Június 2-a, az önkormányzati választás napja, örökre emlékezetes marad számomra, de nem a szavazás miatt. A hosszú és fárasztó kampány után az egyik pillanatban még a rám váró napi feladatokat összegeztem a fejemben, a következőben pedig váratlanul elájultam. Az esés során koponyatörést szenvedtem, ami után hosszú és fájdalmas felépülés következett. Sok idő kellett, mire újra segítség nélkül tudtam járni és ismét akadozás nélkül beszélni. Le kellett küzdenem azt az érzést, mintha be volnék zárva a saját fejembe, a négy fal közé, amit tovább súlyosbított a haszontalanság és a tehetetlenség nyomasztó érzése. A bal oldali arcbénulás is szinte nyomtalanul eltűnt, bár néha még mindig felfedezek apró különbségeket, melyeket talán csak én veszek észre a tükör előtt.
Az egészségügyi létesítményekben eltöltött időszak során megtanultam, ott teljesen másképp telik az idő, mint a való életben. Minden tiszteletem az egészségügyi dolgozóké, akik mindenhol kedvesen, türelmesen és segítőkészen bántak velem. Pozitívan csalódtam az ellátás színvonalában. Nagyon sok segítséget kaptam a családomtól, melyre támaszkodhattam, a feleségem pedig erején felül terhelte meg magát, hogy a két kislányunk ne érezzen meg semmit abból, ami körülöttük történt. Itt szeretném megköszönni a kollégáknak, a barátoknak és az ismerősöknek az aggódást, az érdeklődést és a kitartásra biztatást.
Februárban töltöttem be a 41. életévemet, és bár még mindig fiatalnak érzem magam, az elmúlt időszak megtanított arra, hogy a testem már nem bírja úgy a terhelést, mint korábban. A Hét Nap hetilapnál végzett munkám mellett rendszeresen vezettem műsort a Szabadkai Magyar Rádióban, és még számos más feladatot is vállaltam — gyakran többet, mint amennyit bírtam. Napi 3-4 óra alvás, folyamatos stressz, időhiány és rohanás… Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a szervezetem végül jelezte: lassítanom kell. A középkorúság már az arcomon is nyomot hagyott, a ráncok egyre mélyebbek, a hajam egyre őszebb. A hozzám hasonló korúaknak ennek fényében csak azt tudom tanácsolni, hogy ha tehetik, akkor lassítsanak egy kicsit. A munka megvár, de ha nem vigyázunk magunkra, az élet gyorsan elszalad mellettünk.
Most, hogy gyógyultan és kipihenten újra kezembe vettem a tollat, ismét munkába álltam. Továbbra is hiszem, hogy a téma az utcán hever, és hogy a hír szent, a vélemény pedig szabad.
