A szerencse forgandó - tartja a mondás. A szabadkai Dudás házaspárnak több évtizedet kellett várnia arra, hogy a szerencse úgy igazán rájuk mosolyogjon. Mert az is ide tartozik, hogy 40 évvel ezelőtt - amikor még fiatal házasok voltak - Dezső bácsinak 12 találata volt a totón, s akkor úgy hitte, hogy jó nagy nyereményt vághat majd zsebre. Hát nem így történt. Kiderült ugyanis, hogy aznap legalább 160 totózónak volt 12 találata. A több millió dinár helyett csupán néhány ezret nyertek. De nem adták fel. Ha csak eszükbe jutott, és idejük volt rá, no meg pénzük, mindig vettek valamilyen ,,kaparós'' sorsjegyet, ezenkívül rendszeresen lottóztak is. Fél évszázad után tört meg a jég.
- Körülbelül húsz éve rendszeresen vásároljuk az egyik népszerű szerbiai napilapot. Amióta megjelent ez a letépős játék a címoldalán, mindig drukkoltunk, izgultunk, hogy hátha nyerünk valamit. Hosszú éveken keresztül semmi sem történt, sohasem jött össze a három egyforma. Annyira dühös lettem, hogy már azt terveztem, írok a szerkesztőségnek - emlékezik vissze Dezső bácsi. - A feleségem, Erzsébet aznap is - mint mindennap - a Zombori úti trafikban vette meg az újságot. Mindig itt vásároljuk a totót, a bingót meg egyebet. A hölgy, aki az üzletben dolgozik, nem a kirakatból vette le a lapot, hanem hátranyúlt, és a stósz közepéből húzott ki egyet. Elég az hozzá, hogy amikor hazajött a feleségem, mindjárt, mint ahogy máskor is, először a letépős sorsjegyet néztem meg. Tépem az alsót, s először két autót látok meg, húzom tovább, és durr, a harmadik is beugrik. Mondom is mindjárt a mamának, hogy megnyertük az autót.
Erzsi néni először azt hitte, hogy a férjeura megint ugratja, hiszen Dezső bácsi mindig is szeretett viccelődni, majdnem kapott is szegény feje a tréfáért. Szerencsére gyorsan kiderült, hogy ezúttal ,,komoly'' a dolog.
- Most mit csináljunk? Tanakodtunk. Végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk az újságos hölgyhöz tanácsért. Mondtam is mindjárt az árusnak, hogy nekünk rossz újságot adott el, újság helyett autót kaptunk. A lány a nyakamba ugrott, gratulált, és mindjárt megmondta, hogy melyik számon kell jelezni a nyereményt. Otthon felhívtuk a megadott számot, majd bediktáltuk a szelvény számát és az adatainkat - mondja Dezső bácsi. Az izgalom ezzel nem ért véget, a Toyota Yaris típusú autóra ugyanis több hetet kellett várniuk, már-már kezdtek elbizonytalanodni: semmi sem lesz a nyereményükből, gondolták. Csak akkor nyugodtak meg, amikor az újságban elolvasták, hogy 60 napon belül kötelesek leszállítani a nyereményt. Végül 6 hét után megcsörrent a telefon, a napilap szerkesztőségéből keresték Dudásékat: mehetnek az autóért - jelentette a lap egyik munkatársa.
- Mindjárt megkérdeztük Tibi unokánkat, hogy mikor ér rá, jómagam ugyanis nem mertem vállalni a gépkocsi hazahajtását - teszi hozzá Dudás Dezső. Vonattal utaztak le Belgrádba, 4 órás vonatozás után értek a fővárosba.
- A Toyota szervizben vártak már bennünket, szép volt a fogadtatás, kávéval, üdítővel kínáltak. Hát, legalább még 4 órába telt a papírok elintézése, mondhatom, nagyon elfáradtunk a nap végére, úgy megdagadt a bokám, hogy alig tudtam lábra állni, még szerencse, hogy az unokánk is velünk tartott, s hazahajtotta az új masinát.
Dudáséknak a Toyota Yaris volt az első új autójuk. Mint Dezső mondja, tellett volna ugyan nekik korábban is új gépkocsira, de sosem szánta rá magát az újra. Mert faesztergályos a szakmája, és megszakadt volna a szíve, ha valamilyen szerszám, faanyag szállítása közben felsérti a kárpitot, vagy másfajta kárt okoz az autóban. Mire pedig nyugdíjasok lettek, akkora már megváltozott a világ.
Mint minden nyugdíjas, így ők is hónapról hónapra, nyugdíjtól nyugdíjig élnek, és örülnek, ha a téli tüzelőre valót össze tudják szedni. Az autó egyelőre a szomszéd udvarában áll, mivel nem fér be a nagykapun. A régi, legalább 20 esztendős Renault 4-es sorsa pedig még eldöntetlen.