A gyalogos, a biciklis meg az autós

A gyalogos, a biciklis meg az autós

(s mindjárt itt a karácsony)

Gyalogos 1. elmerülve nyomkodta a mobiltelefonját, gyalogos 2. elgondolkodva cipelte a nehéz cekkereket, gyalogos 3. türelmetlenül ráncigálta a kislánya kezét, gyalogos 4. éppen zsíros burekot evett valószínűleg munkába menet, gyalogos 5. éppen leszállt a buszról, gyalogos 6. meg felszállt.

Biciklis 1. az éjszakai munkából tekert haza, biciklis 2. egyszerre mobilozott, cigarettázott, és nyomta a pedált, biciklis 3. úgy fel volt pakolva, hogy a kosárba halmozott csomagok mögül alig látszott ki, a hátsó gyerekülésben pedig a kislánya takarta el, biciklis 4. a városháza fölött kikandikáló tenyérnyi kék égben gyönyörködött, biciklis 5. pedig arra figyelt, hogy a kátyús és fagyökérbukkanós kerékpárúton biztonsággal vegye az akadályokat.

Autós 1. mérgesen dudált, mert az előtte levő nem indult el, amint zöldre váltott a lámpa, autós 2. dühösen odavetett valami cifrát, mert rádudáltak, amiért nem adott gázt rögtön és azonnal, autós 3. hátrafordult a nyirkos késő őszben nyűgös kisfiához, autós 4. telefonált, és dudált, és rángatta a kormányt, és magában biztosan káromkodott is, autós 5. pedig épp azért is jól bevette a kanyart, majd hirtelen fékezett.

Szokásos hétfői (vagy keddi?) álmos reggel Szabadkán (vagy bárhol, de mégsem). A kinyíló autóajtó majd leütött egy arra haladó biciklist a tejpiac mellett, a gyalogos oly könnyedén lépett le a kerékpárútra a Jadrannál, mintha az csupán a járda folytatása volna, a kétkerekűs kikanyarodott a szerb templom elé azután is, hogy pirosra váltott a lámpa, a bazi nagy dzsipes meg épp azért sem lassított a kanyargós, szűk Akác utcában. Kicsit vagy nagyon mindenki morgott, és szidott valakit, és azt mondogatta magában vagy maga elé motyogva, félhangosan vagy éppen üvöltve, hogy milyen átkozott egy reggel ez, és mennyire hülye mindenki.

Pedig a kiserdőben a szitáló esőben is rótták a köröket a futók, sétáltak az idősek, az óvodában papírból karácsonyfát vágtak a gyerekek, a Kosztolányi-gimiben díszpapíros cipősdobozokat tornyoztak magasra, az irodákat belengte a kávéillat, s a Čarnojević utca végi péknél meleg kiflit kapott egy kóbor kutya, a Strossmayer utcaiban pedig egy kócos utcagyerek. Az ázott bokrokba madarak bújtak a sugárút mentén, a szarkák diót loptak a buckákban, a távolban pedig harangszó törte meg a zajt. A karácsonyvárás puhán ráült a szabadkai épületekre.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink