A Barankovics István Alapítvány tagjai úgy vélték, hogy a világnak most nagy szüksége van ilyen hétköznapi héroszokra, ezért indították útjára a TEDD O:DA MAGAD Online Demokrácia Activityt. A társadalmi felelősségvállalásra szoktató versenyen a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium csapata, a Zitzer Klub is megméreti magát.

Örök idealista és civil aktivista tanárként szeretem az olyan vetélkedőket, amelyek nem kizárólag a megszerzett tudás bemutatásáról szólnak, hanem annak a mindennapokban való hasznosításáról is. A TEDD O:DA egy, a társadalomtudományok széles spektrumát összekötő interaktív játék, melyben csak kiemelkedő szociális érzékenységgel, kreativitással és találékonysággal lehet boldogulni. Na, meg persze megfelelő technikai ismerettel, mivel az internetes feladatok gyakran nem várt kihívásokat tartogatnak versenyzőnek és mentornak egyaránt. Felkészítőként bevallom: a felmerülő gondokat sokszor nem is értem, hiába vagyok az Y generáció gyermeke, a Z nemzedékbe tartozó harmadikos diákjaim — Berényi Sarolta, Bóka Oliver, Müller Noémi, Péter Álmos, Tápai Ramóna — viszont pillanatok alatt orvosolják őket. Így tanulunk egymástól. Ők például tőlem azt, hogy nem kell messzire mennünk ahhoz, hogy hősöket találjunk: akár az oromhegyesieket is lehet azoknak tekinteni.

A kilencvenes évek háborúellenes kezdeményezésének helyszínétől, a Zitzer Klubtól kölcsönöztük a nevünket, és mivel azóta számtalanszor firtatták az eredetét, úgy gondoljuk, már ezzel is elértünk valamiféle eredményt, hiszen a mi közvetítésünkkel több tizenéves ismerte meg a szellemi köztársaság történetét és vele együtt azt, hogy összefogással és egy nagy adag bátorsággal még a felénk fordított tankokkal is farkasszemet merhetünk nézni. És ha már pacifizmus, a mottónkat az Ellenállás egyetemistacsoportosulástól vettük: „Tavasz van, és én Szerbiában élek.” Ez a mi értelmezésünkben annyit tesz, eljött az ideje a változtatásnak, és csak rajtunk, fiatalokon áll, mivé fogjuk alakítani a közvetlen környezetünket. Demokratikus példaképnek Zoran Đinđić egykori miniszterelnököt választottuk, méghozzá azért, mert mindig hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy folyamatos önfejlesztéssel jussunk előbbre.

A verseny első fordulójában a csapat arculatát kellett kialakítanunk: bemutatkozó videót készítettünk, és cselekvési tervet dolgoztunk ki, melyekkel a huszonhat csoportból a hatodik helyen végeztünk. A második forduló keményebb diónak bizonyult, hiszen központi témája a globális felmelegedés elleni küzdelem volt. Úgy éreztük, nehéz újat mondani, közhelyeket pedig nem akartunk puffogtatni. Ezért körülnéztünk a saját házunk táján: Szabadkán sajnos nem kell messzire menni, ha környezetszennyezés miatt elpusztult élővilágot akarunk látni. A kisfilmünket a valamikori Zorka vegyi üzem környékén forgattuk, mert az egyik feladatunk egy videóüzenet készítése volt a világ vezetői számára, akik az év végi párizsi klímacsúcson fognak tárgyalni egy, az egész bolygóra kiterjedő környezetvédelmi egyezmény megkötéséről.

Többször is végigjátszottuk a BBC Climate Challenge című online játékát, mígnem végül sikerült Európát 2090-ig úgy elkormányoznunk, hogy felelősségteljes gazdálkodásunknak köszönhetően nemcsak a szavazóink voltak megelégedve velünk, hanem a természetet is megóvtuk. Facebook-oldalunk követőit arra buzdítottuk, hogy adják le klímavoksukat, és ezzel csatlakozzanak egy világméretű petícióhoz. Csaknem nyolcvanan küldték el nekünk a hitelesítéshez szükséges visszaigazolást, de ez a más csapatok csaknem háromszázához képest kevésnek bizonyult, úgyhogy emiatt — noha a zsűri a szöveges értékelésében kiemelkedőnek minősítette a teljesítményünket — lecsúsztunk a hetedik helyre. Ez azonban nem keserített el bennünket, inkább muníciót adott a harmadik fordulóhoz, melynek fókuszában a szegénység állt. A többi közt érvelő esszéket kellett írnunk a következő mondat igazolására és cáfolására: „Aki szegény, maga tehet a sorsáról.”

Alaposan utánajárva a témának, mi úgy gondoljuk, nem várhatunk az állam gondoskodására, segítenünk kell egymáson, ahogy csak tudunk. Bizonyos kutatók úgy tartják, a szegénység öröklődik, azaz a nehéz sorsú családokba született gyerekekbe szinte belenevelődik a pesszimizmuson alapuló érdektelenség és a fejlődéshez szükséges önbizalom hiánya. Mivel iskolánk minden évben lebonyolítja a vajdasági szintű cipősdoboz-akcióját, mi a hajdújárási Lurkóházba látogatunk el, hogy játékos foglalkozásokat tartsunk az ottani gyerekeknek, és felkészítsük őket a karácsonyi műsorra.

Lakli kamaszokat látni önfeledten űrhajót rajzolni és plüssállatot csempészni — nekem már ezért megérte indulni a versenyen. Meg azért a tapasztalatért is, amelyet akkor szereztem, amikor egy rossz körülmények között élő család heti menüjét próbáltuk összeállítani: nagyon nehezen sikerült, nemcsak a rendelkezésünkre álló minimális összeg, hanem a tehetetlenségi faktor miatt is. Rövid idő alatt szembesültünk vele, milyen hihetetlenül szerencsések vagyunk, amiért nem kell ezzel nap mint nap megküzdenünk.

Hogy továbbjutottunk-e a budapesti face to face döntőbe, az csak e cikk megjelenése után fog kiderülni. Ahhoz képest, hogy mennyire meg akartuk nyerni a brüsszeli utat, már most úgy gondolom, nem ez a legnagyobb ajándék, melyet ettől a vetélkedőtől kaptunk, hanem az, hogy képesek lettünk kimozdulni a komfortzónánkból, és úgy válni hősökké, hogy azt a világ legtermészetesebb dolgaként éljük meg.