládét hozott, később fehérneműt, cipőt. Egy idős asszony volt a háztartás mindenese. Eleinte szó nélkül nézte az eseményeket, de később leült velem beszélgetni, és sok mindent mondott, amit a szüleimnek kellett volna. Arra is figyelmeztetett, hogy apám is vétkes, ha engem használ fel a bosszújához. És azt is megkérdezte, mi lesz a végkifejlet. Mi lesz, ha a gazda utánam jön, és apám is odaér, illetve mi lesz, ha nem ér oda idejében? Éreztem, hogy mindezt jóindulatból mondja, de azt is tudtam, hogy apám mindent megtesz azért, hogy elcsábítsam az öreget. Nem voltam még nagykorú, senkit sem ismertem a falu határán kívül, de tudtam, csak akkor menekülök meg, ha elszökök. Ezért összeszedtem a bátorságomat, és megkértem a falu gyógyszertárában dolgozó fiatalembert, hogy egy este vigyen magával, miután befejezte a munkáját. Nem kérdezett semmit, csak megvárt, én pedig beültem az autójába, és vele mentem. Az anyja adott nekem szállást azon az éjszakán, majd másnap a komaasszonyánál bérelt számomra lakást. Lassan megismertem őket, dolgozni kezdtem, és néhány hónap múlva összeházasodtunk a fiúval. Apám megtalált, de azt mondta, nem vagyok többé a lánya. És azt is hozzátette, hogy ő ott várt volna bennünket a megbeszélt helyen, hogy nekem ne essen bántódásom, és a disznóölő kés is nála volt, úgyhogy az öreg megfizetett volna a húga életéért. De én tudtam, hogy jól döntöttem. És azt is, hogy biztosan anyukám irányította az utamat fentről, ezért nem lettem sem gyilkos, sem erkölcstelen gyereklány.

A nyitókép illusztráció: FreeImages.com/zizzy0104