Rekkenő hőség, sok-sok látogató — nagyjából így lehetne leírni az idei Tanderbal hangulatát. Az óbecseiek többsége azt mondja: szükség volt már rá, hogy egy-két efféle rendezvénnyel egy kicsit „felrázzák” a helybelieket. Ez olyan jól sikerült, hogy a tavalyi, első ízben megszervezett Tanderbalt választották a Zlatiboron megtartott Rendezvényszervezők XI. Találkozóján a legsikeresebb új eseménynek Szerbiában, az októberi Újvidéki Vásáron pedig Aranyplakettel jutalmazták az óbecsei fesztivált. Ezek után magától értetődő volt, hogy az idén sem maradhat el a háromnapos program.

A szervezők korábban sajtótájékoztatón elmondták: az idei Tanderbalra Óbecse község költségvetéséből körülbelül 4,5 millió dinárt szánnak, amellett, hogy a helyi Idegenforgalmi Szervezet további eszközöket is folyósított.

Az óbecsei Tisza-part önmagában is csodálatos élményt nyújt a kikapcsolódni vágyóknak. A hosszú sétány, a rendezett partszakasz, a tarka hétvégi házak és a közeli Erdőtelepítők parkja minden további műsor nélkül is képes lenyűgözni az Óbecsére látogatókat. A helybeliek többsége azonban hosszú ideje vágyott már arra, hogy náluk is szervezzenek olyan rendezvényeket, amelyekre egész Vajdaságból, sőt, talán még távolabbról is sokan szívesen eljönnének. A júniusi Óbecse éjjel elnevezésű kétestés koncert után most a Tanderbal által teljesült a helybeliek kívánsága.

A sétányon már pénteken délután megnyílt az Etnó bazár, este pedig két, a régióban igen ismert együttes lépett fel a tűzijátékkal kísért hivatalos megnyitó után. Elsőként az 1981-ben megalakított, és később sikert sikerre, slágert slágerre halmozó Kerber koncertezett, majd Sanja Ilić és a Balkanika hozta lázba a közönséget. A modern és a népi zene ötvözetét igazi balkáni ritmusokkal keverve a Balkanika olyan koncertet adott, amelyre az óbecseiek (és a távolabbról érkezők is) még biztosan sokáig emlékezni fognak.

Szombaton már napközben is számos programon vehettek részt az érdeklődők. Az ilyenkor szokásos gyermekfoglalkozásokon és műhelymunkákon kívül a felnőttek számára is szerveztek játékos versenyeket, az egyik legérdekesebb esemény azonban egyértelműen az úgynevezett Tiszai koszorú volt. Ennek lényege, hogy a jelenlevők — a vízben egymásba kapaszkodva — élő láncot alkossanak a folyó két partja között, ezzel bizonyítva, hogy a Tisza nem szétválasztja, hanem összeköti az embereket. Szombaton délelőtt igazi kánikula tombolt, viszont mégis sokan eljöttek, hogy lássák, sikerül-e a koszorú „megfonása”. Itt-ott egy kissé foghíjasan ugyan, de végül „összekötötték” a két partot, sőt, a szomszédos Törökbecsének még ajándékot is küldtek egy vízálló dobozban, melyet a lánc tagjai egymásnak adogatva juttattak el egyik partról a másikra.

A párás, nyári estét a helybeli Sigma és az igen kedvelt Galija együttes fellépése tette hangulatossá.

A vasárnapi programok sem hagytak kívánnivalót maguk után. Délelőtt kajakostalálkozót tartottak, valamint lassú csónakos ereszkedést a Tiszán. Délután a két- és négykerekű járművek szerelmesei is találhattak kedvükre való kikapcsolódási lehetőséget, a Tisza-part ugyanis régi autókkal és motorkerékpárokkal telt meg, valamint egyéb különleges járművekkel is — hála az óbecsei—törökbecsei oldtimerklubnak. Egy-egy gépcsodát akár ki is lehetett próbálni. A színpad közelében felállított sátrak alatt eközben bográcsos és halászlé főtt, hiszen egy efféle fesztivál — főleg a folyóparton — el sem múlhat főzőverseny nélkül. Az elkészült ételeket később bárki megkóstolhatta.

Ezen az estén két környékbeli együttes lépett fel. Elsőként a törökkanizsai Joker, majd a törökbecsei Sveti gral. A közönség soraiban ezúttal is — csakúgy mint az előző két alkalommal — minden generáció képviseltette magát: egészen kicsi gyermekek, szülők és nagyszülők élvezték együtt a zenét.

A szerző felvételei