A fenti felirat olvasható a helyi közösség épületén elhelyezett márványtáblán, melyet az ünnep alkalmából lepleztek le. 272 évvel ezelőtt Mária Terézia tizennégy, Tisza menti településnek (a mai térségünkből Magyarkanizsán kívül Zentának és Óbecsének) adott kiváltságlevelet, mellyel lehetővé tette a régiónak, hogy a Magyar Királyság legkedvezőbb társadalmi és gazdasági helyzetű kerületeinek sorába emelkedjen. Így létrejött a Tisza menti kamarai kerület. Ennek a kiváltságlevélnek a 18. pontja határozta meg Kanizsa mezővárosi rangját, mely megadta Kanizsa számára az évi és heti vásártartás jogát. Az éves vásárokat május 1-jén és szeptember 19-én tartották meg, míg a heti vásárok napja a csütörtök volt. A mezőváros önkormányzati joggal bírt, tehát volt bírója (a mai polgármesternek felelne meg), főjegyzője, akik munkáját húsztagú adminisztráció segítette. A kiváltságos kerület, és így Kanizsa mezőváros lakossága, az adók többségétől mentesült, így például nem kellett kilencedet és tizedet fizetnie, robotolnia.

Az emléktábla leleplezésének pillanata a helyi közösség épületén 

— A mezővárosi rangnak óriási jelentősége volt gazdasági, társadalmi, demográfiai szempontból. Ettől kezdve szűk egy évszázadig nem volt háború — emelte ki az eseményen Kávai Szabolcs történelemtanár. — Két évvel később megkezdődött a magyar lakosság visszatelepítése — hiszen a török uralom idején teljesen elnéptelenedett a Tisza mente, az akkori Magyarország déli része, voltak évek, amikor egyetlenegy ember sem élt a mai Magyarkanizsa területén, majd a törökök kiűzése után, a XVII. század vége környékén szerbek telepedtek a vidékre, a korábban elmenekült magyar lakosság helyére. Az 1750-es évek elején elsősorban szegény sorsú családok érkeztek Kecskemét környékéről és a Jászságból, illetve néhány tót. Így a településnek nagyjából fele-fele arányban volt szerb és magyar a lakossága, ezért váltakozva, kétévente magyar, illetve szerb polgármester került a város élére. 1848-ig tartott a fejlődés békés időszaka, melynek a forradalom, majd a szabadságharc kitörése vetett véget. Ennek során 1849 márciusában elpusztult a település, porig égett, ám hamvaiból újjászületett, s az 1867-es kiegyezéssel beköszöntött az aranykora, mely a világháború kirobbanásával ért véget.

A leleplezett emléktáblára Magyarkanizsa Helyi Közössége képviseletében Pálfi Ervin tanácselnök és Berec Sándor alelnök, Magyarkanizsa Önkormányzatának nevében pedig Lackó Róbert, a képviselő-testület elnöke helyezett el koszorút, illetve a testvértelepülés, a Békés vármegyei Tótkomlós delegációja. Előtte Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodájának székházában tartottak díszülést.

Díszülés díszvendégekkel 

— Magyarkanizsa gazdag történelemmel bír, értékei mélyen a múltban gyökereznek, a helyi közösség a megalakulása óta fontos szerepet töltött be a település életében — fogalmazott ünnepi beszédében Pálfi Ervin. — Az elmúlt években sok kihívással néztünk szembe, s közösségként képesek voltunk megbirkózni velük. Az egészségügyi válság és más problémák ellenére Magyarkanizsa Helyi Közössége összefogott, és megmutatta a szolidaritás erejét. Láttuk, hogy a szomszédok, barátok, családtagok egymás segítségére siettek, önkéntesek fáradoztak azon, hogy enyhítsék a nehézségeket. Ez a közösségi szellem, az összefogás példaértékű. Az elmúlt években számos kezdeményezés indult el a helyi infrastruktúra fejlesztése érdekében: játszóterek, utak, járdák épültek és újultak meg, fejlesztettük a Tisza-partot, művelődési és sporteseményeket támogattunk, további közösségi programok és események, rendezvények tették színesebbé az életet településünkön. Ezek a lépések arra utalnak, hogy Magyarkanizsa aktívan törekszik a lehetőségek kiaknázására, és egy olyan közösséget építünk, amelyben mindenki részt vehet.

Ünnepi műsor keretében adták át a Közösségért és a Kanyó Zoltán-elismerést, valamint az Egyesületi Díjat. A Közösségért elismerést dr. Bimbó Mihály, Magyarkanizsa egykori polgármestere kapta, aki 2000 óta vesz részt az önkormányzat munkájában, és szívbéli lokálpatriótaként Magyarkanizsa Helyi Közössége munkájából is aktívan kivette a részét: évekig a tanács tagja volt, ahol választási körzete lakosainak érdekei mellett a város érdekében is mindig síkra szállt — hangzott el a méltatásban. Életútján végigkísérik a kihívások, de sosem futamodott meg előlük. A becsületes és elhivatott hozzáállás az élet minden területén jellemző rá: a vajdasági magyar érdekek és szűkebb pátriájának érdekei motiválták minden döntésben. A Kanyó Zoltán-elismerésben Hubai Dávid aktív sportoló és lelkes közösségépítő részesült, aki 2020-ban csatlakozott Magyarkanizsa Község Ifjúsági Irodájához, ahol önkéntesként számos program szervezésében volt központi szerepe. Önzetlen, tettre kész, a közösségépítésben sikeres és elhivatott. Az Egyesületi Díjat a magyarkanizsai Önkéntes Tűzoltó Egyesület vette át, mely 1889. június 10-e óta látja el maradéktalanul a feladatait a polgárok védelmében, és melynek tagsága nagymértékben hozzájárult Magyarkanizsa nevének öregbítéséhez, hiszen eredményesen szerepelt a hazai és a nemzetközi tűzoltó versenyeken. Szüntelenül azon fáradoznak, hogy minél több fiatalt kiképezzenek és a meglévő tudásukat továbbadhassák, hogy örökségük fennmaradjon. Magyarkanizsa 134 éve gazdagabb ezzel az egyesülettel, melynek támogatására és segítségére mindig számíthatnak a község polgárai.

Pálfi Ervin a díjazottakkal: dr. Bimbó Mihállyal, Hubai Dáviddal és Csubrilo Jovannal, az ÖTE parancsnokával

Az ünnepségen jelen volt Nyilas Mihály, az igazságügyi minisztérium államtitkára, Újvári Zsombor köztársasági parlamenti képviselő, Csikós László tartományi parlamenti képviselő, Magyarkanizsa Önkormányzata elöljárói, az ünneplő helyi közösség tanácsának tagjai, együttműködő partnerei és támogatói, valamint a községi intézmények és szervezetek, illetve a községi helyi közösségek vezetői. A helyi közösség napjának ünneplése a kora délutáni órákban közösségi és gyermekprogramokkal folytatódott a magyarkanizsai Tisza-parton. 

A kiváltságlevél történelmi pillanatának állítottak emléket