home 2024. március 19., József napja
Online előfizetés
Hófúvásban
Molnár Krekity Olga
2014.02.05.
LXIX. évf. 6. szám
Hófúvásban

A kéményen keresztül úgy dudál, jajgat, cincog, üvölt, orgonál a szél, mintha egy teljes szimfonikus zenekar akarná elsiratni életünket. S nem tudod befogni a füled, nem tudsz menekülni a panaszdaltól. Mint egy „őrült, ki letépte láncát”, tombol az orkán, körbebástyázza a tanyánkat hóval, néha áram, néha víz nincs, egyedüli kapcsolatunk a világgal most a maroknyi mobiltelefon. A helyzetet csak a libáink élvezik, akik feltotyognak az embermagasságnyi hótorlaszra, onnan nézik a különös gépmadarakat — a helikoptereket —, aztán amikor felerősödik a zúgás, ijedtükben fenéken leródliznak…

Néhány héttel ezelőtt kajánul kinevettem a Chicagóban élő unokahúgomat, amikor elmesélte, hogy betemette őket a hó, képzeljem el, már 28 centis a fehér lepel, és válsághelyzetet hirdetett ki a miniszter, már második hete, hogy megállt az élet, nincs meló, nincs suli, nincs közlekedés, csak a mentők és a kórházak üzemelnek. „Akkor te még nem láttál igazi telet. Tavaly ilyenkor nálunk emberek tucatjai estek az utakon a hó fogságába, 30—40 órát fagyoskodva a hidegben.” Nem okoskodtam, saját tapasztalataimat osztottam meg vele, hiszen a lányom akkor pár kilométerre tőlünk, Szenttamás kapujában várakozott az autóban csontig fagyva a hideg éjszakában, mire hajnali kettőkor a mentőosztagnak sikerült valahogyan járhatóvá tennie az elbarikádozott utat, „alagutat” fúrnia a félrecsúszott teher- és személygépkocsik között.

Akkor azt hittem, ilyen többet nem történhet meg velünk. Hogy okulunk a történtekből, és az illetékesek is jobban felkészülnek majd a tél ijesztő kellemetlenségeire. De elfelejtettem(?!), hogy Szerbiában élek, ahol Pató Pál úr mondása járja: „Ej, ráérünk arra még.” Ha meg baj van, akkor ország-világ előtt siránkozunk, hogy nekünk nincs, nekünk nem jut, vagy ellenkezőleg: mindent politikai poénként gyűjtünk be. Mi meglepődünk azon, ha eláraszt bennünket a talajvíz — mert nincs pénz a vizesárkok karbantartására; ha szárazság van — mert honnan a fenéből futna az öntözőrendszerekre; és lám, a tél is ugyanolyan forgatókönyvvel zajlott le, mint tavaly. (Az idén a sógorom rekedt az autóúton, s 20 órát kellett várnia, hogy egy nyitott pótkocsijú traktorral(?!) szállítsák haza Topolya környékéről.) Csak egy dolog nem lep meg soha bennünket: hogy már megint, ismét választások lesznek…

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..