Mihályi Katalin a bevezetőjét azzal kezdte, hogy azt szokták mondani, a modern magyar irodalom Jókai köpönyegéből bújt elő. Több mint száz regényt, több mint ezer novellát írt, több ezer írása jelent meg, a magyar társadalom minden rétegéhez szólt, az arisztokratáktól a cselédlányokig. Crnkovity Gábort arról kérdezte, szerinte miben rejlik Jókai írói nagysága.

Jókai egy fontos történelmi korszak embere, termékeny író, sok mindent ölel át írói opusa. Az akkori történelmi, társadalmi berendezés, melyben Magyarország létezik, először az osztrák császárságon belül, majd az OMM-ban, elmaradott társadalombeli egzisztálásnak mondható, a történelmi események, a reformkor alakjai, Széchenyi, Kossuth az ő filozófiai, történelmi, politikai gondolataival, a szabadságharc, a kiegyezés mind visszaköszön Jókai műveiben. Maradandó, örök érvényű dolgokról ír. Az írásmódja, a romantikából hozott sajátosságok s a nyelvezete mind különleges — emelte ki Crnkovity Gábor.

A szerző felvétele

Dr. Németh Ferenc ezután az író vajdasági kötődéseiről beszélve elmondta, Jókainak jelentős baráti köre volt Vajdaságban, mely kapcsolatokat haláláig ápolta. Közülük kerültek ki azok, akik megteremtették a Jókai-kultuszt a déli végeken.

— Elsősorban Jámbor Pált említeném a pesti baráti körből, aki a Pilvax fiataljai között is ott volt, majd a forradalom bukása után visszakerült Szabadkára, s szükségét érezte annak, hogy a szabadkai lapokban ápolja Jókai emlékét. Lauka Gusztáv ugyanezt a feladatot vállalta fel Bánátban. Tíz évig szerkesztette Nagybecskereken a Torontál című napilapot, melyben Jókainak is jelennek meg írásai. Mellettük meg kell említeni még Antunovics Mátyást, Antunovics Józsefet, Jókai egyik osztálytársát, az újverbászi Kármán Józsefet és Báró Feilitzsch Bertholdot Törökkanizsáról, aki a nagybecskereki magyar olvasókör elnöke is volt, és hívta is Jókait, látogasson el hozzájuk, hiszen Nagybecskerek díszpolgára is volt. Jókai annyit mondott: nem ígérheti, mert ha mindenhova ellátogatna, ahol díszpolgárrá választották, akkor egy-két évig járná az országot. Reneszánsz lélek volt. Sok minden érdekelte, s ezt a nagy tudást regényeiben kamatoztatta. Óriási munkabírása volt, képes volt egy nyomdai ívet, azaz tizenhat oldalt egy huzamban megírni, s arra is, hogy egyszerre négy-öt munkán dolgozzon. Ő az első magyar író, aki a tiszteletdíjaiból nagypolgári életmódot tud folytatni. S az első, aki felismerte a fotográfia előnyeit. Barátainak dedikált fotókat ajándékozott magáról — tette hozzá Németh Ferenc, majd még néhány anekdotát osztott meg a hallgatósággal. — Pancsován és Újvidéken is járt, utóbbi városban a Thököly-emlékünnepre érkezett 1861-ben, és nem szállodában lakott, hanem Jovan Hadžić, azaz a fordítója házában. Maga a ház is érdekes, hiszen itt kezdett működni az első újvidéki fényképész, Georgije Knežević 1854-ben. Pancsován 1872-ben járt először, a Mayer család vendégeként. 1878-ban megalakult az első pancsovai református gyülekezet, melynek Jókai volt az első tiszteletbeli presbiterje. A pancsovai baráti köre 1881-ben a szabadságharc kitörésének évfordulóján szeretett volna kedveskedni Jókainak. Egy Dunából kifogott óriási galócát küldtek fel neki Pestre, ebből Jókai nagy halvacsorát tartott, s táviratban ezt írta nekik: A hal halálából hála — Jókai.

Berényi Emőkét a tudatos népszerűség-építésről kérdezte Mihályi Katalin. Emőke szerint is ha valamiben még nagyon jó volt írónk, akkor az a branding. Igazi self made man volt. A fotózkodási mániája is ezt támasztja alá.

— A tudatosság nem csak a folytatásos regényekben mutatkozik meg, jó érzéke volt, hogy uborkaszezonban, azaz nyáron jelentesse meg a regényeket, így tulajdonképp csak az ő kedvéért vásárolták a lapokat. A Pesti Napló pályafutása kezdete óta nagyon tudatosan alkalmazta ezeket. Egyedül neki adott interjút Bismarck kancellár, mert rajongója volt, ezt az interjút a New York Times tizennyolc nappal a megjelenés után hozta le angolul — mesélte az anekdotákat Berényi Emőke, majd a néhány hónapja megjelent új irodalomtankönyvről beszélt, ahol már nem a hagyományos módszerekkel foglalkoznak Jókaival, hanem a projektépítésnek megfelelően próbálják mindenféle kontextusba ágyazni. — Elsősorban a romantikusokkal, Victor Hugóval hozzák összefüggésbe, akivel levelezett is. Victor Hugo Hernani című darabjának bemutatója a romantika nagy eseménye volt, a klasszicizmus és a romantika hívei összeverekedtek a nézőtéren. Ez az esemény megjelenik Jókai regényében is. A másik, ahol behozza a tankönyv Jókait, Dickens és a szegénységirodalom. Jókainál a szegénységnek többféle értelmezése is ott van, egyrészt a szó szerinti, másrészt a lelki szegénység, erkölcsi szegénység kapcsán. Jókai tehát mindig próbált a kor trendjeire rácsatlakozni.

Jókai szerb fordítóiról is szó esett, hiszen 1857 óta fordítják, az első elbeszélése a Sedmica című lapban jelent meg, ez volt a Lepa Isaura. Ettől kezdődően a recepciója folyamatos a szerb irodalomban. 1857-től 1963-ig 417 Jókai-művet ültettek át szerbre. Jókai befogadását segítette, hogy ellenzéki volt, azaz ugyanúgy gyűlölte Bécset, mint a szerbek. Írói működésének 50. évfordulóján az újvidéki Szerb Matica a dísztagjává választotta. Öt vajdasági város is díszpolgárává nevezte ki: Zenta, Zombor, Szabadka, Újvidék, Nagybecskerek, s a városok mellett több vajdasági művelődési egyesület is, illetve három Jókai-alapítványt is létrehoztak.

Az est végén Mihályi Katalin arról kérdezte vendégeit, hogyan lehet Jókait vonzóvá tenni a mai fiatalok számára. Berényi Emőke előbb egy felvezetőben vázolta, hogy az 1980-as években, amikor beütött a posztmodern prózafordulat, és szövegközpontúvá vált az irodalom, a történet elveszítette jelentőségét, és az írók húsz-harminc évre elengedték az olvasók kezét. Az utóbbi tíz-húsz évben vált ismét fontossá a történet, és mivel Jókai ebben nagyon erős volt, sokan visszafordulnak hozzá.

— Ami a nyelvezetét illeti, Jókai távol áll egy mai tizenévestől. Az arany embert általában beszámolóban osztom ki, s gonosz módon elmondom, hogy az első huszonpár oldalt a Vaskapu leírásáról ugorják át. Én végigküzdöttem magam rajta anno, s ma már értem, mert tanultam irodalomtörténetet, hogy miért fontos ez, de ők kezdjék nyugodtan a sztorival, az izgalmas résszel. Aztán persze beszélgetünk arról, hogy azért volt szükség ilyen részletes leírást adni a Vaskapuról, mert akkoriban indult a turizmus, addig ezek az úti célok elérhetetlenek voltak sok ember számára. Ma, a képiség korában ezért nem értik a fiatalok ezeket a hosszú tájleírásokat. Vannak ilyen „eretnek” gondolatok, hogy Jókai bizonyos műveit újra kéne fordítani, ahogy például Nádasdy újrafordította a Katona- vagy a Madách-klasszikusokat. Ez nem ördögtől való dolog, bevonzza az új olvasókat, nekünk tanárként pedig az olvasóvá nevelés a legfontosabb feladatunk. Hogy egy diák tisztában legyen vele, hogy a könyvekhez bármikor fordulhat, s egy jó sztoriban élete nagy kérdéseire is feleletet kaphat — hangsúlyozta Berényi Emőke, majd hozzátette, egy tanár feladata izgalmassá tenni a diák számára az életművet. Ő maga bulváros módszereket is be szokott vetni, például Nyáry Krisztián Így szerettek ők vagy az Így ettek ők című könyveit.

Crnkovity Gábor is egyetértett Berényi Emőkével abban, hogy a mai fiatalok nagyon szenzitívek, de főleg a modern dolgokra. Azt szeretik, ha az, ami eléjük kerül, gyors, pörgő, ezért nehéz a kezükbe adni egy több száz oldalas könyvet. Elmondása szerint a fiatalok nehezen nyúlnak egy régi szöveghez, a Toldi vagy a János vitéz nem köti le őket, várják a fordulatot, az izgalmat, az akciót.

— Lehet, hogy tényleg újra kéne fordítani néhány nagy klasszikust. Viszont a tanár dolga is, hogy felhívja a figyelmet, miért kell elolvasni az adott könyvet. S a klasszikusok ismerete nélkül a mait sem fogják érteni. Beszélünk allúziókról, de hiába olvassák, ha nem tudják, mi honnan került elő.

Egy érdekességet is megosztott a hallgatókkal az emlegetett Vaskapu-leírás kapcsán, mégpedig azt, hogy Jókai ezt úgy írta meg, hogy soha nem járt ott. Később elutazott, rá is jött, hogy van némi eltérés, viszont csodálatos, hogy ennyire pontosan el tudta képzelni és le tudta írni.

Németh Ferenc is megerősítette, hogy a mai fiatalokat zavarja Jókai olvasása közben a filmszerűség, az aprólékos leírások, melyek ma már nem szükségesek, és szerinte is az egyik lehetséges megoldás az újrafordítás vagy a leegyszerűsítés lehet. Azt is elmondta, hogy meg kellene találni azokat az értelmezési pontokat az életművében, amelyek nyomán továbbadható lenne a jövő nemzedékének.

— A szabadságharc bukása után próbálta tartani a lelket a magyar nemzetben azáltal, hogy dicső példákat tudott felmutatni regényeiben. Ugyanakkor ott vannak azon művei, melyeket azért írt meg, hogy valamiféle üzenetet adjon át nemzetének, hogy az okuljon saját múltjából. Örök érvényű üzenetei vannak a nemzethez, hozzánk, a fiatalokhoz. Ezeket kellene feltérképezni, s ezek révén összekötni őt a ma olvasójával.