A szabadkai Népszínház magyar társulata az idén is meghirdette drámapályázatát, melyre a vajdasági szerzők egész estét betöltő színműveit várják. A pályamunkák közül legfeljebb kettőt díjaz majd a zsűri és 30 ezer dináros pénzjutalomban részesíti a szerzőjüket, ezenkívül a színműveket a Kortárs Vajdasági Magyar Szerzők VIII. Felolvasószínházának keretében október végén előadja a társulat. A drámapályázat jelentőségéről, eddigi eredményeiről Mezei Zoltán társulatigazgatót kérdeztük.
* A Népszínház drámapályázata többéves hagyományra tekint vissza. Milyen momentuma ez a társulat életének?
— Egy évekkel ezelőtti kezdeményezésből mára hagyományt teremtettünk, ez pedig a délvidéki magyar színjátszás napjának a megünneplése. Ennek egyik fő eseménye a gála, melyen egy szakmai zsűri a vajdasági színházak előző évadában nyújtott színészi alakításai közül kiválasztja a Pataki-gyűrű Díjra érdemeset. Az idén az Újvidéki Színház, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, a Zentai Magyar Kamaraszínház vesz részt az eseményen, de annak idején a Gyermekszínház is a részvevője volt. Mondhatni, a vajdasági színházi szakma ünnepe ez, melyre mindig egy rendezvénysorozattal készülünk. A drámapályázat, vagyis a Felolvasószínház a programsorozat egyik kiindulópontja, és fontos küldetése, hogy serkentse a vajdasági magyar drámaírást. A két díjnyertes pályaművet szakmai zsűri választja ki a beérkezett pályamunkák közül, és két párhuzamosan működő színészcsapat két rendezővel két nap alatt állítja színre, nagyon szerény körülmények között.
* Milyen díjban részesülnek a nyertes pályamunkák?
— Tavaly 30 ezer dinárt tudtunk adni érte jutalmul, de nem gondolom, hogy ennek kellene elsősorban a fő motiváló erőként szerepelnie, de szeretnénk ezt az összeget az idén is elkülöníteni erre a célra. Senki ne gondolja azt, hogy ha ma valaki fölkér egy kortárs drámaírót, akkor ennyibe kerül az a több hónapos munka és az a többéves tudás, amelyet az alkotásába sűrít. Ez az összeg inkább ösztönzése vagy honorálása volna a munkának, de az igazi motiváló erő a darab bemutatása volna, ha nem is kőszínházi keretek között, de legalább a Felolvasószínházban, amiről aztán lehet beszélgetni, vitatkozni, de azt gondolom, hogy ez mindenképpen az előadás épülésére szolgál. A pályázat egyébként egész évben nyitva áll, de mivel nem reklámozzuk folyamatosan, sokan megfeledkeznek róla, ezért most külön is szeretnénk rá felhívni a figyelmet.
* Több olyan szöveg is született a drámapályázatra, amelyet a szakma is nagyon jó kritikával illetett. Mely eredményeket emelnéd ki a példák sorából?
— Egy drámaíró alkotónak nyilván az jelenti a beteljesülést, amikor a művét színpadon látja, még ha nem az évad repertoárjában is, nagy költségvetésű, kőszínházi módon földolgozva, de legalább a Felolvasószínházban. A kezdeményezés gyümölcse például, hogy Lénárd Róbert, aki szinte minden évben pályázott, tavaly a Virrasztók című darabjával a színház rendes műsorába is bekerült. Ez a bizonyítéka annak, hogy a Felolvasószínház egy sikeres kezdeményezés, és az előadások utáni beszélgetések segítik az alkotót, rámutatnak a hibáira, és kiemelik a pozitívumokat, hogy fejlődjenek, stilárisan tisztuljanak, egységesebbek legyenek az alkotásai.
* Máshogyan fogtok egy Drámapályázatra érkezett szöveghez, mint a hagyományos munkákhoz?
— Mindenképpen, mert ez a két nap egy specifikus állapot: egyrészt nagyon sűrű, másrészt kitűnő tréning, nemcsak a darab próbája, hanem a színészi képességeké is. Egy kreatív torna, hiszen minimális idő áll rendelkezésre, és azon a két napon nagyon összpontosított munkafolyamat megy végbe, ami jót tesz a színészeknek és a színháznak egyaránt. Izgalmas, folyamatos pezsgést teremt, emberek egymásra találnak, akik addig még talán nem voltak egy színpadon, rendező és színész, darab és színpad kipróbálja egymást. Oly módon kell ebben gondolkodni, hogy rövid idő alatt megpróbáljunk rámutatni azokra a dolgokra, amelyeket az aktuális rendező felfed benne, amit ki tud hozni belőle. Ez egy egészen különleges varázs.
* Ha valaki segítséget kér tőletek a drámaírás irányvonalának meghatározásában, akkor szoktatok-e neki ebben segíteni?
— Teljes mértékben. Már évek óta két magyarországi szakértő, Szűcs Katalin kritikus és Lőkös Ildikó dramaturg áll ebben a rendelkezésünkre, őket szoktuk meghívni a szakmai beszélgetésekre. Mindketten a szakma kiváló ismerői, és jelentős színházi gyakorlatuk van. Ők is megismerik a pályamunka szerzőit, az előadások után két-három órás beszélgetést folytatnak velük, mi több, levelezőviszonyban maradnak velük. Ezzel elkezdődik egy hetekig, hónapokig tartó szakmai párbeszéd, egy konzultáció, mely nagyon sokat segít a szerzőknek a szakmai fejlődésükben. Nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy e küldetést ennyire megszerették, és támogatják a drámaírás érdekében folytatott mozgalmunkat.
* A délvidéki magyar színjátszás napjáról milyen egyéb rendezvényekkel emlékezik meg az idén a társulat?
— A programokat még nem véglegesítettük, de terveink szerint vendégjáték várható az Újvidéki Színház társulatától, és a tavalyi Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozójának győztes előadását is meghívtuk. Készül egy kis gálaműsor, melyben a Népszínház színészein kívül más társulatok színészei is szerepelnek majd. Természetesen sor kerül a két Felolvasószínházra, és több kisebb olyan műsort, kiállítást, könyvbemutatót is igyekszünk beiktatni a programba, amelynek aktualitása lehet ezen a jeles napon.
A pályázatok elektronikus formában az office@szabadkaiszinhaz.com e-mail címre, illetve személyesen vagy postai úton a Narodno pozorište — Népszínház, Magyar Társulat, Zentai út 71. 24000 Szabadka címre lehet eljuttatni. A pályázatok átadásának határideje 2012. október 10. A pályamunkákon fel kell tüntetni a pályázó nevét, címét és telefonszámát. A hiányos vagy jeligés pályázatokat a bírálóbizottság nem veszi figyelembe. További információkért a magyar társulat 024/556-429-es telefonszáma hívható.
