Tanulmányait Újvidéken a zeneakadémián — klasszikus klarinét —, Budapesten a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán — jazzszaxofon —, a Rotterdami Konzervatóriumban — tenorszaxofon és basszusklarinét — végezte. Karrierje során számos díjat nyert, benne volt a Quimby együttes első felállásában, játszott a holland Broadwayen, bemutatkozott a világ legnagyobb zenei fesztiváljain, világhírű zenészekkel dolgozott együtt. Mindenki tudja róla, hogy hatalmas lokálpatrióta, évente többször is felbukkan Zentán. Legutóbb zenésztársaival a kis zsinagógában tartottak rendkívül hangulatos koncertet Easy Latin Vibes címmel.

Bodnár Zsófia felvételei      

Mivel legutóbb 2016-ban készítettem vele interjút, és kíváncsi voltam, mi történt vele azóta, leültünk egy újabb beszélgetésre.

— Hajókon vagyok vendégművész, és most már csak ezzel foglalkozom. A Cindy Thompson ügynökség közvetítésével főleg a Holland America Line hajótársaság foglalkoztat, a másik hely pedig, ahol szintén fellépek, a Silversea. Ezek egy-két hetes utazások, a hajókon lévő színházban állok a közönség elé, és ugyanazt a programot adom elő, amelyet most Zentán is játszottam. Szeretem a szabadságot, habár néha izgulok, hogy lesz-e következő munka, de mindig adódik valami. Most például egy-két hónapra előre tudom, hogy hova kell mennem. Elmondhatom, hogy bejártam szinte az egész világot, a közeljövőben pedig eljutok olyan helyekre is, ahol még nem voltam. A naptáramban szerepel például Új-Zéland, Srí Lanka, a Maldív-szigetek… Japánt sem láttam még, de felírtam a bakancslistámra. Az Északi- és a Déli-sarkon kétszer is megfordultam, Dél-Amerikát teljesen beutaztam, Afrikát is Egyiptomtól a Dél-afrikai Köztársaságig, és Ázsia sem maradt ki. Ezt másként nem tudtam volna elérni, csak így, hogy óceánjárókon zenélek, és nagyon boldog vagyok, mert összekötöm a kellemest a hasznossal, azt csinálom, amit szeretek, és közben utazok is. 

* Az előző interjúban, nyolc évvel ezelőtt azt mondtad, 46 országban jártál. Azóta mennyivel bővült a listád?

— 100 körül tartok, vagyis a világon lévő országoknak mintegy a felében voltam már.

* Tudjuk rólad, hogy szeretsz víz mellett élni. Zentán ott a Tisza, Újvidéken és Budapesten a Duna, Rotterdamban a Maas. Sokat tartózkodsz az óceánokon is. Nincs még eleged a vizekből?

— Nincs. A crossing általában hat napig tart, vagy ha a Csendes-óceánon megyünk, mondjuk, Tahitiről San Diegóba, az kilenc nap. Inkább többet repülök, mint hajózok, mert mindig repülővel utazom a kijelölt kikötőbe, aztán egy vagy két hétig hajózok, és repülök vissza. Egyébként a vizet valóban nagyon szeretem, annak idején Zentán úsztam és vízilabdáztam is. A folyó teljesen más, mint a tengerek vagy az óceánok. Vannak férfi és női folyók, a Tisza pedig női folyó. És a tiszavirág is nagyon különleges. Lehet, hogy hihetetlen, de ez az, ami mágnesként vonz vissza. Egyébként az anyukám kisoroszi, az édesapám pedig torontálvásárhelyi. Amikor ott voltam, sokáig nem tudtam, miért érzem magam rosszul, aztán rájöttem, az zavar, hogy nincs folyó. Azt hiszem, Szabadkán is megbolondulnék.

* De nemcsak a Tisza miatt jársz haza, hanem a burekért is. A nyáron többször találkoztunk, amikor vagy mentél burekot venni, vagy már megetted a pékségben, és visszafelé tartottál.

— Igaz, ha itthon vagyok, sokszor eszem burekot és joghurtot. És nagyon imádon a szerb rostélyos ételeket is. A szerb konyhában létezik az úgynevezett vonat, amikor minden vagonban más-más ételt hoznak ki, csevapot, pljeskavicát, kolbászt stb. Egyszer, amikor Čačakon muzsikáltunk, elhívtak egy ilyenre, és azt mondták, ha tizenhárom vagont végigeszünk, akkor nem kell kifizetni. Én elég nagydarab ember vagyok, sokat is eszem, de a negyediknél kidőltem. És itt még természetes kaják vannak, senki sem akar 3D-s nyomtatón húst előállítani.

* Még egy kicsit visszatérnék a legutóbbi zentai koncertedre, melyen sokat beszéltél a családodról, a szüleidről, a testvéredről, a lányodról… Feltételezem, hogy abban a programban, amelyet a hajón adsz elő, nem ez az összekötő szöveg.

— De igen, pontosan ez. Sőt, ott fotók is vannak a háttérben, melyeket az unokaöcsém készített, és megjelenik az édesanyám, az édesapám, a lányom fényképe. Én pedig elmondom angolul, hogy a szüleim miként hatottak rám, különösen a zenetanár édesapám, és a közönség ezt nagyon szereti. Minden alkalommal odajönnek hozzám, és elmondják, ezek voltak a legjobb gondolatok, melyeket tőlem hallottak. Tudom, hogy más előadóművészek inkább magukról mesélnek, például arról, hogy milyen díjakat nyertek, de szerintem ez kevésbé érdekli a nézőket. Nem dicsekvés, de valóban jó visszajelzéseket kapok, például, hogy a szövegem meg a zeném teljesen emberközeli, és ezért kedvelnek. El szoktam játszani a Quimbytől a Most múlik pontosan című dalt, meg a Đurđevdant is, és ez is nagyon tetszik a közönségnek, hogy az én kultúrámat ötvözöm az övékével. Azt sem hallgatom el, hogy Rotterdamban lakom, mely egy igazi multikulturális város, hiszen majdnem száz nép él együtt, mindenki hozza a saját kultúráját, és ebből építkeznek. 

* Jól éretettem, hogy színpadon lépsz fel?

— Igen, a hajó színháztermében, ahova 600—1000 ember fér be. Ez egy 40 perces show-műsor, mert a hajón pontosan annyit kérnek. Valójában ez a központi történés, bűvészt is alkalmazhatnak, vagy énekest, táncosokat, én viszont szaxofonista vagyok, ami nem szokványos. Ha egyhetes az út, akkor egyedül lépek fel, ha viszont két hét, akkor zenekar is van.

* Mennyit vagy Rotterdamban?

— Nem sokat. Például most, amikor visszamegyek, egy napot leszek ott. Ha viszont több szabadidőm van, mondjuk, két hét, akkor jövök Zentára.

* Ünnepi időszakban beszélgetünk, ezért adódik a kérdés: hogyan és hol karácsonyozol?

— Az idén elég furcsa lesz, mert a Karib-szigeteken leszek karácsonykor, ahol meleg van, és az emberek télapós sapkában ülnek a vízben. Persze a hajón is ünnepelnek, ilyenkor az utasok, főleg az amerikaiak, karácsonyi pulóverben jönnek le reggel, ez szinte kötelező viselet. Egyébként szeretem a karácsonyt, habár nekem valahogy olyan szomorú ünnep. De nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Mindig sírhatnékom van karácsonykor, főleg, ha meghallom az alkalmi zeneszámokat. Most az egész család Hollandiában lesz, csak én nem, és igaz, hogy a hajón egyedül leszek, de az a sok ember körülöttem eltereli a gondolataimat. Az új év is szokatlanul kezdődik majd, mert december 30-án repülök Los Angelesből Új-Zélandra, ott viszont már 1-je lesz, amikor odaérek, vagyis kimarad a 31-e. Azt már máskor is megéltem, hogy az utazás miatt elveszett egy nap, de hogy éppen újévkor, ilyen még nem volt.

* Vannak-e új terveid, vagy egyelőre elégedett vagy azzal, amit most csinálsz?

— Most azt szeretném, ha egyelőre semmi sem változna a szakmai életemben, mert végre pénzt is látok a zenémből. Emellett én pódiumember vagyok, és nagyon örülök, hogy fent vagyok a színpadon, én vezetem az egészet, az én nevem alatt fut a show. Tehát az a tervem, hogy maradjon így, és lehet, hogy egyszer majd összeállítok egy másik programot, de most ez nagyon jól működik.

* Arra gondoltál-e már, hogy meddig lehet ezt csinálni?

— Ameddig bírok a színpadon állni, és nem esek össze, ameddig tudom fújni a szaxofont, addig biztos fent is maradok. Nem akarok nyugdíjba menni, mert ha már majd nem tudok muzsikálni, akkor teljesen mindegy, hogy mi lesz. De addig a zenével szeretnék foglalkozni.