• Harmadszor lépsz fel a Hegyalja utca löszfalai alatt.

— Hálás vagyok, hogy a szervezők évről évre visszahívnak a Dombosra, ezáltal elismerésüket és tiszteletüket fejezik ki. A közönségben is biztosan van olyan, aki nem először és nem másodszor hallja élőben a dalainkat. Nagyon jó, hogy visszajárhatunk ide. Vajdaságon belül nemcsak a Dombos Festen léptünk már fel, hanem Zentán és Topolyán is, valamint Palicson is kirándultunk már. Vajdaság kedves ismerős nekem.

• Hogyan született meg a Lámpafény?

— Már régóta terveztem, hogy készítek egy albumot magyarul. Nagy élmény volt a lemez megvalósítása, izgalmas volt a versek válogatása és megzenésítése Blaho Attilával, Gyémánt Bálinttal, Oláh Zoltánnal, Majtényi Bálinttal és Subicz Gáborral. Több éve koncertezünk ezzel az anyaggal, úgyhogy elmondható, hogy már a fellépések is nagy élményt nyújtanak nekünk, és remélem, a közönségnek is. Olyannyira jólesett versekkel foglalkoznom, hogy azóta is folytatom ezt a tevékenységet.

• Most egy Kassák-versfeldolgozásokat tartalmazó lemezen dolgozol.

— Így van. Amikor a Lámpafényre készülve a Kassák-kötetet olvasgattam, akkor óriási hatással volt rám a szerző személyisége és ellentmondásossága, valamint az a hihetetlen erő, amely a költeményeiből sugárzik. Ezért döntöttem úgy, hogy a következő, versanyagot tartalmazó dalaimban éppen vele, Kassák Lajossal szeretnék foglalkozni. Nagyon összetett művészi pályát járt be élete során, úgyhogy végtelenül izgalmas volt beleásnom magam az ő világába.

• Minden versből születhet zene?

— Szerintem nem. A Lámpafényre készülve például találtam olyan költeményeket, amelyek nagyon tetszettek nekem, de nem sikerült őket összehoznom a zenével. Volt, amelyik túl hosszú volt, és az is megtörtént, hogy egy-egy költemény esetében nem találtam rá a megfelelő zenei megfogalmazásra.

• Úgy érzem, a hírneved és a sikered ellenére alázatos és szerény tudtál maradni.

— Ez nekem természetes. Az én ismertségem teljesen kezelhető mértékű, nem mérhető egy olyan személyéhez, aki mindennap a televízió képernyőjén van. Én gond nélkül fel tudok szállni Budapesten a villamosra, nem zavar, ha néhány ember esetleg felismer. Élesen elválasztom a színpadon töltött időt a magánéletemtől, a civil életben befelé forduló vagyok és visszahúzódó. A mindennapokban csak arra koncentrálok, ami nekem a legfontosabb: a zenélésre és a dalszerzésre. Persze az ismertség szükséges ahhoz, hogy azt, ami kijön belőlem, el tudjam juttatni az emberekhez. Szerencsés vagyok, hogy ismertté és sikeressé tudtam válni, hiszen ez nagyban megkönnyíti a dolgomat. Így nem kell azzal foglalkoznom, hogy megtaláljam a közönségemet, nyugodtan összpontosíthatok az alkotásra. Folyamatosan próbálok tenni érte, hogy rászolgáljak arra, hogy az emberek újra és újra eljöjjenek a koncertjeinkre, és visszahívjanak egy olyan fesztiválra, mint amilyen a Dombos Fest.

• Milyen érzés, hogy az emberek koncertjegyek és lemezek formájában kaphatnak belőled egy „szeletet” ajándékba?

— Az ajándékban már nem én vagyok. Az valami olyasmi, ami belőlem kemény munka árán kijött, és tárgy lett. Én azzal foglalkozom, hogy minél többet és minél mélyebb dolgokat tudjak kihúzni magamból. Néha természetesen jólesik sütkérezni a gondolatban, hogy ajándéka lehetek másoknak. Annak is örülök, hogy ha valaki az én lemezemet hallgatva kap kedvet egy adott költő munkásságával megismerkedni, vagy ha valaki azért vesz meg egy kötetet, mert tetszett neki a dalom. Az ilyen eseteket a rajongók megosztják velem a honlapon. Ezek a visszajelzések megerősítenek abban, hogy jó úton haladunk, és hogy tetszik az embereknek az, amit csinálunk. Egyszersmind mégiscsak a belső tettvágy az, ami hajt és motivál, nem a külső reakciók.

• A dalszerző Harcsa Veronika könnyen együtt tud-e dolgozni az előadó Harcsa Veronikával?

— Néha van köztünk konfliktus. A dalszerzői énem néha olyan zeneszámokat ír, amelyeket az előadói énemnek nem könnyű elénekelnie. Ám a két én valahol egy, és nem válik ennyire élesen külön. Nagyon szép élményeim fűződnek bizonyos dalokhoz. A zeneszerzés nagyon személyes tevékenység, magánéleti témákat dolgozok fel. Előadóként nehézség lehet újra és újra elővenni egy dalt, mert lehet, hogy fájdalmas élményből született. Másrészt ez nagyon érdekes önvizsgálat is, jó látni, hogy egy idő után hogyan változik a viszonyom egy adott szerzeményhez, vagy hogyan tud egy dallam évekkel ezelőtti élményt tökéletesen visszahozni. A dalírás egy érdekes pszichológiai kísérlet.

• Lámpafénynél írsz dalokat?

— Igen.   

(Fotó: Kiss Dóra)