Felvonók és liftek

Felvonók és liftek

Sífelvonók — Liftek

Sífelvonók

Az első sílift vagy sífelvonó a Fekete-erdőben kezdett működni 1908-ban. A síelni vágyókat 288 méter magasságba kellett feljuttatni. A kezdetleges szerkezet úgy működött, hogy öt, fából készült oszlopra drótkötelet szereltek, és kötelek lógtak le róla. Ezeket rá lehetett erősíteni a szánkókra, vagy a síelő egyszerűen beléjük kapaszkodott. A felvonó mozgatásához szükséges energiát egy kis vízimalom állította elő.

Néhány év után a szerkezetet továbbfejlesztették. Az új megoldásnál már egy 15 lóerős villanymotor végezte a munkát. Ez a felvonó 250 méteren, 25 fokos lejtőn húzta fel a sízőket, és legfeljebb 35 utast vontathatott. Számtalan szállítási megoldásra használták, mint például turistalátványosságok megközelítésére, városrészek közötti közlekedés megoldására, tengerszorosok áthidalására vagy kibányászott nyersanyagok szállítására. 1936-ban üzembe helyezték az első modern húzóliftet a franciaországi Alpokban, 1966-ban pedig megalkották az első, teljesen automatikus gondolafelvonót Új-Zélandon. Az újítások nem álltak le, mivel nagy volt az igény, megépítették az első hatszékes változatot is. 1984-ben áttörést hozott a tízfős kabinos változat, majd a világ első tizenhat fős gondolaliftje Los Angelesben.

A felvonók több fajtája ismert, például a felszíni húzóliftek, melyeket főleg télen vesznek igénybe, és a sebességük 2 és 2,4 m/s között váltakozik, így óránként akár 1300 téli sportolót is képesek szállítani. Egyszerű használatuknak köszönhetően igen elterjedtek a tányéros, egyszemélyes, talpon húzó liftek, melyek az olcsóbb megoldások közé tartoznak. Gyerekek is biztonságosan használhatják, a lassabb mozgásuk révén nem veszélyesek. Csákányos felvonókkal csak elvétve találkozhatunk, lehetnek egy- vagy kétszemélyesek. A szállítószalagok általában tanuló- és gyerekpályákon találhatóak meg a hó szintjével egy síkban. A síelő egyszerűen rááll a szalagra, mely a pálya legfelsőbb pontjára szállítja, majd ott lecsúszik róla. Az egyszerű kapaszkodólifteket csak kis lejtőszögű pályákon alkalmazzák, a működésük egyszerű. A tolókaros felvonók a síelőt hátulról tolják előre, és lankás pályákon veszik igénybe őket. A felszín feletti libegő liftek a legnépszerűbbek közé tartoznak, mivel télen és nyáron is használatban vannak, a sebességük 3 m/s, óránként akár 3000 embert is szállíthatnak, tehát nagy a kapacitásuk. A rögzített székek a drótkötélhez vannak kapcsolva, az utat ülve tesszük meg. A gondolakabinosakat négy-, illetve nyolcszemélyesre tervezik, nagy szintkülönbség áthidalására használják őket. Kényelmesek, mivel a síelők a síléceket lecsatolják a lábukról, és a kabinok ajtaján található tartókba helyezik. A nagy kabinos utasszállítók akár 40 személyt is be tudnak fogadni, és csak olyan síterepeken vannak üzembe helyezve, ahol nagy szintkülönbségű pályákat kötnek össze, de kiépítésük drágább.

A sínen haladó felvonók — avagy siklóvasutak, fogaskerekű vasutak — csak olyan helyeken üzemelnek, ahol gyakori az erős szél. Föld felett és alagútban is bevethetőek. Ha saját meghajtásúak, fogaskerekűnek nevezzük őket, a siklókat drótkötél húzza. Maximális sebességük 14 m/s, befogadóképességük 400 személy is lehet, kapacitásuk 3200 ember óránként. A legnagyobb gyártók listájának élén az osztrák Doppelmayr és a francia Poma található. Ez utóbbi 1960-ban kezdte a munkát, a Doppelmayr céget pedig 1892-ben alapították. Ma már több vállalat is foglalkozik sílift-előállítással, és állandó a verseny, hogy ki készít tökéletesebb, megbízhatóbb szerkezetet. A sípályákon választhatunk a felvonók között, és ha lehetséges, az ülő változat mellett döntsünk, mivel ez kényelmesebb, illetve kevésbé fárasztó. Az utazás alkalmával gyönyörködhetünk az elénk táruló tájban, és ha nem tudunk síelni, akkor is megérte a kirándulás. Aki viszont tud, az kedve szerinti sebességgel ereszkedhet le a meredek lejtőn.

 

Liftek

A liftek vagy felvonók embereket, tárgyakat szállítanak, épületekben, hajókon, bányákban, illetve bárhol, ahol nagy a szintkülönbség. A felvonókat általában elektromotorral hajtják meg, és az építészeti előírások bizonyos emeletmagasság felett kötelezővé teszik a beszerelésüket.

Az első felvonókat a XVII. században kezdték el használni az angol és a francia palotákban. A működésüket kötéldobokkal és csigákkal oldották meg. Angliában gőzgéppel hajtott lifteket kezdtek alkalmazni a bányákban, majd 1846-ban feltalálták a hidraulikus darut, melyet először a teherhajókba való berakodáskor használtak. 1852-ben kifejlesztették a biztonságos működtetés egyik nagyon lényeges részét, a féket, mely megállítja a kabint a kötél esetleges elszakadásakor. Ma már önzáró fékszerkezeteket használnak, de az ötlet a régi, csak modernizálva. Az első elektromos hajtású felvonót Ernst Werner von Siemens találta fel és építette meg 1880-ban, és ettől kezdve nagyon sok helyen csak ezt a megoldást alkalmazták. A fejlesztések nagy iramban folytatódtak, és a felvonó ajtajának biztonságos nyitását és zárását szabályozó szerkezetet is kidolgozták, majd tökéletesítették. 1887-ben egy amerikai feltaláló szabadalmaztatta az önműködő ajtókkal felszerelt modellt, mely mozgás közben a lift összes emeleten levő ajtaját zárva tartja. Manapság a köteles megoldással üzemelők a legelterjedtebbek. Ezeknél az acélsodronyt nagy átmérőjű, horonnyal ellátott hajtótárcsába helyezik, melynek egyik vége a kabint tartja, a másik pedig az álló tartószerkezethez vagy egy ellensúlyhoz van erősítve, mely az emelendő teher csökkentését segíti. A hajtótárcsát a csigahajtóművön át egy villanymotor hajtja. A hajtómű tengelyére kötelező beépíteni az önműködő elektromágneses féket, mely a motor indításával egyidejűleg nyit, majd kikapcsoláskor egy rugó segítségével zár. Ha üzemzavar lép fel, a hajtómű gyors tengelyére szerelt segédkerekek segítségével a kabint kézi erővel lehet mozgatni. A felvonót az aknában acélsínek vezetik, melyekhez a kabin görgőkkel van csatlakoztatva. A biztonságos működésről még egy tartalék kötél is gondoskodik, mely megtartja az utasteret szakadáskor. A hidraulikus változatot kisebb magasságra használják, és nagyon megbízhatónak bizonyult, valamint csendes üzemű. Itt ellensúlyt nem alkalmaznak, mivel a kötelek egyik vége közvetlenül a dugattyú talpánál van rögzítve, mely az akna legmélyebb pontján helyezkedik el, a másik vége pedig a fülkevázhoz csatlakozik, általában alulról.

A felvonók használata szinte minden területen megfigyelhető, a személy-, teher-, étel-, építőanyag-, gépkocsi-, csónak- vagy akár repülőgép-szállításban egyaránt. A liftek tömeges elterjedése megköveteli a folyamatos modernizálást és a fejlesztések szinte végtelen sorozatát, ezért újabbnál újabb változatok látnak napvilágot.

A páternoszter működése első látásra meghökkentő, de a gyakorlatban nagyon jól bevált, és a használata is egyszerű. Ez a szerkezet nyitott kabinok sorozatából áll, és fel-, illetve lefelé halad folyamatosan, az emberek mozgás közben szállnak ki és be. Egyszerre két személy utazhat benne, de mivel folyamatosan működik, általában csak egy ember száll be. A páternoszterek nagy irodaházakban üzemelnek, ahol sok embert kell gyorsan szállítani. A szélesebb körben való elterjedésüket a ki- és beszálláskor bekövetkezett balesetek akadályozták meg, valamit az a tény is, hogy a mozgássérültek egyáltalán nem tudják őket használni. Több országban nem is engedélyezik a működtetésüket.

Egy másik, teljesen más szállítóeszköz a mozgólépcső vagy a mozgójárda, mely manapság már nélkülözhetetlen a nagyobb bevásárlóközpontokban, repülőtereken, pályaudvarokon. A beszerelése meglehetősen drága, hiszen betonból készül a szekrény, melybe a szerkezetet építik, emellett pedig szükség van a feszítőkamrára is, mely alul van, a felső végén pedig a gépház található. A kapaszkodás megkönnyítésére a mozgólépcső mindkét oldalán vele együtt haladó gumikorlátok helyezkednek el. A hátránya, hogy mozgáskorlátozottak csak részben vagy egyáltalán nem használhatják, továbbá nagyobb csomagok szállítására sem alkalmas. A legtöbb esetben a mozgójárda kiépítése az egyetlen megoldás, nagyon sok helyen találkozhatunk vele, de a hátránya, hogy kevésbé meredek, mint a mozgólépcső, ezért ugyanakkora szintkülönbség esetén nagyobb helyre van szükség, tehát hosszabb szalagot kell kiépíteni.

A sífelvonók, liftek, mozgólépcsők, mozgójárdák már elődjeink életének is részei voltak, ők is szükségesnek tartották létezésüket, és dolgoztak az új, modern megoldásokon, hogy minél könnyebb legyen a mindennapi életük. Nekünk csak tovább kell fejlesztenünk ezeket a találmányokat. Vannak, akik még mindig a jól bevált és biztonságos lépcsőzést részesítik előnyben, noha az új épületekben ez már egyre inkább háttérbe szorul.

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Hamarosan indul a Formula—1
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2019.03.12.
  • LXXIV. évfolyam 10. szám
Új autók 2019-ben
Mérföldkő
  • Lábadi Loránd
  • 2019.02.25.
  • LXXIV. évfolyam 8. szám
Facebook

Támogatóink