Ébresztőőő!

Ébresztőőő!

Nyolc óra. Ez már az ismert ébresztő csengőhangom, vagy még mindig álmodom? Azt hiszem, ez a jól ismert „ébredj fel, mert elkésel” hang. Kávé. Nesz cukorral és tejjel, mert úgy az igazi. Mára esőt mondtak. Ennek ellenére hét ágra süt a nap. Valaki reggelit készített az asztalra. Sonka, sült tojás (igaz, már egy picit hideg), saláta, olajbogyó és sajtok minden mennyiségben.

Beérek a munkahelyemre. Mindenki mosolyog, és sorra mesélik, mennyire jó volt a hétvégéjük. Élményekkel teli, gondolkodásra késztető percek. Megérkezik egy futár. Rózsacsokrot hoz a női munkaerőnek. A vezetőség közli, hogy mostantól mindenki ott ír, ahol akar. Kertben, kocsmában, a hálószoba mélyén, tengerparton. A lényeg a jó, minőségi írás. Megnyitom a böngészőt. Sorra jelennek meg a napi hírek. Az éjjel felépült a Népszínház, és a nyáron végre lehet fürdeni a Palicsban is. A politikusok megnézték a Macskafogó című rajzfilmet, ebből inspirálódva folyamatban van egy olyan óriási robotmacska készítése, amelynek bendőjéből mindenki csupa pozitív gondolatokkal távozik majd, és mindenki elkezdi megérteni a másikat.

A következő hír arról számol be, hogy rohamos a hazaköltözési arány a fiatalok körében, mindenkinek hiányoznak a hazai ízek és a barátok, az utcák és a terek. Új bölcsészettudományi kar nyílik Szabadkán, ahová a világ minden tájáról a legjobb tanárokat hívják meg vendégelőadónak. Az újságok továbbképzésekre küldik az újságírókat. Londonba és Svédországba. A jövő héten pedig Damien Rice koncertezik Szabadkán, a Klein house-ban. Vége a munkaidőnek. Azon gondolkozom, hogy hazamenjek-e ebédelni, vagy inkább valahol egy parkban töltsem-e el ezt az időt. Ekkor eszembe jut, hogy újabb óriási zöld területet avattak Szabadkán, és mivel őszhöz képest meleg az idő, az új vietnámi étteremből megrendelt ebédemet inkább egy fa alatt költöm el.

Indul a Desiré fesztivál. Minden jegy elkelt, már a lépcsőkre sem jut a későn észbe kapóknak. Milyen szép is ez, hogy az emberek ennyire érdeklődnek a színház, a művészet iránt. Ekkor csap pofán a legújabb hír, hogy a következő hónapban már nem lehet jegyet kapni egy színházi és mozielőadásra sem. Minden jegy elkelt. És további rendkívüli hírek, amíg az ebédemet fogyasztom: béke Szíriában, és az amerikai elnökválasztást megismétlik, két új jelölttel. Megebédeltem. Ideje hazaindulni. Útközben kapom az üzenetet, megduplázzák a fizetésünket, országos rendelet. Valamint naponta ingyen krémest kap mindenki a Bódis cukrászdából. Egy picit kezd furcsa lenni a helyzet. Hazaérek. A frissen mosott ruhák a szekrényben, a mosógép nagyban mos, finom öblítőillat a szoba levegőjében. Megfőzöm a kávét, leülök az asztal mellé. Az arcomon óriási mosoly. És akkor megszólal... Az ébresztőóra... És eltűnik a kávé, a telt ház, a béke, a krémes, minden. És a zuhogó esőben biciklire ülök, és elmegyek dolgozni a neonfények közé.


Kattints az alábbi képre, és nézd meg a szerző adatlapját is:
Szerda Zsófi

De ne hagyd ki Zsófi honlapját se! >>> www.szerdazsofi.net

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Az összetartó erő
Heti Jegyzet
Hamarosan elkészül!
Heti Jegyzet
  • Tomek Viktor
  • 2016.12.19.
  • LXXI. évfolyam 50. szám
Facebook

Támogatóink