Két okból kifolyólag is történelminek mondható a január 20-ára kiírt köztársasági elnök-választás: a szerbiai többpártrendszer bevezetése óta először indul magyar nemzetiségű jelölt, illetve - és ennek számunkra nagyobb a jelentősége - hosszú idő után a vajdasági magyar pártok végre tömörültek, azaz koalícióra léptek, és Pásztor István, a VMSZ elnökének személyében közös jelöltet indítottak a választáson. A Magyar Koalíciót a VMSZ, a VMDP és a VMDK alkotja. Az együttműködés még tavaly megkezdődött a három párt között. Dr. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke bízik a politikai szövetségük eredményességében.
* Mondhatjuk-e, hogy a másfél évtizedig tartó civakodás után megkezdődött a vajdasági magyarság politikai egységesülése?
- A VMSZ-ben lezajlott változásoknak köszönhetően lehetővé vált a vajdasági magyar pártok közötti együttműködés. Mintegy tíz évvel ezelőtt a magyarittabéi Kossuth-szobornál felkínáltam az együttműködést, és akkor azt is mondtam: hogyha az én személyem az akadály, akkor hajlandó vagyok akár le is mondani. Tavaly a VMDP-vel a gyakorlatban is szemléltettük - a Magyar Összefogás Koalíción belül -, hogy együtt tudunk működni. Ehhez most szerencsésen csatlakozott a VMSZ is, és úgy gondolom, hogy ezáltal nagyobb súlya lett az összefogásnak. Azt érzem, hogy másféle politikai szelek kezdtek fújdogálni a vajdasági magyarság között.
* Miért kellett a végsőkig kivárni?
- Ezt a kérdést nem a VMDK-nak kellene feltennie. A VMSZ-nek olyan elnöke volt, aki nem volt képes együttműködni más vajdasági magyar pártokkal. Nem tudott egy asztalhoz ülni velünk, ellenben tárgyalt, és szót tudott érteni a Demokrata Párttal, tárgyalt, és szót tudott érteni a Szerbiai Demokrata Párttal, tárgyalt és szót tudott érteni más szerb, Belgrád-központú párttal is, csak éppen a magyar pártokkal nem tudott együttműködni.
A VMSZ-nek új elnöke lett, aki kooperatív, akivel szót lehet érteni, aki tisztában van a politikai egység fontosságával, aki nem áll el a VMSZ politikai célkitűzéseitől, de korrektül és kiszámíthatóan viselkedik a politikai porondon. Egy új bizalom kezdődött közöttünk, és tavaly április óta lépésről lépésre építjük ezt a bizalmat. Az együttműködés egyik mérföldköve az óbecsei helyhatósági választás volt. A VMDK fogalmazta meg az összefogás szükségességét, mi kezdeményeztük a választási együttműködést.
* A Magyar Koalíció létrejött. Könnyű-e vagy nehéz közös nevezőre jutniuk a többi párttal?
- Azt gondolom, hogy bárminemű tüske nélkül a szívünkben, nagyon őszintén tárgyaltunk, elmondtuk elvárásainkat, feltételeinket. A 12 pontból álló programot ízekre szedve kielemeztük, megbeszéltük, ez egy érett szöveg: rövid, tömör, célratörő, mindent felölelő, konszenzus mentén formálódott. Az utolsó fordulóban négy-öt órán át csiszoltuk a szöveget, de vita akkor sem volt köztünk.
* A program 12 pontja közül melyek azok, amelyeket a legfontosabbnak tart?
- Tulajdonképpen mind a 12 pont egyformán fontos, és a választások második fordulójában az esetleges tárgyalásokon nem szabad elállni egyiktől sem. Ez egy olyan program, amelynél alább nem adhatjuk. Ami a VMDK hozzáadása, az az etnikai alapú területi autonómia. Ez nem egy idejétmúlt elképzelés, hanem éppen egy olyan elgondolás, amely megerősítené a vajdasági magyarság önazonosságát. Zárójelben jegyezném meg, hogy Belgiumban is van egy német területi egység, méghozzá magas fokú autonómiával. Belgiumban, az ország szívében létezik egy német etnikai alapú területi autonómia, mégpedig annak ellenére, hogy Brüsszel úgymond nem szereti a kisebbségi dolgokat. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy értik az EU-ban azt, hogy mi, vajdasági magyarok miről is beszélünk. Emellett a VMDK úgy gondolja, hogy decentralizálni kell az önkormányzatokat. Települési önkormányzatokat kell létrehozni. Ez azt jelentené, hogy a jövedelem ott maradna, ahol megteremtődik, a politikai képviselet részarányos. Az embereket motiválja, ha tevőlegesen is részt tudnak vállalni a politikában. Hozzátenném, hogy ezentúl kezdeményezni kell a politikai rehabilitációt, a kártérítést, és minden gaztettet el kell ítélni. Úgy gondolom, hogy ezek részét kell képezzék egy megújuló Szerbiának.
* Az elemzők szerint csekély az esélye annak, hogy a Magyar Koalíció jelöltje bejut az elnökválasztás második fordulójába. Nos, abban az esetben kit támogatnak majd?
- Azt gondolom, hogy az elsődleges feladatunk az, hogy lemérjük, megnézzük, hány szavazatot tudunk összegyűjteni. 70 ezer szavazat akkor lesz meg, ha megismételjük a tavaly januári választások eredményét. Ha kellőképpen tudjuk motiválni az embereket, akkor mintegy 80 ezer szavazatra számíthatunk. Úgy gondolom, hogy ez már jó eredmény lenne, egy olyan eredmény, amivel ügyesen lehet sáfárkodni, amivel ügyesen ringbe lehet szállni, és amivel meg lehet majd ,,kínálni azokat a jelölteket, akik a második fordulóba kerülnek. A koalíció programja egy általános demokratikus program, meg egy kisebbségi program. Az a szerbiai elnökjelölt, aki nem hajlandó ezt a programot elismerni, az nem számíthat a vajdasági magyarság támogatására. Nem kell tartani attól, hogy az, aki a Magyar Koalícióra szavaz, annak a szavazata elvész. Ellenkezőleg: mi ezeknek a szavazatoknak a birtokában fogunk síkraszállni, ennek birtokában fogalmazzuk meg követeléseinket az elnökjelöltekkel szemben.
* Mégis vannak olyanok, akik kevésbé vagy egyáltalán nem szimpatizálnak a Magyar Koalíció elképzeléseivel. Bizonyára ismeretes Ön előtt az a nyilatkozat, amelyet 21, magát vajdasági magyar értelmiséginek valló egyén írt alá. Mi erről a véleménye?
- A közelmúltban egy kemény hangú közleményben tiltakoztunk a nyilatkozat ellen. A sajtószervek ezt a közleményt meg is jelentették. Mindenkinek szíve joga azt támogatni, akit akar, arra szavazni, akire akar. Mindemellett azt azért furcsának tartjuk, hogy ezek az emberek tíz-húsz évig hallgattak, nem nyilatkoztak. Most pedig hirtelen az egyik párt vezényszavára nyilatkoznak. Ez azt jelenti, hogy akkor most jelentkezni fognak a Szerb Radikális Párt, a Marijan Rističević, Milanka Karić magyar szimpatizánsai és így tovább. Ez a fajta magatartás nem a vajdasági magyarság javát szolgálja.
* Ha az együttműködés a választások után is folytatódik, nem tart-e esetleg attól, hogy a VMDK asszimilálódik, elveszíti sajátos arculatát?
- Annyira célratörően és annyi éve magyarázzuk az etnikai alapú területi autonómiát, a települési önkormányzat intézményét, a kárpótlást, a politikai rehabilitációt, hogy nem hiszem, hogy ebben mi elvesznénk. Ezek azok a színek, amelyeket a közös palettára fel tudunk vinni. Nem félek attól, hogy beleolvadunk egyfajta egyszínűségbe, mert ez a paletta attól jó, hogy különbözőek vagyunk.
* Hogyan látja a VMDK jövőjét a koalíción belül?
- Mi úgy gondoljuk, hogy a mostani együttműködés egy több fordulóra létrejött szövetség, ami előrevetíti a helyhatósági választásokon való együttműködést, de előrevetíti a tartományi választásokon való együttműködést is, és a leendő parlamenti választásokon való összefogást. Csak így tudjuk érett módon és politikailag felelősen képviselni a vajdasági magyarság akaratát. Nyilvánvaló: ha közös listán indulunk, akkor növelni tudjuk a képviselők számát mind a tartományi, mind pedig a köztársasági parlamentben.