Debreczeni József 1905. október 13-án született Budapesten, és 1978. április 26-án halt meg Belgrádban. Költő, prózaíró, publicista és műfordító volt. Egyetemi tanulmányait megszakítva hírlapírónak állt, 1925-től 1933-ig a szabadkai Napló munkatársa, 1933 és 1938 között a budapesti Ünnep szerkesztője volt. 1944-ben Auschwitzba deportálták. A háború után, 1945-től haláláig, Belgrádban élt, ahol a Magyar Szó és az Újvidéki Rádió munkatársaként tevékenykedett.

Az elsők között írta meg a haláltáborban átélt tapasztalatait, regénye Hideg krematórium címmel először 1950-ben jelent meg magyarul, majd a következő évben Bogdan Čiplić fordításában szerbül is. A könyvet 1975-ben újra kiadták, szerzője ebben az évben Híd-díjat is kapott.

Ahogyan Bori Imre írta: „Debreczeni József nevéhez fűződik a magyar irodalom szinte egyetlen autentikus táborregénye, a Hideg krematórium – ez a hideg forrósággal megírt riportkönyv Auschwitz borzalmairól. Lírájának is ihletője volt a haláltábor élete és élménye, ám riportregényében nem ragadja el a szenvedély és a fájdalom. Amikor ezt a művét írja, még ha soraiból, mintegy az emlékek és a tények mögül fel-felparázslik is a gyűlölet, melyet a pusztítás nagymesterei és az őket éltető fasizmus iránt érez, az önsajnálatnak a hangja idegen tőle.”

A regény a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség (IHRA) soros magyar elnöksége alkalmából Magyarország Miniszterelnöksége anyagi támogatásával jelenik meg újra. A kötet kiadását a Balassi Intézet, a belgrádi Collegium Hungaricum és a Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság támogatta.