A Cambridge-i Egyetem

A topolyai származású dr. Dimitrijevics Anna több éve tanít Angliában, pontosabban a Cambridge-i Egyetemen. Politológiából szerzett diplomát, majd a nagy hírű egyetemen nemrég védhette meg doktori disszertációját. A magyar tudomány napja alkalmából kerestük fel a kutatót. Az interjú a világháló segítségével készült el.
* Hogyan került a Cambridge-i Egyetemre?
- Még középiskolás koromban kerültem Angliába, a Soros Alapítvány és a brit magániskolák ösztöndíjprogramja révén. Az egyetemi okleveleimet Oxfordban szereztem, és miközben ott doktori címet nyertem, hagyományos módon pályáztam a Cambridge-ben meghirdetett állásra.
Az egyik legfigyelemreméltóbb történettel diákéveim alatt találkoztam Oxfordban. Az én kollégiumomban tanult egy erdélyi lány is, aki Aradon járt középiskolába. Ott határozta el, hogy szerencsét próbál az oxfordi egyetemen. Fel is vették, de hiányzott hozzá az anyagi fedezet: mindannyian ugyanarra az ösztöndíjra pályáztunk az EU-n kívüli Európából, így nagyon szűk volt a lehetőségek kapuja. Miután elutasították, fogta az összes pénzét, ami egy repülőjegyre volt elegendő, és Londonba utazott azzal, hogy még nem tudta, hol fogja álomra hajtani aznap a fejét. Egy év leforgása alatt sikerült olyan támogatókat szereznie, akik segítségével belekezdhetett az első egyetemi évbe. A történet csattanója, hogy a tanév kezdete után pár hónappal egy operációra Romániába utazott, onnan pedig csatlakozott egy francia színtársulathoz. Legutóbb egy párizsi levelezőlapon hallottunk felőle.
* Milyen különbségek vannak a brit és a hazai felsőoktatás között?
- A hazai felsőoktatást kollégáim és a barátaim révén ismerem, akik itt végezték a tanulmányaikat. Oxford és Cambridge az egyesült királyságbeli többi egyetemhez képest is külön világ, de nagy vonásokban beszélhetünk oktatásfilozófiai különbségekről a brit és a ,,szárazföldi európai'' egyetemek között.
Különösen a poroszos rendszer utódaira jellemző, hogy a felsőoktatásban is az adatok nagymennyiségű átvitelére fektetik a hangsúlyt, és az egyetemi tanárok a saját értelmezésüket kérik számon a vizsgákon. Ez jó esetben azt eredményezi, hogy kimagaslóan alapos tudásanyagra tesznek szert a hallgatók. A brit rendszer nagyobb hangsúlyt helyez az önálló gondolkodás és a kritikai képességek kifejlesztésére, ami egyébként már a középiskolai rendszerben megnyilvánul.
Cambridge-ben és Oxfordban a központi egyetemi előadások mellett legalább olyan fontos a kollégiumokon belüli oktatás is. Ezeken az órákon egy tanár egyszerre átlagban két diákkal foglalkozik, így páratlan figyelem jut nekik. Ezeknek az óráknak a fő célja, hogy a hallgatók gondolkodását és érveléskészségét fejlesszék, a minőségét csiszolják. Azzal nem lehet jó minősítést szerezni, ha csak a könyvek, illetve a tanárok értelmezését adja vissza a diák. Tanárként én azt értékelem, ha egy egyéni, jó érvekkel alaposan alátámasztott gondolatmenettel találkozom, ami a legjobb esetben engem is inspirál. Ennek csak előfeltétele a tananyag ismerete.
* Pillanatnyilag mivel foglalkozik?
- A politológia és nemzetközi kapcsolatok karán adok órákat, és a kollégiumomban (Queens' College) igény szerint tanítok. Kutatásomban most a publikációkra összpontosítok, emellett új kutatási vonalakat készítek elő. Most van a pályázatok főidénye, bár az anyagi válság itt is megtizedelte a lehetőségeket.
* Nemrég fejezett be egy kutatást. Mi volt a témája és mi az eredménye?
- Vajdaságban végeztem egy felmérést, többek között annak megállapításáért, hogy milyen tényezők befolyásolják a többnemzetiségi együttélési hajlandóságot. Nagyon sok adatot gyűjtöttünk, és az eredmények teljes bemutatására csak terjedelmesebb formában volna lehetőség. Kiemelném annak fontosságát, hogy mennyire más benyomások élnek az emberben nemzetiségi hovatartozástól függően olyan témákban, mint amilyen például az etnikai csoportok egymáshoz viszonyított gazdasági helyzete. A szerb válaszadók többsége nem érzékelt különbéget a szerbek és a magyarok helyzete között - vannak ugyan, akik a magyarokét vélik jobbnak -, a magyar válaszadók viszont hátrányban érzik magukat - ezt egyébként az adatok is alátámasztják. A soktényezős összefüggések vizsgálata során pedig azt állapítottuk meg, hogy minél inkább úgy érzékelik az egyének, hogy a másik csoport élvez nagyobb előnyt, annál kisebb az együttélési hajlandóságuk. A nemzetileg érzékeny töltetű utalásoknak is kimutatható hatásuk volt a toleranciakészségre.
Az etnikai incidensekről való tájékozottság terén szintén nagy eltéréseket tapasztaltunk. A magyar válaszadók közül szinte mindenki hallott róluk, a szerb válaszadóknak viszont csak mintegy a kétharmada. Pozitívumként értékelhető, hogy minden nemzetiségi csoport elsöprő mértékben elutasította az ilyen incidensek jogosultságát, és hogy helyszíntől függően, a válaszadók 70-89%-a beleegyezne, hogy gyermeke a másik nemzetcsoportba házasodjon, és az unokákat mindkét nemzetiséghez tartozóként nevelje.
* Mi a véleménye a magyar tudományról, tudományosságról?
- A magyarok között nagy kultúrája van a tudománynak, melyet tovább kell ápolnunk. Történelmi hányattatások, és szűkös lehetőségek között is lélekszámunkhoz képest kimagaslóan sokkal gazdagítottuk a világtudományt. Sajnálatos, hogy részben anyagi korlátok, részben politikai kirekesztés miatt sok tudósunk csak külföldön tudott igazán érvényesülni. A tudomány előrehaladásához szükséges, hogy a szabad felfedezés szelleme, ne pedig a politika és a magánérdek vezérelje.