Magyarországnak az EU-hoz való csatlakozása után a szabadkereskedelmi egyezmény fel lett mondva Szerbiával, helyette más típusú megállapodás jött létre. A kialakult helyzet értékelésére Nagy Ferencet, a Magyar Köztársaság szabadkai főkonzulját kértük fel.
- 2004 május elseje után, amikor az Európai Unió tagjai lettünk - mivel az EU egy vámszabad övezet -, fel kellett mondani mindazon megállapodásokat, amelyek szabadkereskedelmi egyezmény típusúak, de nemcsak ezeket, hanem a CEFTA megállapodásokat is. Magyarország és Szerbia kétoldalú kapcsolatát az áruforgalom jellemzi, más típusú egyezményünk nincsen. Tehát van egy áruforgalom, amely, sajnos, incidens jellegű, tehát ha van áru és van kereslet, akkor abból lesz üzlet, ha nincs tőke, akkor előfordulhat, hogy az áruforgalom is csökken. Azt tudom mondani, hogy meglehetősen nagy aktívummal emelkedik a forgalom. Azt szeretném javasolni - és minden egyes üzletember-találkozón ezt mondom -, hogy a vállalkozók próbálják meg keresni azokat az együttműködési formákat, amelyek nemcsak áruforgalmon alapszanak, hanem valamivel magasabb szintű kapcsolatrendszeren. Keressenek tartósabb együttműködési formákat, ami magával hozza az áruforgalom növekedését is. Például ha közös terméket gyártunk, és azzal kimegyünk a harmadik piacra, akkor a harmadik piac igényelni fogja az alkatrészeket is hozzá. Bízom benne, hogy az áruforgalom hamarosan átmegy egy magasabb szintű kapcsolatrendszerbe.
*Másfél évvel ezelőtt felmerült a Magyarországi-Vajdasági Gazdasági Tanács létrehozásának a gondolata. Hol tartanak most a munkával?
- A korábbi rendszerben is voltak úgynevezett vegyes bizottságok, amelyek általában nagyon magas rangú tisztségviselő vezetésével, állami szinten működtek. Ez egy meglehetősen bürokratikus forma volt, mert he kellett, ha nem, évente 2-3 alkalommal üléseztek, és hatalmas apparátusokat mozgattak meg. A helyzet megváltozott, és úgy gondoltuk, hogy célszerű lenne, ha az áruforgalomban vagy a kapcsolatrendszerben részt vevő vagy potenciálisan részt vevő üzletemberek hozzanak létre egy olyan szervezetet, amely nem az államtól függ. Azt tudom mondani, hogy elméletileg megvan mind a magyar-szerb üzleti tanács is és - mintegy ennek fiókintézeteként - a magyar-vajdasági üzleti tanács is. Eljutottunk egészen odáig, hogy a szöveg jószerivel egyeztetve van, csak tavaly ősszel, amikor a szakállamtitkár úr ellátogatott Szerbiába, akkor éppen ügyvezető kormány volt Magyarországon, amelynek nem volt joga a nemzetközi szerződést aláírni. Meggyőződésem, hogy most az év elején az egyik legfontosabb és legsürgetőbb feladatunk az, hogy leüljünk, és nyélbe üssük ezt az elgondolást. Függetlenül ettől, az üzletemberek, a kamarák, a vegyes kamarák rendszeresen találkoznak, tehát aktív élet folyik.
*Az idei év során erősödni fog-e a magyarországi tőke itt a Vajdaságban?
- Meggyőződésem szerint igen. Ennek 2006-ben is láttuk már a jeleit, néhány nagyvállalat tartósan itt volt, már a privatizációnak az elkezdésekor is. A bankokat szeretném kiemelni. De hangsúlyoznám, hogy amikor elindult az első privatizációs hullám Szerbiában, mi felajánlottuk, hogy átadjuk tapasztalatainkat ezen a téren... A magyarországi privatizációt levezénylő szervezet tanácsadóként működhetne itt Szerbiában. Ez még mindig lehetséges, hiszen a közvállalatok magánosítása még csak most kezdődik el. Sőt bármiféle Európai Uniós tapasztalatátadásában mi abszolút partnerek vagyunk, tehát ajtó, ablak nyitva van. Az OTP mellett a MOL rendszeresen részt vesz privatizációs tendereken, és egy üzletembertanács, amely komoly nyugati tőkéseket is magában foglal, tavaly ősszel egy 380 millió eurós értékű beruházásba kezdett bele Nagybecskerek környékén. Egy bioetanol üzemnek a megalakítását tűzte napirendre. Sokszor olyan kritikákat kapunk, hogy vajon miért nem jön ide a magyarországi tőke, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Magyarországnak is korlátozottak a lehetőségei, túl nagy mobilizálható tőkénk nekünk sincs. Kérem az itteni vállalkozókat, hogy azokat a Magyarországon gyökeret vert multinacionális vállalatokat is keressék fel, amelyek gyakorlatilag nálunk már privatizáltak, mert nyilvánvaló, hogy a közelség, egymás ismerete és szimpatizálása nagy lehetőségeket rejt. Azt tudom mondom, hogy növekedőben van a befektetők száma, optimistán nézem az áruforgalmat, előbb-utóbb elő fognak rukkolni a tartós elemek, itt lesznek a tőkeberuházások, ez azt jelenti, hogy munkahelyteremtés, harmadik piaci együttműködés és azt hiszem, előbb-utóbb el fogunk odáig érni, hogy az áruforgalom meg fogja haladni az egymilliárd eurót.
* Főkonzul úr, mekkora az az, összeg amit Magyarország az elmúlt években befektetett?
- Tudomásom szerint ez ideig körülbelül 600 millió dollár értékben fektetett be Magyarország Szerbiában. Hogy ez az összeg még nagyobb legyen, ahhoz az kell, hogy itt még nagyobb demokratizálódási folyamat induljon el, hiszen ez a kulcskérdése annak, hogy tőke ide jöjjön. A tőke és a pénz oda megy, ahol biztonságban érzi magát. Hozzá kell tennem, hogy egyre vonzóbbak a Szerbiát érintő tőkebevonással kapcsolatos törvényes rendelkezések. Ha az állam segíti különböző eszközökkel a külföldi tőkét, akkor az vonzza maga után a másik tőkét. Nem véletlen, hogy száz számra vannak itt külföldi vállalatok, amelyek még nem ruháznak be nagy tőkét, de itt vannak és várják az alkalmas pillanatot, amikor minden eszköz meg lesz teremtve egy sikeres üzlethez. Szerbiának Európában a helye, és a tőke ide fog jönni.