A rendezvényt Lengyel Anna, a Szerbiai Kolping Társaság elnöke nyitotta meg, valamint Kéri Brigitta, a szajáni Szent István Kolping Család elnök asszonya, aki a fesztivál jelentőségét a barátkozásban és a kulináris élvezetekben látja.

A finom étel harminc bográcsban főtt. Szaján központját, a művelődési otthon környékét ínycsiklandozó illatok lepték el. Vidám hangulatban, kellemes kavalkádban rotyogott a bográcsokban a bab, a halászlé, valamint a marha- és a kakaspörkölt, a sertés-, az őz- meg a csirkepaprikás. A részvevők a helybelieken kívül Zentáról, Adáról, Nagykikindáról, Padéról, Újvidékről, valamint a romániai Csanádról, Ótelekről, Pécskáról, Újszentesről és Temesvárról érkeztek.

Szajánból a Délibáb Hagyományápoló és Természetbarát Kör, a Méhészegyesület, az Ady Endre Művelődési Egyesület, a Szikesek Vadászegyesület, a Kolping juniorcsapata, a sporthorgász-egyesület, a Vöröskereszt és a nyugdíjas-egyesület képviselői, valamint a Kiss és Pál csapat tagjai gyújtottak a bogrács alá.

A kétszáznál is több részvevő nagy örömére Kéri Norbert gondoskodott a zenéről, illetve egy nagy üstben kukoricát is főzött, melyből nemcsak a megmérettetés részvevői kaptak, hanem az utca népe is. Ahogyan a fokhagymás-tejfölös lángosokból is jutott mindenkinek, melyekből hatszázat sütött ki Zombori Piroska, Keszég Erzsébet, Tóth Gizella, Kőműves Julianna, Gyenge Rozália, Skárity Katalin, Lukity Anna, Visnyei Piroska és Fodor Martina. Emellett pedig egy óriásbográcsban az ízes marhapörköltből a házigazdák főszakácsa, Tóth András több mint hatvan adagot készített.

A csapatok szakácsai megosztották velünk a konyhatitkaikat, és jó tanácsokat is adtak.

A zentai Sárvári Margit szerint a babhoz füstölt csülök és pirított szalonna dukál. A szajáni Törköly Béla úgy véli, a leghagyományosabb magyaros disznópaprikás a disznótoros. Fontos, hogy répát, zöldséget, zöldpaprikát és paradicsomot is beleaprítsunk. Az adai Farkas Tamás azt állította, hogy a Szaján határában elejtett őz a legjobb a főzéshez, a szintén adai László András pedig hozzáfűzte, hogy a legideálisabb a hat-hét éves őz érett húsa. Még egy tudnivaló az őzhúsról a szajáni Tóth Lászlótól: a sertést köztudomásúan olajban kell főzni, de az őz húsát zsírban ajánlatos, mert így puhább lesz. Az őz szereti a fűszereket, a fokhagymát, a vöröshagymát és a borsot. A vadakat mindig enyhén csípősen kell elkészíteni.

A helybeli Budai István Ágoston a száraz babhoz füstölt oldalast főz, és az ételt tárkonnyal hinti meg, Benyócki János pedig a disznópörkölthöz semmi mást nem ad hozzá, csak hagymát, sót, borsot és legvégül fűszerpaprikát. A padéi Bárdos Sándor és Gubacskó Katalin a csirkepaprikást csak parasztosan főzve szereti. A szajáni Zombori Gábor azt mondja, a hallevest „szegény módon” kell főzni, mert az egyszerű, szegény halászok a tiszai hallevest is azzal főzték, ami éppen kéznél volt. A csanádi szakácsok szerint a kakaspörköltet nem lehet elképzelni kapros galuska nélkül, a kakasnak pedig tanyán kell nevelkednie.

Kéri Brigitta felvételei

A szajáni fesztiválon a legfiatalabb részvevőkkel Kéri Nikoletta, Német Bettina, Palatinus Klaudia és Tószegi Kitti foglalkozott.

A rendezvényt ft. Bene Tamás, Csanád plébánosa, Szabó János, a romániai Bánát Kolping Család elnöke, Kádár György, a Romániai Kolping Társaság elnöke, Apró Kornél, Szaján faluelnöke és Tóth Zoltán, a Szerbiai Kolping Társaság titkára is megtisztelte jelenlétével.

Bennem a fesztiválról nemcsak a finom falatok íze és Kéri Brigitta szívvel-lélekkel teli vendéglátása maradt meg, hanem a pécskaiak óriási, aranybarna házikenyere is, mert falatkáiból sokunknak jutott. Úgy éreztem, ez lett az igazi összetartozás kenyere.