Money, money, cash, cash

Money, money, cash, cash

Tanyaszínház.

Ünnep ez a falvak népének, ünnep a városiaknak, akik ez alkalomból „falura” zarándokolnak, s ünnep ez a színésznek, színháznak egyaránt. Immáron negyven éve. Megragadjuk kis pokrócainkat (valaki a pecásszéket), kürtőskalácsot vásárolunk vagy szendvicset csomagolunk magunknak, és még idejében odaülünk a lámpák alá, hogy jól lássunk, még akkor is, ha tudjuk, hogy a legtöbb bogár a lámpák alatt röpdös. Ilyenkor még a rovarok sem zavarnak senkit.

Kavillón szeretem nézni első alkalommal a Tanyaszínház előadásait. Azért, mert amellett, hogy (remélhetőleg) megkapom a várt élményt, találkozási pont is ez a mesébe illő nevű falu. Minden évben belebotlok egy régen látott ismerősbe. Hol Nagypál Gáborba, hol a Puskás Zoliba, hol újvidéki barátaimba. Hát most is ott teremtünk. Napraforgómezők mellett a naplementében hasítottunk át a vajdasági faluvilágon. A településen már csalogatott a csapat, azaz dallal hívogatta a nézőket az esti előadásra. Szép hagyomány. Szép, hogy megtartották, és negyven éve csalogatnak bennünket a szalmabálákból kialakított nézőterekre, focipályákra, vásárterekre. A negyven év bizony kerek szám. Az idén ez alkalomból kiállítást nyitottak meg — mégpedig Perpauer Attila és Góli Kornélia — a tavaly felavatott Tanyamúzeumban. A tárlatot Bancsi Ildikó, a Vajdasági Színházmúzeum munkatársa állította össze, valamint a Tanyaszínház, a Vajdasági Színházmúzeum és Topolya Község Múzeuma közreműködésében valósult meg. Ezután Magyar Attila Öcsi, a tanya jelenlegi motorja köszöntötte az egybegyűlteket, Pásztor István levelét is felolvasták, és hegedűszóval hangoltak bennünket finomra, mielőtt kideríthettük, hogy az a bizonyos péz hova is mén. Az előadás eredeti szövege Marin Držić Dundo Maroje című drámája alapján, illetve egy, az 1970-es években Mészöly Dezső által írt adaptáció nyomán készült. A főszerepben Huszta Dániel, az Újvidéki Színház színésze látható, illetve szintén a hagyományokhoz híven az Újvidéki Művészeti Akadémia hallgatói játszanak még benne.


A szerző felvételei

Ricz Ármin és Berta Csongor van feltüntetve rendezőként. Mindketten színészek. Vagyis nem rendezők. Ők maguk is végigjárták a tanyaszínházas létrák fokait, játszottak, színpadot építettek, s utaztak traktoron. Most viszont a rendezői székbe ülhettek bele. Ilyenkor a színházat követők jó vajdasági negativitás szerint azt mondják, hogy na, hát kíváncsi vagyok, mit hoznak létre… Megint mások hozzáteszik, hogy ez mennyire kétélű dolog, hiszen elsülhet nagyon jól és nagyon rosszul is. Ez az idei előadás azonban kivételesen jól sült el. Az elmúlt évekre visszagondolva az egyik személyes kedvencem. Pörög, humoros, jól felépített, a dalszövegek pedig kiválóak.

A mozgás: A színészek mozgásának kidolgozására és a koreográfia összeállítására Molnár G. Nórát kérték fel, és nagyon jól tették, hiszen a munkája fiatalos löketet adott a darabhoz. A színészek végiggondolt, precíz mozgásrendszerben működnek, ami sokat ad a történethez és a karakterekhez is. Nem vonja el a figyelmet a lényegről, segíti a színészt, modern, látványos és vicces.

A díszlet: Erről csak annyit, hogy frappáns, ötletes, jól kivitelezett, egyedi és jól használt. És ha azt mondom, díszlet, akkor a kerékgumiból készült szökőkútra gondolok, mely tökéletesen visszaadja a márvány hatását, (feltételezem, hogy jól szállítható, hiszen sokkal könnyebb, mint az igazi márvány vagy beton). Nagy taps jár érte Klájó Adriánnak, Varga Valentinnek, Vass Szabolcsnak és Lak Róbertnek. Egy installációt, egy önmagában is élő művészeti alkotást hoztak létre. S ezen a szökőkúton hullámzik, változik, táncol Horváth Blanka, a szökőkút elegáns, kis, női szobra, aki maga is részt vesz a történések alakulásában, segít szereplőinknek „megálmodni” döntéseket, ötleteket. Sokszor azt vettem észre, hogy csak őt figyelem, ahogy kővé meredve álldogál vagy balettos hajlékonyságával vált át egy másik pózba. Jó választás, és még ha szövege nem is volt, tökéletesen játszotta a szerepét.

A karakterek: Jól eltalálták mindenki karakterét, a megfelelő emberek játszottak. Huszta Dánielt persze kiemelhetném, ő öreg rókaként volt jelen, és hozta is a formáját. Őt mindig jó látni a színpadon, az ember nem fél attól, hogy csalódni fog abban, amit tőle kap. Viszont a többiek, vagyis az akadémia kis hallgatói is helytálltak, senki sem lógott ki a sorból, nem esett ki a szerepéből, valahogy az egész csapaton az látszott, hogy tagjai mögött egy jó hangulatú próbafolyamat áll, és szeretik játszani ezt az előadást. Nyári Ákos is jól hozta a néha janiskodó, néha apuka pici fiaként meghunyászkodó Marinko karakterét.

A zene: A darab zenéjét Pálfi Ervin szerezte, aki igazi „tanyás”. Jól énekelhető, fülbemászó dalok hangzanak el, Berta Csongi szövegei pedig a mából szólnak a régi Dubrovnikba, értjük mi a gondokat a mai eszünkkel is. Csongitól nem áll távol a kicsit rapszerű dalszövegek írása, hiszen ő maga is foglalkozik ezzel, nem is akárhogyan. Akit érdekel, keresse meg Bongort a YouTube-on, ahol több saját számát is meghallgatható.

Hogy mennyire korszerű vagy aktuális a téma, melyet a darab feldolgoz, abba nem mennék bele, hiszen a pénz, illetve annak elkótyavetyélése természetesen mindig időszerű. A pénzszórás, az örökség, a családon belüli viszály egy példáját láttuk tehát a darabban.

Ahogyan az lenni szokott, az előadás után mindenki azt leste, hogy mikor kezd a Baraparty együttes, viszont a zenészek az idén újítottak (vagy nem értek rá), úgyhogy a pihenést és lazítást jól megérdemlő színészek, valamint az őket néző és éljenző, a kalapokat pénzzel megtömő közönség népzenére mulathatott.

A darabban Búbos Dávid, Budincsevity Krisztián, Dedovity Tomity Dina, Dienes Blanka, Dudás Dániel, Grgity Nikoletta, Hajdú Sára, Horváth Blanka, Huszta Dániel, László Roland, Magyar Zsófia, Nyári Ákos, Pásztor Dániel, Szecsei Tamás, Tóth Dániel, Váci Nándor és Verebes Andrea játszik, a jelmezt Puskás Zoltán tervezte.

Aki lemaradt róla, még pótolhatja augusztus 14-én Felsőhegyen, végezetül pedig 15-én Zentán. Üljenek hát traktorra, biciklire, kocsiba, tegyék be a pecásszéket meg a plédeket, és nézzék meg a fiatal csapatot! A szórakozás garantált. Iiiiiitt a Tanyaszínhááááááz!


Még több kép:

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink