Karácsony másnapján Budapesten a Kálvin téri református templom zenés esti áhítat színhelye volt, melyre/ahová ezúttal is belső megindíttatásból érkeztünk.

Csendes bizonyossággal vegyültünk el a számunkra zömében ismeretlen emberek között, miközben körülöttünk Johann Sebastian Bach (1685—1750) német, Jan Pieterszoon Sweelinck (1562—1621) holland és Juan Bautista Cabanilles (1644—1712) spanyol zeneszerzők gazdag opusából választott, orgonára írt kompozíciók tölték bé a teret, Szedmák Eszter (1996) fiatal csembaló- és orgonaművész előadásában. Ünnepelni gyűltünk egybe. Megváltó Urunk születésének másnapján. Ünnepelni, de egyúttal hiteles útmutatást is kérni a soron következő napokhoz. A kérdéseinkre kapott válaszok meghallásához, illetve azok megszívleléséhez pedig kitartást, állhatatosságot és erőt.  

„Akármi lesz is az eredmény, sohasem bánjuk meg, hogy munkánkba kezdtünk, s folytattuk azt” (Jean Calvin).

Történelmi adalékok

A budapesti Kálvin téri református templom orgonája a bécsi Jacob Deutschmann (1795. június 25. — 1853. március 11.) mester műhelyében készült 1829—30-ban. Magyarországon ebben a stílusban (az orgonaszekrényt klasszicista stílusban faragták fenyőfából, ornamensei pedig hársfából készültek) és ettől az építőtől nagyobb orgona nem maradt fenn. Leszámítva talán e hangszerrel hasonlóságot mutató debrecenit (a nagytemplomban), illetve a krisztinavárosi és a terézvárosi római katolikus templom orgonáját Budapesten. Mindez a hangszer tervezett — majd az Úr kegyelméből sikeresen meg is valósított — legutóbbi, kereken egy évtizeddel ezelőtti felújításának idején derült ki.

Fotóink a helyszínen készültek. 2024. december 26-án.