Augusztus elején a Kárpát-medence öt régiójából, a Felvidékről, a Kárpátaljáról, a Partiumból, Erdélyből, Magyarországról és a Délvidékről mintegy ötszázan vehettünk részt a XIII. családos Háló–táborban Balatonkenesén.
A délvidéki csapat 69 főt számlált. Az elbűvölő környezet és a tó hűs vize mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy átéljük a tábor alapgondolatának szánt, Üzeneted jött! felszólítást. Mert nekünk, a XXI. század emberének is éppoly aktuálisak Jézusnak a sziklára épített házról, a szőlőmunkásokról, az irgalmas szamaritánusról, a tékozló fiúról, a bűnös asszonyról és a királyi menyegzőről szóló példabeszédei, mint amikor elhangzottak. Egyenként körüljártuk őket előadások, elmélkedések, prédikációk, majd őszinte csoportbeszélgetések formájában, egymás hitét erősítetve, tapasztalatainkat gazdagítva. Arra kerestük a választ, vajon hitünk-e a szikla, amelyre életünket építjük, és a saját otthonainkból hozott „köveinket” beépítettük a tábor végére elkészült házba. Ez jelképezte családjaink, közösségeink és egyházunk védelmező erejét.
Bennünket, táborlakókat, az életkorunktól függően altáborokba osztottak be, külön foglalkozások voltak felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, tiniknek, gyermekeknek, valamint a legkisebbeknek is. Délutánonként mindenki megtalálhatta a neki tetsző programot: sportolhatott, kézműves munkát végezhetett, fürödhetett a Balatonban. Esténként művelődési műsorokkal örvendeztettek meg bennünket a tábor vezetői, voltak koncertek, táncház, vígopera-előadás és buli is.
Jó volt érezni, hogy bárhol élünk is szétszórva a Kárpát-medencében, egyformán gondolkodunk. Összetart bennünket az anyanyelvünk, a magyarságunk és Istenbe vetett hitünk. Összetartozásunkat még szorosabbá tette az a délutáni ünnepség, amelyen 11 hálós barátunk az egész tábor jelenlétében letette a magyar állampolgársági esküt.
A tábor egy hete alatt elcsendesedtünk, s magunkba tekintettünk, azt vizsgálva, hogy vajon a tékozló fiú szerepét éljük-e, eltékozolva adottságainkat, lehetőségeinket és időnk nagy részét, vagy inkább a példabeszéd idősebb fiújaként élünk, aki gyakorló keresztény, de nem ismeri igazán az Atyát, mert nem törekszik növekedni hitében, jobban megismerni az evangéliumot, és így felismerni az Atya feltétel nélküli megbocsátó szeretetét.
