— Kissé könnyeden fogalmazva azt mondhatnám, hogy a szakmai önéletrajzom nagyon unalmas, mivel a magyar külügyminisztérium volt az első és a legutóbbi munkahelyem is. Körülbelül negyven éve dolgozom a külügyminisztériumban. Már a középiskola befejeztével a külügyminisztériumba kerültem adminisztratív munkakörbe, a jogi egyetem elvégzését követően pedig immár jogászként jutottam a konzuli munkakör közelébe. Az első konzuli külszolgálatom — 1981-től 1986-ig — Törökországhoz, Isztanbulhoz kötődött. Ez az időszak sok szempontból meghatározó volt számomra, tulajdonképpen az első szerelemhez tudnám hasonlítani. A török kiküldetés után Washingtonban voltam konzuli tisztviselő, majd a rendszerváltás után, a kilencvenes évek első felében és az ezredfordulót követően Londonban a főkonzuli tisztséget töltöttem be. A külföldi kiküldetések időszakai között a magyar külügyminisztérium konzuli főosztályán dolgoztam a diplomáciai ranglétra minden lépcsőfokát megjárva, egészen a főosztályvezető tisztségig. Jelenlegi kinevezésemet, azaz a szabadkai főkonzulátus vezetőkonzuli tisztségét nagy örömmel fogadtam. Annál inkább, mivel a határon túli magyarlakta területen egészen más érzés diplomáciai tisztségét betölteni, mint a világ más térségeiben.

* Vannak-e határon túli magyar gyökerei, kapcsolódik-e valamilyen módon ezekhez a területekhez?
— Édesanyám szülei — akiket sajnos nem volt módom megismerni — Erdélyben születtek. A konzuli munka egyik legnagyobb szépsége, hogy rendkívül változatos az úgynevezett ügyfélkör, így világszerte sok-sok, a Kárpát-medencéből származó ügyféllel, illetve honfitársammal találkoztam és kerültem velük jó kapcsolatba.

* Az elmúlt évek során a magyar kormány valóban jelentős lépéseket foganatosított a nemzetpolitika területén. Elég, ha csak a kettős állampolgárságra vagy a szavazati jogra gondolnunk. Ön mit tart a legfontosabb nemzetpolitikai lépésnek?
— Véleményem szerint a kettős állampolgárságról szóló törvény jelentette az áttörést a nemzetpolitika területén. Nagyon szívesen veszek részt ebben a folyamatban. Örömmel tapasztalom, hogy milyen sokan érdeklődnek a magyar állampolgárság iránt. Ez természetesen nem véletlen, hiszen az állampolgárság sokkal szorosabb kötődést és közjogi kapcsolatot jelent a külhoni honfitársaink számára, mint az eddigi jelképes kapcsolatrendszer. Meggyőződésem, hogy a kettős állampolgárság intézménye igazán csak a jövőben fog kiteljesedni, és hozza meg gyümölcsét.

* Milyen konkrét tervei, illetve elképzelései vannak a jelenlegi konzuli munkáját illetően?
— Szakmai és nemzetpolitikai szempontból jelenleg nagyon szép időszakot élünk, ugyanakkor már a jövőre is fel kell készülnünk. Egyrészt örömmel állapítjuk meg, hogy egyre több határon túli magyar válik magyar állampolgárrá, másrészt arra is fel kell készülnünk, hogy egyre több új honfitársunk fogja a jövőben felkeresni ügyes-bajos gondjaival a határon túli területeken működő konzulátusainkat. Sokak az útlevél végett, mások olyan örömtelibb ügyekben, mint például a házasságkötés, illetve a gyermekszületés. Tehát a hivatali okmányiroda funkcióját is el kell látnunk hosszú távon. Csak remélni tudjuk, hogy az itt élő magyar közösség egyre inkább gyarapodni fog — még több munkát adva ezáltal a konzulátusnak.

* Az idei esztendő első öt hónapjában harmincöt százalékkal többen igényeltek magyar állampolgárságot, mint az előző év megfelelő időszakában. A választási regisztráció kapcsán is ehhez hasonló érdeklődésre számít?
— A napokban látott napvilágot a hír, hogy mintegy félmillió magyar állampolgársági kérelmet nyújtottak át világszerte — ebből Vajdaságban mintegy 57 ezret, közülük 45 ezer fő tett esküt, 16 ezren pedig magyar útlevelet is kérelmeztek. A választási regisztrációval kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a választás maga próbatétel lesz. Arra biztatok minden új magyar állampolgárt, hogy éljen az alapjogával: adja le szavazatát, és ezáltal vegyen részt a jövő évi választásokon!