A helyi katolikus templomban ft. Franjo Lulić plébános és Zórád Ferenc tiszakálmánfalvi atya szolgáltatta a szentmisét a nagyszámú érdeklődőnek, hozzátartozónak és vendégnek.

Matuska Márton, a délvidéki vérengzések kutatója köszöntőbeszédében elmondta, hogy ez a nap a megbékéléséről szól, itt nincs helye politikai beszédeknek, minden megjelent az ártatlan áldozatok emlékének adózik tisztelettel és osztozik a hozzátartozók fájdalmában.

Az eseményre annak az emléktáblának a felállítása adott okot, amelyen szerepel mind a huszonnyolc sajkáslaki áldozat neve. Az emléktáblát Molvai Károly készítette, elhelyezésének ötlete pedig Pásztor Antaltól, az egyik áldozat fiától, Matuska Mártontól, Tóth Lászlótól és Jakubec Györgytől ered, akik sokadmagukkal elszántan kutatják a Délvidék legkegyetlenebb időszakát.

A meghívott vendégek között volt Pozsgay Imre magyarországi egyetemi tanár, politikus, Milan Nastasić, Titel község elnöke, Cseresnyés Kiss Magdolna, a budapesti Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944-45 Alapítvány elnöke, valamint számos közéleti személyiség és környékbeli érintett, illetve az áldozatok még élő hozzátartozói.

— Bartókot idézve azt kell mondanom, hogy az egymásra utalt népek nem gyűlölködnek. Erre tanúbizonyság a mai nap is, amikor magyar és nem magyar együtt emlékezik a mártírhalált elszenvedettekre — mondta Pozsgay Imre.

Az emléktábla a katolikus templom falán kapott helyet, alatta a megjelentek elhelyezték a kegyelet virágait, majd kilátogattak a tömegsír feltételezett helyszínére. Ott Pásztor Antal 1990-ben, amikor erről a témáról még nem volt szabad beszélni, saját kezűleg készített vaskeresztet helyezett el, mely sajnos nagyon rövid időn belül el is tűnt. A keresztet, mely ma is áll, 2006-ban helyezte el ismét. Itt is lerótták kegyeletüket az emlékezők.

A szertartás és az azt követő fogadás költségeit közadakozásból, illetve Pásztor Antal nagylelkű felajánlásából fedezte az aprócska sajkásvidéki falu.