Fogócskázás, bújócska, fára mászás. Mintha időutaznánk, ugye? Utcán futballozó gyerekcsapatot is ritkán látunk. A mai digitális világunkban különösen fontos odafigyelni arra, hogy a gyerekeket egy kicsit kimozdítsuk a képernyő elől, hogy fizikailag és mentálisan is felfrissüljenek. Minél előbb kezdjük el megszerettetni velük a mozgást, annál nagyobb az esély arra, hogy a sportolás valamilyen formája rendszeressé válik az életükben. A palicsi Árokszállási Ervin igyekszik a legkisebbekhez is közelebb hozni a sportot.
Palics egyik legszebb épülete a művelődési ház, ahol a közelmúltban igencsak elkezdett dübörögni az élet. A hétfő és a szerda este a tornázóké, vagyis azoké, akik 60 percen át Árokszállási Ervinnel fárasztják ki magukat. Ervin miután lediplomázott a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon, jelenleg a királyhalmi általános iskolában dolgozik tanítóként. Nyolcéves súlyemelői múlttal büszkélkedhet, és habár már nem tagja a Spartacus súlyemelői csapatának, a sportot nem engedte el.
Árokszállási Ervin
— Kamaszkoromban indultam el igazán a sportolás útján. Az általános iskola hetedik osztályába jártam, amikor a televízióban felkeltette az érdeklődésemet ez a sport, és jelentkeztem a klubba. Kezdetben heti három alkalommal edzettünk, az volt a legfontosabb, hogy szabályosan sajátítsam el a különféle technikai fogásokat, hogy elkerüljük a sérüléseket. Egy bizonyos szint elérése után mindennaposakká váltak az edzések, teljes mértékben részei lettek a napjaimnak. Mint a legtöbb sportban, itt is kiemelten fontos a táplálkozás, melyet saját magamnak kellett kitapasztalnom, hogy mennyi az az energiabevitel, amellyel izomtömeget tudok növelni, vagy hogyan tudom a fölösleges kilókat leadni, hogy beleférjek egy súlykategóriába. Szerettem a versenyhelyzeteket, a második helyezések a legemlékezetesebbek, mert ott mindig nagy küzdelmekről volt szó, viszont az edzőtermi rekorddöntések voltak a legizgalmasabbak. A versenyeken van egy kis lámpaláz, idegeskedés, ez az edzőteremben nincs, és ott valóban arra koncentrál az ember, hogy felülírja a legjobb teljesítményét — meséli Ervin, akinek szakításban 115 kilogramm volt a maximum, míg lökésben 147,5 kilogramm.
Ervin az egyetemi tanulmányai elején hagyta abba a versenyszintű sportolást, mert úgy látta, nem tud mindkét területen helytállni.
— Úgy éreztem, hogy nincsenek meg mindkét helyen azok a kognitív képességeim, amelyek szükségesek, ezért megbeszéltem az edzőmmel, hogy csapatverseny esetén számíthat rám, és ritkábban, de lejárok a terembe edzeni. Idővel lábvisszeres problémáim lettek, mérlegelnem kellett a helyzetet, és abbahagytam a súlyemelést. Ettől függetlenül napi szinten sportolok, de teljesen más jellegű ez a testmozgás, hiszen a súlyemelésből a gimnasztikába érkeztem — tudtuk meg Ervintől, aki a tanulmányai alatt az egyik egyetemi tanára javaslatára vett részt a szabadkai Active Kids Sportegyesület foglalkozásain.
Lázasan dolgoznak az izmok
Állítása szerint ez egy jó alapot adott neki, hiszen itt bizonyosodott meg arról, hogy minél fiatalabb a gyermek, annál inkább szükség van a játékos gyakorlatok beemelésére.
— Egy-egy óra programjának összeállításakor figyelni kell arra, hogy konkrét feladatokat is tartalmazzon, de a játékosság is jelen legyen, hiszen olyankor egy kicsit megpihennek a gyerekek. Az a tapasztalatom, hogy a csapatjáték nagymértékben elősegíti a fiatalkori szocializációt, a gyerekek kooperatívabbak, empatikusabbak lesznek, és ez csak néhány előny a sok közül. Minden gyermeknél ösztönözném a rendszeres testmozgás megkezdését, ha lehet, minél fiatalabb korban, hogy egy kicsit ellensúlyozzuk a felettünk elhatalmasodott digitalizációt.
A Palics Magyar Művelődési Egyesület szervezésében indultak el az ősszel a játékos testmozgásórák a művelődési házban, három—hét éves korú gyerekek számára. Hiánypótló tevékenységről van szó, hiszen a palicsi és a környékbeli gyerekek eddig kénytelenek voltak Szabadkára utazni, ha ilyen jellegű foglalkozásra vágytak. A tornaóra vezetője odafigyel arra, hogy a bemelegítés után játékos és komolyabb feladatok váltsák egymást.
— Az edzések során előkerül a törölköző, hullahoppkarika, labda, fából készült parallette, hogy meg tudják tartani magukat, mert szeretném, ha gyakorolnák a tartóerőt. Egyszerűbb, ám számukra mégis fárasztó gyakorlatokat végzünk, hiszen a még nem teljesen kifejlett egyensúlyérzéküket is megdolgoztatják ezek a feladatok. Szeretném még színesebbé tenni számukra a foglalkozást, hogy az órák élvezetesebbek, érdekesebbek legyenek. Elképzelhető, hogy ha kitavaszodik, akkor a szabadban mozgunk, hogy D-vitamint is kapjanak a gyerekek — mondta el Ervin, aki várja az új csoporttagokat az órákra.
A tornaórák során a hullahoppkarika sem pihen
A fiatal tanító szerint a különféle testi vagy mozgásszervi problémák sem gátjai annak, hogy valaki mozogjon, sőt, az ilyen gyerekeknek különösen ajánlott a fizikai aktivitás.
— Ma már nagyon sokféle gyógytornáról tudunk, mely hasznos, viszont heti néhány alkalomról beszélünk, a gyerek a nap legnagyobb részében passzív, ezért fontos lenne, hogy mindennap mozogjon valamit. A fejlődése érdekében szükség van arra, hogy fizikailag is feszegesse a határait, de úgy, hogy ne kudarcként élje meg, ha valami nem sikerül. Különösen fontos odafigyelni a kudarcélményre, mely nagyon könnyen kialakul ebben a korban, és hosszú távra vagy akár egy életre is elveheti a gyermek kedvét a sporttól.
Ervin Királyhalmon is tart gimnasztikaedzéseket az alsósok számára. Heti egy alkalommal találkozik huszonöt fiatallal, akikkel a kézenállást gyakorolják, a hasizmokat és a lábakat erősítik, hogy kialakuljon a gerinc melletti oldalsó hátizmok megfelelő ereje a szép testtartás érdekében. Emellett a vállövek megerősítésén is dolgoznak, de természetesen a játékos feladatok sem maradnak ki.
Az elhivatott tanító felnőttek és idősek számára is szeretne órákat tartani, illetve személyi edzőként is tevékenykedne.
Aki csatlakozna a játékos testmozgásórákhoz, a 062/85-23-394-es telefonszámon tud jelentkezni.
