„Úgy csinálok mindent, mint a dédszüleink”
Bús Viola
2022.08.21.
LXXVII. évf. 33. szám
„Úgy csinálok mindent, mint a dédszüleink”

Kalinka Tamás nemcsak hogy egyedül él a természet lágy ölén, de önellátó és egyetemista is. Nincs árama, nincs egész nap a telefon a kezében, itt nyaral és itt is telel az ő kis bungalójában, Bezdánban.

* Tamás, te Zentán születtél, Adán nőttél fel, most Szabadkán jársz egyetemre, és Bezdánban élsz. Mesélnél erről, illetve hogy hogyan tudod megosztani az életed ennyi település között?

— Természetesen. A nagyapám bezdáni származású, s amikor befejezte a középiskolát, Adán kapott munkát, így oda nősült, és ott alapított családot. Később gyakran járt haza, nem feledkezett meg szülőfalujáról, innen ered tehát a bezdáni kötődés. Számomra mindig is egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb ott kötök majd ki, mivel mindig is vonzott a természet szépsége, s e téren Vajdaságban talán Bezdán a leggazdagabb. Így immár a negyedik évemet töltöm ott. Gimnáziumba Zentán jártam, majd az újvidéki Magyar Tanszékre és a szabadkai MTTK kommunikáció szakára is felvételiztem. Mindkét helyre felvettek, de végül az utóbbi szakirány mellett döntöttem. Nem érzem nehézségnek, hogy három település közt osztom meg az életem. A tanév alatt hétköznap Szabadkán vagyok, s a hétvégeken egyik alkalommal Adán, máskor Bezdánban. A tanítás május végi befejeztével pedig szakítok a városi életformával, s egészen októberig a természeté a főszerep.


Fotó: Bielik István

* Olyan helyen élsz, ahol nem találhatóak meg a modern civilizáció vívmányai. Mit nélkülözöl, és hogyan boldogulsz ezek nélkül?

— Igen, a bungalóba nincs bevezetve az áram, mivel olyan helyen található, ahol ezt egyelőre több tényező is akadályozza. Akkumulátorról, illetve generátorról van világításom, tölthetem a telefont és használhatom a laptopomat is, viszont egy gázüzemű frizsideren kívül semmilyen háztartási gépem nincs. Itt internetem sincs mindig, mivel nagyon közel vagyok a szerb—horvát határhoz, s a környező erdők is gyengítik a jelet. Úgy csinálok mindent, mint a dédszüleink, hiszen ők is áram nélkül éltek. Kézzel mosok, a kályhán melegszik a víz… Nincs ebben semmi ördöngösség. S őszintén szólva más, például a tévé, nem is hiányzik…


Fotók: Kalinka Tamás

* Hová vezethető vissza a természethez való kötődésed?

— Egyértelműen a nagyapám „fertőzött meg” ezzel. Ő is világéletében szerette a természetet, ő tanított meg horgászni, és rengeteg élményem volt vele, mely meghatározott. Hajnali ködben a csónakban szarvasbőgéskor, eltévedés az erdőben, gyönyörű halak és vadak, sátorozás… Én nagyon fogékony voltam ezekre. Innen eredhet a természet szeretete.

* Miből áll egy átlagos napod? Mivel foglalkozol, hogyan töltöd az idődet?

— Itt nincs átlagos nap, minden nap egy új kihívás. Aki nem élt a természetben, az el sem tudja képzelni, hogy mit lehet itt csinálni egész nap, pedig számtalan lehetőség (és sok erőfeszítés is) jár ezzel az életformával. Általában korán kelek, és nyáron rendszerint horgászattal indul a napom. Utána ott a kert, mellyel elég sok munka van. Ha kell, bebiciklizek a faluba, ez 3,5 kilométer innen, de ha tehetem, akkor csak heti két alkalommal megyek be. Mivel szeretem a jó ételeket, főzök is szinte mindennap. Szeretem magam körül a rendet, úgyhogy a különféle házimunkákból is minden napra akad valami. Ha az ember egyedül kell hogy gondoskodjon magáról és a környezetéről, akkor gyorsan elmúlik az idő. Mindig van valami teendő. Hihetetlennek tűnhet, de én itt még egy percet sem unatkoztam. Télen sokat olvasok, nyáron viszont reggeltől estig kint vagyok, így kevesebb időm jut erre.

* Csodálom azt, hogy így élsz. Miért választottad ezt az életformát? Hiszen ott sem lehet könnyű a tél vagy az egyedüllét…

— Ezt mindig is ki akartam próbálni, és úgy éreztem, hogy a véremben van. Száz éve az üknagyapám és az üknagyanyám is minden évben kivonult ide a Bajai-csatorna partjára, Kengyia-szigetre a nyári hónapokban. Egy nádkunyhójuk volt a mai bungaló helyén, azt ették, amit fogtak, és amit megtermeltek. Szeretem itt a telet, annak is megvan a maga szépsége, sőt, valamilyen szempontból akkor igazán önmaga ez a táj. Nyáron sokan jönnek, tele vannak a környék víkendházai, sok autót látni. Télen viszont rossz az út, kevesen járnak erre, ezért elsősorban akkor a csönd és a nyugalom szigete ez. Az egyedüllét pedig nagyon hasznos dolog, sok mindent megtanul így az ember. Nem mondanám magam magányosnak, mert van itt egy összetartó társaság, inkább az zavar, hogy a fiatalok csak nagyon kevesen és nehezen vállalkoznak arra, hogy kipróbálják ezt a számukra idegen életmódot a maga szépségeivel és nehézségeivel együtt.


Fotó: Bielik István

* Mi az, ami nélkül nem tudnál élni? Mi foglalkoztat?

— A természet közelsége nélkül nem tudnék meglenni, és éppen ez foglalkoztat: a saját szememmel látom, ahogy megy tönkre a környezetünk. Nagyon nagy negatív változások mentek végbe már csak az én életem során is, bele sem merek gondolni, hogy mi lesz húsz-harminc év múlva. Az emberek kijönnek a nagyvárosból, ez mind szép és jó, de nem tisztelik a természetet. Kivágnak minden fát, megölnek minden bogarat, madarat… Emeletes házak épülnek ott, ahol három éve még háborítatlan mocsár volt. A jövőt illetően ez aggaszt leginkább.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Fiatalok Fiataloknak rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..