Szerepek

Úgy vélem, az a vita alapja, hogy nem világos az értelmiség és a politikum társadalmi szerepe. Természetesen az nem baj, sőt jó, ha egy politikus értelmiségi is egyúttal, a szerepéből következően azonban nem igazán működhet értelmiségiként, hiszen az megengedheti magának, hogy naphosszat a könyveket bújja, hogy a következő publikációján gondolkodjon, és azt is, hogy különféle kérdéseken töprengjen. Ellenben egy politikusnak döntenie kell, mégpedig sokszor, és a nap huszonnégy órájában készen kell állnia döntéseket hozni, hiszen sokszor még egy rossz döntés is jobb, mintha egyáltalán nincs döntés. Nem véletlen, hogy Henry Kissinger vagy Madeleine Albright és egy sor politikus csak az aktív politizálásból visszavonulva írta meg könyveit. Az sem véletlen, hogy pl. Angela Merkel mostanában nem publikál fizikai, illetve kémiai szakcikkeket. Az sem véletlen, hogy az értelmiségiek nagy része sohasem lett politikus, és az sem, hogy van sok olyan jó politikus (persze nem a legfelsőbb szinteken), aki nem jutott magasra az akadémiai ranglétrán.

Vajon szüksége van-e egymásra a tudománynak és a politikának?

A vajdasági magyar közéletet figyelve két jelenség szúr szemet. Egyrészt az értelmiség részéről sokan lekicsinylően beszélnek a politikáról, igyekszenek magukat távol tartani tőle, és büszkén mondják, hogy soha semmilyen pártnak nem voltak tagjai. Pedig a plurális demokrácia úgy működik, hogy pártok vannak, és ez nem az ördögtől való. Másrészt a politikum szférája nem kér többé az értelmiség lekicsinylő hozzáállásából. Inkább érdekli azoknak a véleménye és tevékenysége, akik egy kis közegben meg tudják mozdítani az embereket, hogy azok a megfelelő időben rájuk szavazzanak. És mindkét oldal álláspontjában van igazság. A politika a cselekvés tudománya, a tudomány viszont más. A fontos következtetések évek hosszú kutatómunkája által jönnek létre, az elmélyültség, az egy-egy témával, problémával való foglalatoskodás eredményeként. Harmadrészt az a vélekedés is gyakori, hogy szakmai kérdésekben a politikának szakmai döntéseket kell hoznia. Arról azonban általában megfeledkeznek, hogy egy-egy „szakmán” belül is léteznek eltérő vélemények, másrészt pedig amikor egy politikus döntést hoz, akkor a döntésének a következményét nem a „szakma” valamely tagja vállalja, hanem maga a politikus. Tehát „csak” döntések vannak, és hogy ezekhez mennyire kérik ki a „szakmák” véleményét, illetve kinek jók, az a politikus felelőssége. Úgy látszik tehát, hogy a lehetséges mellébeszélésnek széles tere van, ezért lehet fontos a szerepek tisztázása.

Az egymásrautaltságról

Ha egy tudóst a politika mozgat, akkor ő nem tud érvényes dolgokat produkálni, ha viszont a politikát értelmiségi attitűddel szerveznék, akkor az nem tudna elég gyorsan, idejében döntéseket hozni. Az értelmiségieknek mégis szükségük van a politikára, és a politikának is az értelmiségiekre.

Jobb helyeken a politikum „agytrösztöket” tart fenn, az USA-ban például a Demokrata és a Republikánus Pártnak is megvannak a kutatóintézetei, Németországban pedig a kutatóintézetek minden kormányzatot ellátnak információval, ha erre igény merül fel.

Valójában az értelmiségiek és a politikusok is egy sajátos világban élnek, mozognak. Az értelmiségiek órákat tudnak beszélni, könyveket tudnak írni olyasmiről, aminek a fontossága csak időnként nyilvánvaló, a politikusok azonban az események, a történések sodrásában vannak. Utazás utazást követ, felszólalás felszólalást, közben meg dönteni és ismét dönteni kell. Lényegében véve az értelmiség abban segíthet a politikumnak, hogy az jobban kapcsolódhasson a mindennapok világához, és abban is, hogy jobb döntéseket hozzon, és ugyanígy a politikum szférája is lehet jó hatással az értelmiségiekre.

A fenn említett jobb helyeken az értelmiség és a politikum egymásra hatása úgy nyilvánul meg, hogy a politikum egy-egy döntés előtt a lehető legjobb véleményeket gyűjti be, és általában nem nyilvánosan. Ez annyit tesz, hogy hosszú évek munkája után valakit érdemesnek találnak arra, hogy meghívják, és 15 vagy 30 percet kaphat egy politikus idejéből, hogy egy bizonyos kérdésben elmondja és megindokolja, hogy szerinte mi a célravezető viselkedésmód. Előfordul, hogy egy-egy értelmiségi az egész karrierje során csak egyszer-kétszer kerül ilyen helyzetbe. Ez azonban segít neki abban, hogy leereszkedjen tudománya elefántcsonttornyából, és hogy felmérje, milyen összetett a világunk, illetve értelmiségiként annak milyen kis részével foglalkozhat. Másrészt egy politikus egy valamirevaló értelmiségitől egyenes beszédben kaphatja meg azt, amit a kutató igaznak tart, még akkor is, ha az nem tetszik neki. Aztán hívhat más értelmiségieket is, akiktől esetleg más véleményeket kap. Ez segít a döntés meghozásában, de a döntés felelőssége a politikusé, aki előbb vagy utóbb meg lesz méretve a választásokon. Ezzel szemben az értelmiségi nyugodtan beszélhet, sőt időnként tévedhet is, ezért nem visel felelősséget.

Másak tehát a szerepek, és jó, ha ezt értelmiségi, politikus és minden választópolgár is tudja.

Olvassa el az értelmiségi-eszmecseréhez kapcsolódó írásainkat is:

Dr. Korhecz Tamás:
Értelmiség — a szakmaiság és a politika
Dr. Námesztovszki Zsolt:
A gondolat ébredése
Dr. Ördögh Tibor:
A politikusok és az értelmiség szerepe a politikában
Dr. Takács Zoltán:
Értelmiség — politika — kontra(és civil-)szelekció
Dr. Dévavári Zoltán:
A forradalom felfalja gyermekeit (Válasz és hozzászólás)
Dr. Novák Anikó:
Nekem is van egy álmom