home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
Ötven év a virágok között
Kónya-Kovács Otília
2018.06.02.
LXXIII. évf. 21. szám
Ötven év a virágok között

A nagybecskereki Darusi Etelt — aki ötven éve aktívan foglalkozik virágkertészettel — nemrég a nagybecskereki női vállalkozók egyesületének tagjai ajándékkal lepték meg.

A férjével a ’60-as években indították el a vállalkozásukat, boltjuk is az elsők között nyílt meg.

A kezdetek kezdetén a családfő a gyárban dolgozott kertészként, és mivel mindketten szerették a virágokat, hobbiként indult a velük való foglalkozás. Eleinte rózsabokrokat termesztettek, melyek akkoriban igen keresettek voltak. Beindult az üzlet, és amikor már volt némi tőkéjük, befektették. Kicsiny üvegházakat építettek, és nagyon élvezték a munkát. Szép dísznövényeket termesztettek. Abban az időben ugyanis még nem volt divat a növények behozatala, hanem magvakat vásároltak, és azokból maguk nevelgették, gondozták a virágokat.


A szerző felvételei

Az árusítás eleinte nem volt könnyű, a családfő vitte kerékpárral a piacra a portékát, Etel pedig árulta. Néhány évig így tettek, később aztán megszaporodtak a termelők, és már nem lehetett a növényeket olyan könnyen eladni. Elhatározták, virágüzletet nyitnak. Ezt az elképzelést meg is valósították, ám addigra a férjének annyira összegyűlt a munka, hogy a gyárban felmondott, és csak a virágkertészetre összpontosítottak.

— Nagy dilemmában voltunk, hogy a biztos fizetést felváltsuk-e a bizonytalanra, de belevágtunk. A kezdet nehéz volt, én egész nap — reggeltől estig — az üzletben voltam, a férjem pedig a beszerzéssel (is) foglalkozott. Erre akkor volt szükség, amikor elfogyott valamilyen különleges virágunk, mert az alapnövényeink megvoltak, viszont néha más igényeket is ki kellett elégíteni. Természetesen akkoriban nem úgy volt, mint ma, hogy interneten megrendelik, és gyorsan házhoz szállítják az árut. Akkor még el kellett menni a virágokért a helyszínre, például Újvidékre, Dunagálosra (Gložanra) vagy Fehértemplomra.

Darusi Pál tizenhat éve távozott el az élők sorából, és ez nagy csapás volt a család számára, hiszen mindennek ő volt az ötletgazdája, kivitelezője, mozgatója. Szonya, a lányuk akkor fejezte be az egyetemet, és át kellett gondolniuk, mitévők legyenek. Végül erőt vettek magukon, és folytatták a munkát.

— A kezdetekről még csak annyit, hogy régen például belecsomagoltunk a celofánba egy vagy három szál szegfűt, és ebből állt a csokor. Amit akkor tanultunk, akár a virágkötészetről vagy a cserepes virágokról, abból ma már semmi sem aktuális. Mi annak idején nem mentünk nyaralni a tengerpartra, viszont minden létező európai virágkiállításon ott voltunk. Ezeken a helyeken el lehetett lesni a tudományt, lemásolni a divatot. Tagjai voltunk a szlovén kertészeti egyesületnek, ahonnan minden évben hívtak bennünket, és ha valahova mentek, ránk is számítottak. Az egykori meg a mai csokrokat nem is lehet egy napon említeni. Ez már művészet, amit ma csinálnak a virágkötők. Én manapság csak benézek hozzájuk a boltba, viszont nem tudnék velük lépést tartani, semmihez sem tudnék hozzászólni. Régebben is előfordult, hogy néha kosarat kértek, de az csak elvétve történt meg, napjainkban meg már szinte semmiségnek számít, ha például száz rózsából kell elkészíteni a kosarat. A vevők egykor nem voltak ennyire igényesek, mint manapság. No, meg az ízlés, a divat is változott.

A cserepes virágok kapcsán Etel még elmondta, régebben azok a növények, amelyeket ők neveltek, nem voltak ennyire érzékenyek, mint a maiak. Ezeket ugyanis a vevőnek nem szabad rögtön átültetnie. Adni kell egy kis időt a virágnak, hogy adaptálódjon. Előbb a saját környezetéhez kellene szoktatni, és csak azután átültetni. Etel még azt is ecsetelte, hogy a fikuszt régen ők maguk nevelgették, amit ma is szívesen csinálna, viszont ez már nem kifizetődő, sokkal olcsóbb megvásárolni egy óriáscégtől. Filodendront, cikláment, szobai futókákat maguk nevelgettek, illetve még más, egyszerűbb virágaik is voltak.

— A rózsatövek nagyon jó ötletnek bizonyultak, hiszen ötven évvel ezelőtt még sokkal több ház épült, a virágoskertekbe pedig főleg rózsa került. Sok rózsanemesítővel álltunk kapcsolatban, valóban szépen dolgoztunk. Manapság viszont a házak előtt csak elvétve látni rózsát, esetleg néhol törperózsát. Most nem annyira népszerű ez a virág. A ciklámeneket ma is mi neveljük, meg a karácsonyi csillagvirágot, más néven a mikulásvirágot, valamint a nyári „balkonvirágokat”. Ez utóbbiakra nagy az igény, mondhatni, erre vagyunk szakosodva. Harminc évvel ezelőtt nem foglalkoztunk muskátlikkal, napjainkban azonban nagy a kereslet irántuk. A mi földjeinkhez vannak kinevelve, és szeretik a napot — persze nem ezt a hőséget, amely az utóbbi években tombol nyaranta. Ha ötletet kellene adnom, azt mondanám, a vinka nevű virág jól tűri a meleget, és a begónia is nagyon tartós.

Darusi Etellel megállapítottuk, hogy a menyasszonycsokrok is hatalmas változáson estek át, régen ugyanis egyformára készítették őket, az alapanyaguk pedig főleg a rózsa volt. Manapság már egészen újszerű csokrokat kreálnak tarka virágokból, melyek jobban illenek a menyasszony modern ruhakölteményéhez.

Etel szívesen ad tanácsot bárkinek, ha hozzá fordul. Azt azonban nem szereti, ha a vásárló kikéri a véleményét, és miután végighallgatta, egy másik növényt néz ki magának. Ilyenkor olyan érzése van, mintha nem bízna meg benne az illető, pedig a tudásával a legjobbat szeretné neki nyújtani. Noha immár húsz éve nyugdíjas, még mindig aktívan dolgozik. Egyszerűen szeret a virágok között tenni-venni. Mostanság leginkább a pici növénykék „tűzdelésével” foglalatoskodik — a kis palántákat helyezi át egy másik helyre, akár kisebb cserepekbe. Mint mondja, ha valaki azt ajánlaná neki, hogy egy napig maradjon bent, ne menjen ki az üvegházba a virágok közé, egyszerűen nem tudna mit csinálni, mert megszokta a mindennapi törődést, a velük való munkát.

Arra a kérdésre, hogy egy virágkertésznek van-e kedvenc virága, Etel azt válaszolta, ő nem híve a „csillogó” virágoknak, neki az egyszerű nárcisz is gyönyörű. Emellett nagyon kedveli a gyöngyvirágot és a rózsát is. Egy sárga rózsa igazán gyönyörű tud lenni — hangsúlyozza —, főleg annak, aki szereti a sárga színt. A cserepes virágokból a filodendron a kedvence, a „parádés” növények valahogy nem tartoznak a kedveltjei közé. Az egyszerű, tavaszi mezei virágok viszont nagyon közel állnak a szívéhez.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..