A Haverda-esetet a városban megjelenő Bácsmegyei Napló c. újság napról napra kísérte. Hosszú ideig a lap címoldalán, a vezércikkek helyén, többször különkiadásban közölték a Haverda-gyilkosságról szóló írásokat. Így történt meg az, hogy három éven át, 1909 és 1911 között még azok is olvastak újságot, akik addig csak hírből értesültek arról, hogy Szabadkán többek között egy Bácsmegyei Napló c. napilap is van. Kezdjük azonban a történetet az elején.

Száz évvel ezelőtt Szabadka, ez a gazdag, termőföldekkel és szőlőskertekkel körülvett mezőváros az elégedettség és a békés jólét oázisa volt. A vidék békéje azonban 1909. április 19-én egy eldördült pisztolylövéssel, mellyel Jánossy Aladár özv. Haverda Boldizsárnét meggyilkolta, teljesen felborult. A gyilkosságból olyan bűnper támadt, amelynek híre lázba hozta egész Magyarországot, hiszen szereplői előkelő társadalmi körökhöz tartoztak.

Az áldozat, Haverda Boldizsárné gazdag család leszármazottja volt. å maga is élvezhette volna a földi javakat, ha nem lett volna zsugori természete. Férje szépen kereső ügyvéd volt, anyagi gondjaik nem voltak, Haverdáné mégis minden krajcárt a fogához vert. Nem tartott személyzetet, a házimunkát egyedül végezte, szőlőskertjükből ő maga hozta haza a gyümölcsöt, nehogy meglopják. Egyetlen lányuk Mária, aki 1879-ben született, jó nevelésben részesült. Iskolái elvégzése után hamar központi figurájává vált a szabadkai és a pesti társaságnak. Vonzó szőkeség volt, akit körülrajongtak a férfiak, főleg a huszártisztek. Mariska legkitartóbb udvarlója Vojtha Antal huszárszázados volt, aki Szabadkán teljesített szolgálatot, és mindennapos vendége volt a Haverda családnak. Mariskának is tetszett a szerelmes Vojtha, a szigorú apa azonban úgy vélte, hogy Jarmatszki Sándor, Újpest főjegyzője jobb partinak ígérkezik, őt szemelte ki lánya jövendőbelijének. A szép Mariskát férjhez is adták Jarmatszkihoz. Vojtha azonban kitartóan udvarolt továbbra is a most már férjes asszonynak, akinek csakhamar Jarmatszkitól fia született. Mariska házassága nagyon rövid életű volt, a törvényes válás igen hamar bekövetkezett. Mariskába nemcsak Vojtha, hanem az újpesti aljegyző, Jánossy Aladár is szerelmes volt, aki a fiatalasszony férjének beosztottjaként dolgozott a jegyzői hivatalban. å is gyakran lejárt Szabadkára, és ő is, mint Vojtha, szórta a pénzt a szépasszonyra. Jánossy azonban idővel Mariska és Vojtha játékszerévé vált. Nem volt Haverda Mariskának olyan kérése, amelyet Jánossy ne teljesített volna. Amikor pedig Vojtha pénze fogytán volt, és a gondtalan flört és szórakozás kérdésessé vált, Mariska rábeszélte Jánossyt, ölje meg az édesanyját, különben nem juthatnak a családi vagyonhoz, melyet Haverdáné oly féltve őrzött.
A száz éve történt gyilkosság színhelyének leírása mára már szinte helytörténetnek számít, ezért érdemes a Bácsmegyei Napló 1909. április 22-ei számát idézni:

,,Haverdánéra hétfőn este két orgyilkos lesett. Ez megállapítható abból, hogy Gyelmis Pál juhászgazda és mások a Szegedi útról a Haverdáné szőlei felé vezető, a Szegedi útra merőlegesen torkolló úton egy kövéres férfit láttak, aki délután 4 órától kezdve nézelődött az úton, lefeküdt a tisztáson és cigarettázott. Ennek puha, világos kalapja volt, s sötét szürke ruhája. A gyilkosság szemtanui pedig a város felé haladó, a szegedi úttal párhuzamos úton egy sovány, biciklisapkás férfit láttak leskelődni s ez követte el a gyilkosságot. Vagy két ember lesett tehát Haverdánéra, vagy a gyilkosnak két ruhája s két kalapja volt.

A tettes majdnem egész délután itt, ezen a párhuzamos úton állott. Arccal a szőlők felé fordulva, egykedvűen cigarettázott. Hölgycigarettát szívott s a cigaretta végeket bedobta a szőlők közé. Nem lehetett nagyon ideges, mert a cigarettákat végig szívta, s csak nagyon kis darabot dobott el. Este hat óra tájban, amikor a vihar kitörőben volt, a gyilkos futva sietett a Haverda ház felé, nehogy szem elől tévessze az áldozatot.
Hogy történt a gyilkosság?

A gyilkosság hétfőn félhét és háromnegyed hét között történt. Ekkor indultak el Haverdáné, Deákné és Deák Olga a szőlőből. Szembe jött velük Bohuczky Magda budárlány. A gyilkos ekkor mintegy 150 lépésnyi távolságra volt a Haverda háztól. Az út, amely a szőlők közt, a Szegedi úttal párhuzamosan halad, igen keskeny. Jóformán csak olyan széles, hogy egy kocsi elfér rajta.

Vermes Béla szőleje mellett két kis csenevész gyümölcsfa hajol ki az útra. Itt, e két fa között foglalt helyet a gyilkos s háttal a felé közelgő Haverdáné felé, várta a kellő pillanatot. Bohuczky Magda a gyilkos mellett haladt el. Jóestét kívánt neki, amit a gyilkos -- Adjon Isten -- köszönéssel viszonzott. A budárlány Haverdáékat is köszöntötte és tovább ment. Deák Olga, aki elöl haladt, úgy ment el a gyilkos mellett, hogy ez arccal még mindig a szőlők felé volt fordulva. Abban a pillanatban, amikor Deák Olga elhaladt, a gyilkos megfordult, a kezében készen tartott Browning revolvert a közvetlen mellette lévő Haverdáné melléhez szorította, s elsütötte. Haverdáné ugyanabban a pillanatban lerogyott, a gyilkos pedig a két szőlő közt vezető dűlő úton a gyermekmenhely irányában elfutott.
Megtalálták a gyilkos sapkáját

Hogy nem csak egy ember, hanem két felbérelt egyén leskelődött Haverdánéra, azt az is bizonyítja, hogy a gyilkosság után két irányban is láttak menekülő embereket. Az egyiken puha fehér kalap, a másikon kis biciklis sapka volt. Nem lehetetlen azonban, hogy a gyilkos útközben ledobta a kis sapkát, s felvett egy készen tartott kalapot, s ebben menekült el...

...Tegnap délutánig az egyetlen pozitív nyom, a menekülő gyilkos lábnyoma volt. A nyom 32 centiméteres, a gyilkos tehát a cipész mérték szerint 43-as cipőt viselt. Nem volt nagylábú ember. A cipőjének sarka keskeny, angolos, olyan, amilyent csak úri ember visel. Tegnap délután azután új nyom is akadt a csendőrség kezébe. Megtalálták a gyilkos sapkáját. Azt a kék, biciklisapkát, amelyben az összes szemtanuk állítása szerint a gyilkosságot elkövették.

Szlatky járásőrmester találta meg a nevezett bűnjelt. Ma hajnalban a helyszínen járt tudósítónk látta a nevezetes sapkát. A járásőrmester bicikli-bőröndjében van, becsomagolva a Bácsmegyei Napló egyik régebbi példányába... A sapkában két hajszál volt. Ezekből a hajszálakból meg lehet állapítani, hogy a tettes gesztenyés szőke hajú férfi volt. A sapkát menekülés közben bedugta az út sövénykerítése közé, ott talált rá Szlatky járásőrmester elrejtve...

(Folytatjuk)
 

Olvassa el a történet folyatását is:
A szabadkai Haverda-per (2.)