Három táborban tanulhattak és szórakozhattak a gyerekek, ezek közül kettő az informatika világába kalauzolta el őket, egy pedig föld körüli utazásra csábította az érdeklődőket.

— A Szekeres László Alapítvány évek óta hagyományosan megszervezi nyári és téli táborait. Az utóbbiak mindig a téli szünidőhöz kapcsolódnak, az újév utáni első teljes héten zajlanak, hogy a gyermekek számára szórakozási és tanulási lehetőséget teremtsünk, amíg nem kezdődik el ismét az iskola. A gyermektábor idején nagyjából 50 gyerek vesz részt a foglalkozásokon, akiket életkor szerint két csoportba osztottunk. Az idei esemény címe Öt nap alatt a Föld körül, a tematikája a kontinensekre épül, de nem mondható, hogy főleg földrajzról lenne szó, inkább egy izgalmas utazós tábor. Ezen azt értem, hogy egy-egy földrész kapcsán tanulnak az ottani jellegzetességekről, és ezek alapján alakul ki a foglalkozás. Persze a hét öt napja alatt nem sikerül mindent lefedni, de hétfőtől csütörtökig Észak-Amerikáról, Európáról, Ázsiáról és Afrikáról tanulnak, pénteken pedig Vajdaságról. Vannak bemutatók, előadások, játékos, tornázós és kézműves-foglalkozások, melyek valamilyen módon mind kötődnek a témához. Az imént például előadást hallhattak az afrikai állatvilágról, de az észak-amerikai indiánok tárgyait is megnézhették a jelenlévők, megtanulhatnak jellegzetes táncokat, sportokat, így egy átfogó, játékos oktatótábor résztvevői lehetnek. Az utolsó napon, mint mondtam, Vajdaságról lesz szó, mivel ez a szülőföldünk, itt élünk, és vannak gyermekek, akiknek bizonyára lehet újat mondani erről a területről is. Az informatikatábort Vörös Csaba vezeti, lényegében a mesterséges intelligencián (MI) és a gépi tanuláson vagy más néven machine learningen alapul, és egy csomó érdekes dolgot tanulhatnak meg azok, akik ezt választották. Minden alkalommal Facebookon hirdetjük meg a táborainkat, tavaly decemberben egy-két nap alatt beteltek a helyek, mindig nagy az érdeklődés, és meghaladja a 100 főt azoknak a gyermekeknek a száma, akik egy hét alatt megfordulnak az alapítvány falai között. Leginkább Szabadkáról érkeznek, de vannak Királyhalomról, Hajdújárásról, Palicsról, Csantavérről, tehát Szabadka vonzáskörzetéből is jelentkezők — számolt be Kosányi Tamás, a Szekeres László Alapítvány munkatársa.

Kép forrása  SZLA/Facebook

Vörös Csaba informatikatanár vezetésével az MI-pixelműhely elnevezésű tábor a nyolc és tizenegy év közötti gyermekeket, míg az Oktató Kódolók tábora a tizenkét—tizennégy éves korosztályt várta.

— Három csoportnak két fő témakör köré szerveztük a tábort, az egyik a MI, a másik pedig a gépi tanulás. Ezek szorosan összefüggnek egymással. A fiatalabb korosztálynak játékos feladatokkal szeretném megmutatni, hogyan lehet megtanítani a gépet különféle mintázatokra, és ezt miként lehet mesterséges intelligenciával vagy egyéb programokkal kihasználni. Hogy közérthetőbbé tegyem: arc-, szín- és objektumfelismerésről van szó. Először be kell tanítani a gépet egy bizonyos objektumra, mely számunkra érdekes, például a gyerekek autókat töltöttek fel az adatbázisba, és ezt ismerte fel a gép a fotón, melyet nem mi készítettünk. Az arcfelismerésre a saját fotóikat használták a kamerán keresztül, ez már egy régóta létező modell. Az MI témakörében a legfontosabb cél, hogy a gyerekek különféle feladatok által ismerjék meg, hiszen az ő életükben ez valamilyen módon hétköznapi lesz. Azt szeretném átadni nekik, hogy ettől nem kell félni, hanem meg kell ismerni, és kihasználni az előnyeit. Lesz még hang- és fotógenerálás, zenekészítés. Arra fókuszálunk, hogy megismerjük az MI-t, olyan környezeteket alkalmazunk, amelyek biztonságosak, egyszerűen elérhetők, akár otthonról is tudják folytatni a gyakorlatokat. Nem kell előzőleges informatikai tudás, az alapoktól indulunk. A harmadik nap után már eléggé kiforrott a tudásuk, úgyhogy gyorsan haladunk a feladatok elvégzésével. Nyilván jó lenne egy kis hétköznapi informatikai tudás, számítógép-kezelői ismeret, billentyűzet- és egérhasználat, ablakműveletek ismerete. Ezek azok a dolgok, amelyek néha talán nehézséget okoznak, de ez annak tudható be, hogy ők már az érintőképernyőhöz szokott generáció. Ha odahaza nincs olyan számítógép, ahol van billentyűzet és egér, a gyerekek egy kicsit elszoknak ettől a világtól, de mivel erre nyilván szükségük lesz a jövőben, valamilyen formában ezeket is átvesszük.

A szerző felvétele

A gyerekek mind lelkesen beszéltek a programokról, amikor arról kérdeztem őket, milyen élményeket szereztek. A kilencéves Macskovity Szara így fogalmazott az informatikatáborról:

— Nekem az tetszett legjobban, amikor készítettünk egy kaméleont. Amikor be kellett festeni, akkor egy kicsit meghülyült, és magától változtatta a színeit. Megtanítottuk a számítógépet kő-papír-ollózni és rajzolni is.

A gyermektábor izgalmairól a szintén kilencéves Gajdos Dánielnél és a hétéves Sárcsevity Emmánál érdeklődtem.

— A héten utazgattunk Ázsiába, Afrikába, Európába — mesélte izgatottan Dániel. — Nekem a kézműveskedés volt a kedvencem. Azt jegyeztem meg, hogy Japánban élnek legtovább az emberek, és azt is, hogy az indiánok onnan kapták a nevüket, hogy egy bácsi utazott, és azt hitte, Indiában van, ezért elnevezte az ottaniakat indiánoknak, de igazából Amerikában volt. Nagyon jó a tábor, még korizni is voltunk.

— Nekem a torna meg a kézműveskedés tetszett legjobban. Készítettünk hógömböket és egy tukánt. De azért is jó a tábor, mert barátkozunk — osztotta meg velem tapasztalatait Emma.