Dr. Várady Tibor élete sikertörténet, hangzott el a könyvbemutatón. Nagybecskereken született, ott fejezte be a gimnáziumot, Belgrádban szerzett jogi, majd magiszteri diplomát. Az Újvidéki Egyetem Jogi Karán tanársegéd, docens, majd egyetemi tanár volt. A Harvardon érdemelte ki a jogtudományok doktora címet. Aztán, ha lehet, még gyorsabban és változatosabban következtek a szerzőt követő események. Érdeklődése és kutatásai középpontjába a nemzetközi jog került. Az óbecsei olvasóknak viszont a legújabb és a rá jellemző sajátos témájú és stílusú könyvvel mutatkozott be, melyben ötvözte az irodalmat és a jogot mint hivatást.

Az édesapja félretette azokat az iratokat, amelyekről úgy gondolta, hogy egy napon majd a történelemről tanúskodnak. Az iratokhoz csatlakoztak és idővel felértékelődtek a nagyapa levelezései is. Így lett a megsárgult iratokból és levelekből egyedi sorozat, és született meg annak az ötödik része.

A Mi legyen a bronz utazóórával? című kötet a Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában jelent meg, ahogyan a Várady családhoz köthető könyvek is. Pl. Várady Imre kétrészes naplókötete vagy Sajti Enikő Várady Imre politikai társadalmi szerepéről készült tanulmánykötete. Ebből is látható, hogy az 1800-as évek végétől a Várady család tagjai meghatározták az itteni politikai, társadalmi életet.

Várady Tibor szépirodalmi kötetei magyarul, szerbül, németül és angolul is megjelentek.

Könyvei által láthatóvá vált az elmúlt több mint száz év, Vajdaság és ezen belül Bánát társadalmának a története. Az iratokból kiszabadult sorok a múltról mesélve regénnyé értek. Ezekben olyan témákat keres és talál, amelyek kimaradtak a történelemből.

Az olvasás során az emberben felmerül a kérdés, mit kap az olvasó a kötettel: visszaemlékezést, családregényt, önéletrajzot, összehasonlítást a múlt és a jelen között, dokumentumprózát? Ezek elemei megtalálhatóak a kötetben, de a dokumentumpróza dominál, adta meg a helyes választ Sági Varga Kinga, a könyv szerkesztője. A dinamikáját a valóság és a képzelet adja. A szöveg érdekessége, hogy sok párhuzamot von a mai esetekkel, mert bizonyos elemek visszatérnek száz év után is.

A könyv alcíme, Egy aradi vértanú dédunokája szerint, Kiss Ernő aradi vértanú dédunokájára, Farkas Geizára utal. A szerző arra a kérdésre kereste a választ, mi történt Kiss Ernő leszármazottjaival, a vagyonával, mi volt a gyerekekkel, milyen házasságai voltak az utódainak. Ezzel kapcsolatban maradtak adatok a családi archívumban, köztük csaknem százötven, kézzel írt levél is vagy több száz oldalas válóperes irat — mondta.

A könyv címe külön említést érdemel. A cím támasza, hogy Kiss Ernő birtokainak örököse, Farkas Geiza markáns értelmiségi a vajdasági magyar irodalomban is ismert, de különc személy. 1911-ben, harminchét éves korában végrendeletet írt, teljesen egyedit. Az elsőt fiókvégrendelettel, majd pótvégrendelettel toldotta vagy módosította, míg huszonnégy oldalasra nem duzzadt. Hatvannyolc évesen hunyt el. Úgy tűnik, mindenre gondolt, arra is, ami változás esetén történne: „Amennyiben velem halálom időpontjában törvényes házasságban élő özvegyet hagynék hátra, fel lennének függesztve a többi rendelkezések, mert a feleségnek élete végéig haszonélvezeti joga lenne.” Pontosan leírta, mi volt Kiss Ernő eleméri kastélyában. A többi közt bronzóra is bőrtokkal. Innen a cím. Az óra Kiss Ernő vejére maradt, majd új útra kelt Várady Tibor kötetében.

Geiza valójában próza- és tanulmányíró, gazdag földbirtokos volt, különc és semmiképp nem szerencsés ember. Élete egy részét Eleméren töltötte. Része lett a bánáti életnek. Megnősült, de a házassága is sajátos volt. Erről a válóperes kereset tanúskodik. Élete részletet mutat a környezetből, ahol éltek.

A könyvbemutató érdekessége, hogy a megjelentek között dr. Várady Tibor három egykori egyetemi hallgatója is jelen volt.

A rendezvényen Várady Tiborral Sági Varga Kinga, a könyv szerzője beszélgetett, moderátor Szilágyi Edit volt. A megjelenteket a könyvtár nevében Fenyvesi Szilvia könyvtáros köszöntötte.