A világ legtöbb országában ismert és megtartott ünnep a munka ünnepe. A megemlékezésnek különböző időpontjai alakultak ki, a legelterjedtebb ezek közül a hagyományossá vált május elseje.
A munka ünnepének gyökerei az Egyesült Államokba vezetnek, ahol a nyolcórás munkanapot követelő sztrájkhullámok egyik állomása az 1886. május elsején Chicagóban megtartott demonstráció volt. Az országos méretűre nőtt sztrájk negyedik napján a rendőrség közbeavatkozása miatt a tiltakozásoknak halálos áldozatai is voltak. A II. Internacionálé 1889-ben ülésezett, és felmerült egy nemzetközi munkásmegmozdulás megszervezésének a gondolata. Számos variáció látott napvilágot az ideális időpontról, többek között július 14-e, Bastille bevételének napja és a chicagói munkásdemonstráció is. A szervezők ez utóbbi mellett döntöttek. Az Amerikában és Európában először 1890. május elsején megtartott munkásfelvonulás pedig hagyományt teremtett.
A munkásszervezetek nem képviseltek egységes álláspontot, rendkívül sokszínű elképzelésük volt a kiszolgáltatottság felszámolásának helyes útjáról. A szembenállás rányomta bélyegét a munka ünnepére is, és az osztódásnak indult. Napjainkban például az Egyesült Államokban szeptember első hétfőjén ünneplik a munkát, mivel két konkurens munkásszervezet közül az egyik májusban, a másik pedig szeptemberben vonult az utcára. Erőteljes kormánytámogatással az utóbbi kerekedett felül, és az ősszel tartott munka ünnepe nyert létjogosultságot. A munka ünnepéről elmondható, hogy a 20. századi politika - akárcsak a többi ünnepet - fel- és kihasználta saját céljai eléréséhez. Akadt hatalom, amely igyekezett a maga képére formálni az ünnepet, mint például a Szovjetunió, más hatalom pedig el kívánta lehetetleníteni, mint például a Horthy-rendszer Magyarországon. Mindenesetre a modern ünnepekre jellemző módon az ünnep elterjedése nem vette figyelembe a kulturális, a vallási és az etnikai határokat. Ma mind az öt földrészen ,,megünneplik a munkát” valamilyen formában. Összességében ez az évforduló felülmúlja a második legelterjedtebb jeles ünnepet, a karácsonyt. Vajon nálunk is így van? Ünnep-e még május elseje? - kérdeztük a héten Olvasóinkat.
SEBESTYÉN Gáspár királyhalmi földműves:
- Ünnepeljük május elsejét, bár szerintem ez az ünnep sem a régi már. Valahogy elmúlt a varázsa, nincs az az eufória, mint ami a régebbi május elsejék alkalmával tapasztalható volt. Sokan csak azért várják, mert munkaszüneti nap, és egy kicsit ki lehet kapcsolódni a mindennapi fárasztó taposómalomból. Természetesen én sem akarok lemaradni a többiek mögött, s a munka ünnepe alkalmával a barátokkal, ismerősökkel kivonulunk az erdőbe, május második napján pedig általában palicsi séta van programon. Fiatalabb koromban több napot is az erdőben töltöttünk, sátrakban aludtunk, a zöldben főztünk, néhány napig nomád életmódot folytattunk. Egy alkalommal azonban a munka ünnepén hűvös, esős idő köszöntött ránk, s egy kiadós tüdőgyulladás elvette a kedvem a természetben való alvástól. Hogy az idei majálison mit is fogok csinálni, azt még nem tudom. Nyilván a kullancsveszély miatt az erdőbe nem látogatunk ki, így vagy otthon főzünk a barátokkal, vagy marad a palicsi tömegben való séta.
NÉMET Csaba felsőhegyi elektromérnök:
- Május elseje a munka ünnepe. Ki ne ismerné ezt a jeles napot? Elmondható róla, hogy a világ szinte minden pontján egységesen ünneplik több mint 100 éve. Az egykoron felvonulások és sztrájkhullám kíséretében megtartott május elseje átalakult szelíd majálissá. A régi munkásosztály megteremtette nekünk a három nyolcas fogalmát. A mai kor embere ilyenkor, hacsak teheti, elvonul a város zajától, és a természet csendjében keres menedéket. Persze vannak szervezett ünnepségek, azoknak is akadnak résztvevői szép számmal.
Évekkel ezelőtt mi is ellátogattunk a zentai Népkertbe, ahol minden alkalommal volt valami rendezvény, általában egész napos, szinte minden korosztálynak való programmal. Ma ez más, mint régen, átalakult, amint a világ is körülöttünk. Rohanó világunkban élünk, az emberek sietnek, és csak kevesen lassítanak... Az utóbbi időben már a baráti társasággal ünnepelünk a zöldövezetben, ha lehet, a várostól minél messzebb, a természet lágy ölén. Sátorban, jó levegőn, madárdalt hallgatva és bográcsos illatát szippantgatva. Esténként tábortűz köré gyűlünk, és amíg bírjuk a friss levegőn, és nem fáradunk el, hajnalig beszélgetünk.
Nekem május elseje a hétköznapoktól való elszakadást jelenti, amikor a napi gondoktól felszabadulva, jó társaságban, barátok között, teljesen ki tudok kapcsolódni.
SZTEFANOV Frida bácskossuthfalvi tanuló:
- Huszonnégy éves vagyok, ezért oly sok személyes élményem nincs, amit a politikából és a történelemből nyerhettem volna, de számomra mindig ünnep marad május elseje. A munka ünnepe, melyet életben kell tartani mindaddig, amíg világ a világ. A gyarapodás, az összetartás, a közös erő szimbólumaként tekintek rá. A múlt utat törő idealizmusa, de mint minden, ez is változik. Levetette vörös ruháját, és fehérbe burkolózott. A szememben apró mentsvár a vad kapitalizmus és a gazdasági válság idején, amikor országunk egyre nagyobb krízisbe kerül, és egyre több ember válik önhibáján kívül munkanélkülivé, és sodródik kilátástalan helyzetbe. Akik dolgoznak, azok sem lehetnek biztosak a jövőjükben, mikor a fizetés éhbérnek, a szabadnap pedig ajándéknak számít. Legyen ez a nap mementó, visszaemlékezés leépülő, visszafejlődő országunk kopott emlékkönyvében, nosztalgia az iránt a kor iránt, amikor még tisztelték a munkást és a jogait, valamint megbecsülték munkáját. Sajnos, én nem ebbe a világba születtem. Erre az ünnepre nem szabad úgy tekinteni, mint egy letűnt kor málladozó falára, mert időálló. Éljen május elseje!
VÖRÖS Emanuella hajdújárási lakos:
- Valamennyire igen. A munka ünnepének tartják, és ennek meg is van a maga története. Persze, ezt csak kevesen ismerik, és sajnos mind kevesebben is fogják ismerni, mégpedig azért, mert a fiatalokat egyszerűen nem érdekli. Nekik az a fontos, hogy együtt lehetnek a barátokkal és ihatnak, amíg van mit és van miből.
A nagymamám sokat mesélt nekem arról, hogy amikor fiatal volt, a legények májusfát állítottak fel a kedvesük udvarában, ezzel igyekeztek kimutatni szimpátiájukat. Persze, akkor is volt rá példa, hogy egy leány több legénynek is tetszett. Olyankor az nyert, aki a legszebb májusfát állította. Abban az időben így ünnepelték a majálist és a jó idő beköszöntét. Ami pedig számomra különösen érdekes, hogy ha esett az eső május elsején, akkor az ünnepet elhalasztották a következő hónap elsejére, aminek a neve juniális volt. Sajnos, ezek a szokások mára már feledésbe merültek.
A május elsejét azért is szeretem, mert ezen a napon összegyűlik a család és a barátok. Ilyenkor a többi ünneppel ellentétben a szabadban vagyunk, bográcsost vagy rostélyost készítünk, és minden búról, bajról megfeledkezünk, jól érezzük magunkat.
Nekem mindig azt mondták, hogy hacsak tehetem, május elsején ne dolgozzak, helyette inkább legyek a szeretteimmel és pihenjek. Minden igyekezetemmel ezen is vagyok. Kívánom, hogy mindenki ezt tegye.