A legfontosabb párhuzam a személyes példamutatás

A legfontosabb párhuzam a személyes példamutatás

Bácskossuthfalván, a református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc 167. évfordulójának tiszteletére szervezett megemlékezés. Az ünnepi alkalomra érkezőket Móricz Árpád lelkipásztor üdvözölte, majd Szakály József szabadkai plébános igehirdetése és Dolinszky Gábor evangélikus püspökhelyettes imája után a jelenlevők a Kossuth-szoborhoz vonultak.

Crnkovity Éva Illyés Gyula Két március című költeményét adta elő, majd Seffer Attila, a helyi közösség tanácsának elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük Pintér Attilát, Magyarország belgrádi nagykövetét, dr. Kovács Gábort, a szabadkai magyar főkonzulátus konzulját, Radetzky Jenőt, a Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökét, Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, valamint Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét. Beszédében Kossuth Lajosnak, a település névadójának a szavait idézte: „A haza örök, s nem csak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz.”

Miután Pintér Attila felolvasta Orbán Viktor magyar miniszterelnök levelét, Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökségi tagja, köztársasági parlamenti képviselő szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, Szerbiát manapság nagyon sokan élhetetlen országnak tartják, és ezzel az érzéssel nehéz vitába szállni. A vajdasági magyarok modern, XXI. századi európai államban szeretnének élni, de az ország sorsa nem tőlük függ elsősorban. Arról viszont tehetnek, ha a településeiket hagyják lepusztulni. 

— A kulcskérdés mégis az, hogy a magyar közösség legkülönbözőbb rétegei közmegegyezésre tudnak-e jutni a legsúlyosabb kihívásban való szembenézésben. Már ki sem kell mondani, hogy mire gondol az ember, de azt ki kell mondani, hogy e tekintetben a személyes példamutatás a legfontosabb. Ebben a vajdasági magyar politika és közélet mai szereplőinek van a legnagyobb felelőssége. Hogy olyan példát mutatunk-e nap mint nap, amely az élhetetlen szülőföld képét erősíti az emberekben, ahonnan a legjobb a legrövidebb időn belül elmenni, vagy politikai vezetőként, közéleti szereplőként, tanárként, iskolaigazgatóként, művelődési egyesület elnökeként, vállalkozóként vagy szülőként olyan példával járunk elöl, amely minden nehézség ellenére reményt kelt és jövőképet mutat. Ez 1848/49 és a mai nap közötti legfontosabb párhuzam — emelte ki Varga László.

A bácskossuthfalvi ünnepi összejövetel végén a jelenlévők a Kossuth-szobornál elhelyezték az emlékezés és a tisztelet virágait.

SZABÓ Attila felvételei 

 

 

 

Képgaléria

Cikkünk további képei

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink