Majd 30 év elteltével az Életjel kiadó kiemelte a süllyesztőből, s Klasszikusaink c. új sorozatának 3. köteteként újra megjelentette Dudás Károly Ketrecbál c. regényét, amelyet az akkori legnevesebb kritikusaink, köztük Herceg János ,,kivételes produkció”-nak nevezett, hangsúlyozva Dudás íráskészségének ,,szinte folklorisztikus hitelét”, ,,az itteni magyar élet mélységeibe nyúló gyökerét”.

- Szabó Attila felvétele a hétfői könyvbemutatón készült.

Hétfőn, a Városi Könyvtárban Ágoston Pribilla Valéria vezetésével, a szerkesztő Dévavári Beszédes Valéria, Kovács Frigyes színművész és természetesen a szerző közreműködésével telt ház előtt került bemutatásra a márciusban napvilágot látott kötet. A napjainkban a fiatalok körében inkább politikusként, lapunk főszerkesztőjeként, mint íróként ismert Dudás beszélt az abban az időben nem szokványos, olyan témákat feszegető mű megszületésének körülményeiről, amelyeket az akkori vajdasági magyar irodalom addig óvatosan megkerült, érintve a fő cselekményszálait, az 1920-tól a 80-as évek évelejéig eltelt ,,pokolbéli víg napjaink”-at a ,,ketrecbálban”, s szólt többek között írói hitvallásáról is, hogy a klasszikus magyar prózán nevelkedve a szociográfiai indíttatású irodalmat érzi legközelebb a szívéhez, ezt műveli a legszívesebben. Sok ilyen könyvünk van, tette hozzá, a baj csak az, hogy nincsenek olvasóközelben. Az ,,önmutogató, öntetszelgő szövegecskék a menők”, ,,amelyek semmit sem mondanak a mi életünkről”. Hogy válságban van-e az irodalom, arról fölösleges beszélni, jegyezte meg, az viszont biztos, hogy az olyan irodalom, amely gazdagítaná ezt a közösséget, válságát éli. Hozzátette: a Tanyaszínház nélkül és Bányai Jánosnak, a Híd akkori főszerkesztőjének biztatása nélkül csupán filmnovella maradt volna ez a regény.