Feltűnő szépsége, kellemes hangja, tehetsége a vezető művészek közé emelte - Vidéki színházakban a többi színpadi műfajban is sikeres volt - Szerepelt a Mágnás Miskában, Az elvált asszonyban, A pacsirtában, A corneville-i harangokban, a Marica grófnőben, A cirkuszhercegnőben, a Viktóriában stb. - Korda Sándor és társai filmszerepekkel halmozták el - 1916-ban már az egész háborús Budapest a lábánál hevert, mindenkit lenyűgözött Szirmai Albert operettjében Rollaként (Mágnás Miska) - Utoljára 1932-ben lépett fel a pesti nyári Operettszínház előadásában, a Viktóriában

Szabadkának a (közel)múltban több olyan színésznője volt, aki ,,itta a gondolatot', olyan szomjúság vett rajtuk erőt a színpadon, s ezt nem takarhatta el sem a díszlet, sem az intonatív kellékvilág. A puszta jelenlétével tudott hódítani nálunk Ferenczi Ibolya, Heck Paula, Romhányi Ibi és Jónás Gabriella. ,,Belső' drámát tudtak élni. De tehetségük ellenére - nem kérdezzük, miért - nem tudták feltámasztani a sztárkultuszt, az olyan sztárkultuszt, mint amilyen egykoron, még a XX. század legelején az operettprimadonnákat övezte. Az említett művésznők sohasem ,,hazudtak' a színpadon, széles skálán játszottak, a fiatal lánytól, a naivaszerepkörtől kezdve a tragikáig mindent végigjátszottak. Csak hát a közönség az ötvenes évektől napjainkig már nem sztárkultusz-reminiszceniával jár színházba. Egykoron az ,,igazi színésznő', az ,,ünnepelt sztár' csakis egy operettprimadonna lehetett, mint amilyen például Lábas Juci volt, aki Budapest talán valamennyi színházában, valamennyi színpadán felléphetett, mindig sikert/tapsot aratva. Elment Szabadkáról, elvitte innen a Bácskából a vonat - vagy hintó -, hogy nagy lelki- és fizikai erővel bizonyítsa: a hang, ha ércesen cseng, mindenkit megbabonáz, még a vájtfülű recenzenst is.

Lábas Juci Szabadkán - más források szerint Zilahon született 1896. június vagy július 22-én, Budapesten hunyt el 1932. augusztus 24-én. Azt mondják, többen le is jegyezték, hogy a XX. század egyik legtündöklőbb csillaga, fényes primadonnája, aki a budapesti és a vidéki operettszínpadok koronázatlan királynője volt sokáig, egészen 1932-ig, utolsó fellépéséig Ábráhám Pál Viktória című nagyoperettjében a pesti Nyári Operettszínház színpadán. Olyan vetélytársnői voltak akkortájt, mint a karizmatikus díva, Fedák Sári és a szárnyait próbálgató Honthy Hanna. Családja Erdélyből települt át a Bácskába, s Szabadkán a Gombkötő utca egyik sarokházában laktak. Ebből a házból minden reggel egy szemtelen arcocskájú, masnis nagylány rohant a zárda felé, ahova a szülei beíratták. Mérnök édesapja rossz szemmel nézte leánya vonzalmát a színpad iránt, de végül engedett a szigorból, és megkérte Farkas Ferencet, a színház direktorát, hogy hallgassa, nézze meg Jucikáját, mondjon véleményt róla, tehetségesnek tartja-e egyáltalán a színészi pályára. A nagylány látható lámpaláz nélkül eldalolta a Szeretlek én, egyetlen virágom című dalt. Erre Farkas Ferenc lelkesen leültette maga mellé, mondván, itt, ebben a szobában csillag született, színpadon a helye. Lábas Jucikának tehát akkor szép jövőt jósolt egy direktor úr, akinek jó hallása volt, és nagyon jó szeme. Ezután az első út természetesen Lányi Ernőhöz vezetett, a neves pedagógushoz. De a család most már ,,vérszemet kapott', és nem elégedett meg azzal a képzéssel, amelyben a leány Szabadkán részesült, ezért hát beíratták őt Rákosi Szidi pesti színésziskolájába, ahol akkortájt olyan színészek tanulták a szakmát, mint a már említett Fedák Sári és Honthy Hanna.

Ismeretlen fényképész felvétele — Forrás: OSZK Színháztörténeti Tár

Rákosi Szidi egy napon azt mondta fiának, Beöthy László színigazgatónak, hogy tanul nála egy mindössze 17 éves szabadkai hajadon, elkelne az akkor induló, kapuit megnyitó Király Színházban. Lábass Juci neve felkerült a Buksi című operett plakátjára. Viharos sikert aratva a színésznő valamelyest megnyugodott, már nem akarta megszerezni magának a toronyórát lánccal, mintegy tíz éven át a Király Színház vezető színésznője volt, akit a sajtó is támogatott. A Színházi Életben gyakran megjelent a fotója, nyilatkozatait is közölték, Incze Sándor, a magazin tulajdonosa el volt ragadtatva tehetségétől. Az akkor még Magyarországon némafilmeket forgató Korda Sándor is a szárnyai alá vette a színésznőt, társaival filmszerepekkel halmoztatta el (A paradicsom, 1915; Doktor úr, 1916; A föld rabjaim, 1917; Mágia, 1917; a Kivándorló, 1918 stb.)

Az ,,uralkodó műfaj' természetesen az operett volt. Lehár Ferenc, Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Ábráhám Pál operettjei rendre hatalmas sikert arattak. Együgyű librettók, csacska dalok - és Lábass Juci. A primadonna kellemes hangjával, feltűnő szépségével hódított s 1916-ban - a világháború évében - már egész Budapest, egész Magyarország a szabadkai primadonnát ünnepelte, mert hát Szirmai Albert Mágnás Miska című operettjében Rollaként ellenállhatatlan volt és varázslatos. Játszotta Midilit Fall Sztambul rózsájában és Gondát Az elvált asszonyban, Vilmát Lehár A pacsirta című művében, Serpolettót A corneville-i harangokban, Maricát a Marica grófnőben, Fedorát A cirkuszkirálynőben, Rózsikát Zerkovitz Eltörött a hegedűm című darabjában, Sybillt a Leányvásárban stb. Fellépett Bécsben is, majd Szegedre költözött, ahol Molnár Ferenc Olympia című színjátékában jeleskedett. De aztán 1932-ben váratlanul elhunyt, pedig Ábráhám Pál vele akarta eljátszatni újabb operettjeinek, a Hawaii rózsájának és a Bál a Savoyban című művének a sztárszerepét. Lábass Juci sikereinek csúcsán távozott az élők sorából, mindössze 36 évesen. Egy méltatásból: ,,Kellemes csengésű, jól iskolázott szopránja könnyen szárnyal a magasba, technikája a legkényesebb igényeknek is meg tud felelni. Előadása és játéka ízlésre és rutinra vall.'

Korának legszebb színésznője volt.