Nem lesz pártszakadás

Nem lesz pártszakadás

Pásztor Istvánnal, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökével elsősorban a párton belüli nézetkülönbségekről és a vajdasági magyar közéletben tapasztalható forrongásokról beszélgettünk, ezenkívül szóba került a gazdaságfejlesztési program és a médiaprivatizáció is.

* Miért volt szükség arra, hogy két hónappal a tisztújító közgyűlés után bizalmi szavazást kérjen, az elnökséget feloszlassa és újat válasszanak?

— Azért, mert a belső feszültség nem szűnt, az említett két hónap pedig nem azzal telt el, hogy a közgyűlési döntéseknek érvényt szerezzünk. Ahelyett, hogy mindenki a választási program megvalósulásán dolgozott volna, folyamatosan mondvacsinált ürügyekkel próbálták ellehetetleníteni a mindennapokat. Ezért úgy gondoltam, az a becsületes, ha megkérdezem a tanácstól, van-e még irántam bizalom. Ha például tíz ellenszavazatot kaptam volna, akkor levonom a következtetést és visszaadom a mandátumomat. De nem volt ellenszavazat. Akkor már eldöntöttem, ezen az úton végig kell menni. Fel kell mentetni az alelnököket és az elnökséget is.

* Varga László miért nem lehetett tovább alelnök?

— Varga Lászlót azért nem javasoltam alelnöknek, mert két hónap alatt bebizonyította, nem akar velem együttműködni. Azt hiszem, nincs rendjén, hogy ha az elnök találkozóra hívja az alelnököt, akkor az azt mondja, ráér, de megszabja, ki legyen ott, különben nem jön el. Az sem megengedhető, hogy túllépje a hatáskörét, VMSZ-alelnökként úgy írjon levelet a tagságnak, hogy arról az elnökkel nem konzultál. Ez eddig sem volt jellemző a VMSZ munkájára, és amíg én leszek az elnök, addig nem is lesz. Azt gondolom, amikor az elnöknek elvész a bizalma, akkor meg kell köszönnie az alelnöknek a munkáját. Ha én köteles vagyok betartani minden szabályt, akkor köteles vagyok betartatni is őket. A történetet hamarosan be fogjuk fejezni, mert ennek így nincs értelme. Nincs az a szomszédsági kiscsoportos érdek, még ha Palicsról van is szó, amely szétrázhat egy egész közösséget. A párton kívüli mérges emberek kis csoportja nem irányíthatja sem a VMSZ-t, sem a vajdasági magyar közösséget, mert túl nagy a tét.

* Mindenki azt várta, hogy Varga Lászlót kizárják a pártból. Ez nem következett be, de a VMSZ közleményéből úgy tűnik, azt sugallják neki, inkább ő maga lépjen ki.

— Nem. Maga rosszul értelmezte ezt a közleményt. Ő egy nyílt levélben elzárkózott mindentől, amit előzőleg megszavazott. Ez erkölcsi probléma, melyet neki kell megmagyaráznia önmagának és a közvéleménynek is. A több mint 13 000 karakterben leírt gondolataiból nem vált világossá, hogy parlamenti képviselőként ő hol és hogyan kíván tevékenykedni. Nálunk, Bánátban az a szabály, hogy egy fenékkel két lovat nem lehet megülni. Ezzel kapcsolatban legalább egyszer világos mondatot kellene megfogalmaznia.

Odáig jutottunk, hogy nem VMSZ-tagok próbálják kívülről diktálni, hogy mi legyen a VMSZ-ben, és ez nem természetes. Persze mindenki elmondhatja a véleményét, de olyan indulatok szabadultak el, olyan mérhetetlen gyűlölet mozgat embereket, amely már nem a VMSZ, hanem a vajdasági magyar közösség szempontjából félelmetes. Ez sok mindent megmérgez, de a VMSZ erre nem fog rámenni. Ha az újságírók fenntartják maguknak a jogot, hogy elmondják, ki mi legyen az újságnál, ha a színészek azt kérik, hogy ők is véleményt mondhassanak arról, ki legyen a művészeti vezetőjük, akkor a VMSZ-nek is joga, hogy a saját mechanizmusán belül eldöntse, ki legyen az elnöke, az alelnöke, az elnökség tagja.

* De nem tehetnek úgy, mintha ezek a folyamatok nem léteznének.

— Én a valódi világban szeretnék működni. Figyelembe veszem, ki mit mond, de ez két különböző dolog. A vélemények generálása az interneten nem igazán az én világom, ezzel nem szoktam foglalkozni, mert nem nagyon érek rá. De amikor néha beleolvasok a megjegyzésekbe, megrettenek. Az egész már olyan alacsony szintre süllyedt, olyan alpári véleménynyilvánítássá silányult, amelyet nem is lehet annak nevezni. Ha viszont az egészet összevetem, akkor azt kell mondanom, hogy ugyanazok az emberek ontják a mérgüket a különféle felületeken. Nekik joguk van erre, de nekünk nincs jogunk rá, hogy csak ezzel foglalkozzunk, és elhanyagoljuk mindazt, ami miatt szavazatokat kaptunk.

A politikusnak nem kell beleszólnia a sajtó munkájába

* Előfordulhat-e, hogy a jelenlegi események pártszakadáshoz vezetnek?

— Ezt nem tudom, de azt elképzelhetőnek tartom, hogy 5-10, de akár 15-20 vagy 30, esetleg 50 ember ki fog lépni a Vajdasági Magyar Szövetségből. Erre már volt példa. Amióta én vagyok a VMSZ elnöke, háromszor-négyszer történt ilyesmi. Én annyit küszködtem azért, hogy benntartsak mindenkit, pedig már rég megtehettem volna, hogy ezzel nem foglalkozom. Folyamatosan megtettem mindent annak érdekében, hogy bizonyos témákat lezárjunk. Megállapodtunk, lezártuk, aztán mégis folytatódott minden. Ez azért van, mert a dolog mögött más ambíció bújik meg. Hogy mi, azzal én nem akarok foglalkozni. Pártszakadás nem lesz, de ha valakik úgy gondolják, nem tudnak közösséget vállalni mindazzal, amit eddig folyamatosan megszavaztak, akkor megteszik a szükséges lépéseket. Például Varga László jelenleg is a VMSZ tanácsának a tagja, és addig az is lesz, amíg ő másként nem dönt. Van ugyanis több mint 12 000 ember a párton belül, illetve 75 000-en, akik legutóbb ránk szavaztak, és azt várják, hogy ne csak önmagunkkal foglalkozzunk.

* A Magyar Szó újságíróinak nyílt levelével kapcsolatban olyan közéleti személyiségek is kedvezően nyilatkoztak, akik a VMSZ-hez tartoznak. Ön szerint ez bűnnek számít? Ezzel esetleg vétettek a pártfegyelem ellen?

— Miért gondolja ezt? A VMSZ-nek ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban nincs kimondott állásfoglalása. Én is és sokan mások is megbántva éreztük magunkat, mert aláírtuk volna ezt a nyilatkozatot, de valakik megtartották maguknak a jogot, hogy ők határozzák meg, ki írhatja alá, és ki nem. Valaki parlamenti képviselőként jelezte a Magyar Szó főszerkesztőjének, hogy elküldi a szerzői írását, de senki ne nyúljon bele. Ez problémás a nyilatkozat első mondatával kapcsolatban, de ez nem az én ügyem. Egyébként hogy én mennyire nem törődöm azzal, hogy az újságban mi jelenik meg, azt a Hét Nap esete is bizonyítja. Készült velem egy interjú, én válaszoltam is a feltett kérdésekre. A szerkesztők azonban úgy döntöttek, az az interjú nem jelenik meg, mert idejétmúltnak nyilvánították. Ez példa nélküli döntés, de elfogadtam. Új beszélgetést kértek tőlem, ennek is eleget tettem. És másokkal is így járok el, nem csak a Hét Nappal. A sajtót különben sem lehet már úgy befolyásolni, ahogyan esetleg a XIX. században lehetett, hiszen amikor nyilatkozom, öt diktafon, három kamera stb. van előttem, és amit megfogalmazok, az egy óra múlva már látható, hallható, ráadásul nem csak egy felületen. Az aktív politikusnak nem kell beleszólnia a sajtó munkájába, még úgy sem, hogy jelzi, küldeni fogja az írását. A dolgok sajnos nem tudnak lecsengeni, mert valakik újra meg újra előveszik azt a gittet, amely már habosra van rágva. Nem a téma a fontos, hanem a feszültség keltése.

Nem lista, csak egy táblázat

* A jelenlegi történések egy kissé háttérbe szorították azt a bizonyos listát, amely néhány héttel ezelőtt igencsak felkorbácsolta a közhangulatot. Ezzel kapcsolatban mi a helyzet? Van lista, vagy nincs?

— Számtalanszor elmondtam, de újra elismétlem, mert ez a dolgom. Azt az ígéretet kaptam, hogy hamarosan megérkezik az a gyorsírói jegyzet, amely a Magyar Országgyűlés Vállalkozásfejlesztési Bizottságán készült. Oda a jobbikos Volner János idézett be engem, hogy mondjam el, mi van a listával, kinek adtuk oda titokban a pénzt, stb. Ezt felrakjuk majd a VMSZ honlapjára. A gazdaságfejlesztési programon több mint két éve dolgozik egy eléggé nagy létszámú csapat. Az elkövetkező tíz napban az anyagnak az a része, amely már elkészült, szintén felkerül a VMSZ honlapjára. Olvasható és kommentálható lesz egészen az őszig, mert akkor véglegesítjük. Még mindig folyamatban vannak a megbeszélések a magyar kormánnyal, hogy kiderüljön, ezeknek a céloknak az elérésére milyen föltételekkel és mennyi pénzt tudunk kapni. Egészen biztos, hogy ez nem mutyi, és nem is fű alatt fog történni, mert sem én, sem más nem akar börtönbe kerülni. Világosak lesznek a pályázati feltételek, a kiírás és a döntés. Ez egy VMSZ-es gazdaságfejlesztési program, de nem a VMSZ-eseket, hanem a vajdasági magyar embereket célozza meg. Nem az a szándékunk, hogy csak a VMSZ-esek kapjanak támogatást, de nem követelheti senki, hogy aki VMSZ-es, az ne kapjon. Lista nincs, csak egy táblázat van. Ennek a fejlesztési elképzelésnek az az alapötlete, hogy meg kell erősíteni a vajdasági magyar vállalkozásokat, melyeken például a parasztgazdaságokat is értjük. Több mint negyven vállalkozás vezetőjét kértük meg, hogy töltsön ki egy 4-5 oldalas űrlapot, írja le, milyen tervei vannak, milyen fejlesztésekben gondolkodik, a megvalósításukhoz mennyi pénzre lenne szüksége. Ezt 38-an tették meg, köztük Bunford Tivadar is, aki nagyvállalkozó, de van közöttük tej- vagy virágtermelő is. Így kaptunk valódi képet az itteni helyzetről, és ez alapján készítettünk egy összefoglaló táblázatot. Nincsenek leosztott pénzek, hiszen eddig még egyetlen dinár sem érkezett.

* Térjünk ki a médiaprivatizációra is, hiszen a téma most már nagyon időszerű. Mi lesz a rádiókkal?

— Érdekes, hogy ezt a kérdést sem az alternatív világnak, hanem a VMSZ-nek teszik fel. Szeretném, ha megkérdeznék az MNT volt elnökét, hogy a médiastratégiával összhangban miért nem tett kísérletet rá, hogy átvegye a Szabadkai és a Topolyai Rádió társalapítói jogát? Engem keresztre feszíthetnek ez ügyben, de azt, aki mulasztást követett el, nem kérdezik meg? Nem elfogadható a szelektív emlékezet és számonkérés. Nem lehet úgy tenni, mintha ez a gond ma keletkezett volna, az előidézője pedig én volnék. Egészen biztos, hogy a Szabadkai Rádió — félreértés ne essék, mi csak a magyar adásban vagyunk érdekeltek — és a Topolyai Rádió esetében már van megoldás, és amikor eljön az ideje, le fogjuk tenni az asztalra. Vannak olyan elemek, amelyeket még meg kell erősítenünk, és amíg nincs minden végigbeszélve a döntéshozókkal, addig nem akarom nyilvánosságra hozni. Én dolgozom rajta, de a minimális méltányosság elve alapján nekem is járna olyan munkafeltétel, hogy érdemben tudjak foglalkozni az üggyel.


A nyitókép Szabó Attila felvétele


Tekintse meg a szerző adatlapját is:
Tóth Lívia

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Nyílt levél
Nemzetpolitika
  • Dr. Korhecz Tamás
  • 2015.07.15.
  • LXX. évfolyam 28. szám
Facebook

Támogatóink