home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„Úgy jártunk be dolgozni, mint egy családi fészekbe”
Szerda Zsófi
2021.04.13.
LXXVI. évf. 14. szám
„Úgy jártunk be dolgozni, mint egy családi fészekbe”

Lackó Ildikó lapterjesztőként dolgozott a Hét Napban, pontosan harmincnégy évet és nyolc hónapot — ahogy meséli. Emellett egy ideig szövegeket is írt, valamint gépíróként, szerkesztőségi titkárként tevékenykedett. Ez egy nagy idő, a lap 75 évének majdnem a fele. Volt tehát mit mesélnie.

* Hogyan került a 7 Nap szerkesztőségének csapatába?

— Mielőtt idejöttem, meghatározott ideig, egy évig a városi könyvtárban dolgoztam, és nagyon szerettem. Igazából minden munkahelyemet szerettem. A könyvtári munka után fél évig munkanélküli voltam, elvégeztem egy gépi könyvelői tanfolyamot, s egy óvónőképzést is elkezdtem. Aztán munkát kaptam a November 29. Húsgyárban. Ott már komputerizált volt a könyvelőség, óriási számítógépeken dolgoztunk, csak annyi volt a gond, hogy nagyon sokat kellett túlórázni. Akkoriban aktív amatőr szavaló voltam a Népkörben, ahol a 7 Nap igazgatója elnökségi tag volt. Panaszkodtam a művelődési egyesületben a fáradtságra. A 7 Nap igazgatója említette, hogy menjek át hozzájuk, van egy szabad hely. Tetszett az ötlet, de egy kissé hezitáltam, mert nem vagyok az a könnyen váltogató fajta, viszont ha egyszer eldöntök valamit, akkor senki ne álljon az utamba. Addig tépelődtem, amíg szólt, hogy ne sokat gondolkodjak, mert ugrik az ajánlat. Rábólintottam, s onnantól kezdve a 7 Napban dolgoztam a nyugdíjazásomig.

* Milyen volt akkor a hangulat a szerkesztőségben?

— Én a kísérő szolgálat tagja voltam, a lapterjesztést intéztem s a lapeladást koordináltam. A hangulat mindig nagyon jó volt. Olyan derűs. Úgy jártunk be dolgozni, mint egy családi fészekbe. Persze itt is akadt egy-két torzsalkodó személy, ez minden közösségben előfordulhat. Azt éreztem, egyenrangú tagja vagyok a szerkesztőségnek. Nagyon sok buli volt, vendéglőbe jártunk, a férfiak tekézni, a jeles napokat közösen ünnepeltük meg.

* Mire kellett odafigyelnie egy lapterjesztőnek?

— Összetett munkakör a lapterjesztés. Kis létszámú munkaközösségben mindenféle munkát el kell végezni: a szerződéskötés, a kapcsolattartás a lapárusokkal, az előfizetők nyilvántartása, rendszeres levelezés, az elveszett csomag felkutatása, az eladatlan mennyiség vezetése, eladása, a lapeladás elszámolása, havi, háromhavi, hathavi és éves kimutatást kellett készíteni, követni, mennyi újságot nyomtattunk, mennyi került eladásba, mennyi jött vissza, és ezt mind kategóriákra bontva leírni. Eladásba kerülő darabok, cseredarabok, reklámpéldányok, előfizetői példányok — melyeket még külön le kellett osztani külföldi és belföldi eladásra.

* Külföldre is szállították a 7 Napot?

— Bizony ám. Százasával. A ’80-as években a 7 Napnak volt egy szerződése az akkori munkaközvetítővel, hiszen a ’70-es években kezdtek az emberek Németországba, Svédországba menni vendégmunkásnak, amit akkoriban a munkaközvetítő intézett, s emellett az itthoni híreket is szállította nekik, így a 7 Napot is százával rendelték, és postán küldtük külföldre jugoszláv klubokba. Voltak, akik szerettek volna saját példányt, ők maguknak is rendeltek.

* Abban az időszakban nagy példányszámban jelent meg a hetilap.

— Amikor én 1980-ban elkezdtem dolgozni, 28 000 körüli volt a példányszám, s a ’90-es évekre ez 55 000-re nőtt. Sőt, volt egy naptáros újévi számunk, mely több mint 60 000 példányban jelent meg. Ha belegondolsz, ez hetente megtörtént, és mindent kézzel kellett vezetni. Egy csomagba 75 újságot tett a nyomda, úgyhogy ezt a számot végtelenszer le kellett írnom piros ceruzával. Perforált lapokra volt kinyomtatva az aktuális vevők címe. Két munkanapom ráment hetente, s háromhavonta jött a nagy elszámolás. Ha egy kicsit számolsz, 50 000 példány esetében ez háromhavonta 6-700 000 újság. És mit ad isten, egy hiba miatt az egyik elszámolásnál hiányzott egy darab újság. Az akkori főnök nagyon aprólékos volt, tudni szerette volna, hol veszett el ez az egy, mi csúszott el, úgyhogy megindult a nyomozás. És végül meg is találtuk persze. 

* Említette, hogy cikkeket is írt. Milyen témákat dolgozott fel?

— Mindjárt elmesélem, hogy ez hogyan is történt. A nagy infláció idején, 1993-ban három héten keresztül nem tudta a szerkesztőség kiadni az újságot, hiszen mi kedden meghatároztuk az árát, de csak pénteken került az olvasók elé, s már akkor tudtuk, hogy nem fedezi az eladás a nyomdaköltséget. A szerkesztőség újságírói kiváltak a vállalatból, s alapítottak egy másik lapot, ez volt az Új Hét Nap Gerlovics Szilveszter tulajdonában, majd valami miatt Biacsi Antal és Dudás Károly segítségével ismét kiváltak, és megalakult a Szabad Hét Nap. Volt egy időszak, amikor három 7 Nap, illetve Hét Nap jelent meg a piacon. A régi, tartományi támogatottságú 7 Napban csak négyen-öten maradtunk, s amikor a tartománytól ismét kaptunk dotációt, újraindultunk. Én a Csordás Mihály vezetése alatti, régi 7 Napba írtam. Az egyik újságíró kolléga beszélt rá. Ódzkodtam, hiszen nekem valahogy a számok mindig nagyobb szabadságot adtak, mint a leírt szavak, de belementem. Kezdetben álnéven írtam, a főszerkesztő egy ideig nem is tudta, hogy én vagyok. Több témával foglalkoztam, írtam női innovátorokról, beszámoltam osztálytalálkozókról, s egyéb eseményekről tájékoztattam.

* Mi volt az álneve?

— Pontosan már nem emlékszem, annak már csaknem harminc éve, de a vezetéknevem, a Lackó betűiből állítottam össze. Calkó vagy Kalcó, valami hasonló voltam. De persze a főszerkesztő gyorsan rájött, hogy ez én vagyok. 

* Melyek voltak a kedvenc rovatai, kinek a szövegeit szerette olvasni?

— Amikor messzi tájakra, Szlovéniába, Boszniába, Koszovóra utaztak az újságírók, mindig több napra mentek, és nagy, színes riportokat hoztak, na azok eléggé érdekesek voltak. Nagyon kedveltem Miskolczi József és Komáromi Ákos írásait. Őket mindig elolvastam.

* Amikor átálltak a számítógépes munkavégzésre, voltak-e nehézségek?

— Annyira nem, én mindig is készültem rá, hogy egyszer bizonyára a lapterjesztés is komputerre kerül. Az akkori programozó, egy idős, nyugdíjas bácsi, hatalmas szakmai tudással és huncutkás humorral mondta, hogy ebben a programban minden benne van, olyan, akár egy salátástál: logisztika, raktár, pénzügyi elszámolás, adóelszámolás. De azt is mondogatta, hogy a programozásban mindent meg lehet oldani. S ugyebár gépíró is voltam, a szövegeket, melyeket még írógépen írtak meg a szerzők, én vittem be a számítógépbe. Ezt általában otthon végeztem, amíg a gyerekek aludtak, reggel pedig vittem be floppyn a szerkesztőségbe.

* Továbbra is olvassa a vajdasági sajtót?

— Természetesen. A Hét Napot mindig, s a Magyar Szót is meg szoktam venni, sokat sudokuzom. (Nevet.) Ez egy igazi, jó nyugdíjas tevékenység. A Hét Napból is azt olvasom főleg, ami érdekel, de belenézek a napi hírekbe is. Számomra a Hét Nap olyan, mint mindig volt, egy picit a sajátoménak érzem a mai napig. Dicséretes, hogy sok fiatal alkotja a munkaközösséget, éppen úgy, mint amikor én a vállalathoz kerültem. Jusson nekik is sok-sok sikeres évtized a szerkesztőségben! Nagyon gyorsan elmúlt ez a harmincnégy év. Amikor még csak néhány éve dolgoztam ott, és valaki nyugdíjba ment, azt éreztem, én soha nem fogok, hiszen olyan messze van. Aztán elröppent az egész egy szempillantás alatt.

Fényképezte: Szerda Zsófi

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..