Egy kopjafa és az elöljárók - Biszak Márton fotója

Háromnapos falu- és templombúcsút, ún. kirvájt ünnepeltek szeptember utolsó hétvégéjén Pancsova külvárosában, Hertelendyfalván. A hidasi (Magyarország) vendégek már péntek este megérkeztek, a szombat délelőtti órákban pedig paprikásfőző verseny vette kezdetét az imaház udvarán. Bár délutánra már igencsak lógott az eső lába, néhány lovas díszkíséretében és a helyi rezesbanda hangulatoldása közepette ún. kirváj-fát is emeltek az ünneplők a Tamási Áron SZMME székháza előtt, majd táncesttel és egy rövid művelődési műsorral összekötve az esti órákban a verseny étekremekei kerültek terítékre az egyesület nagytermében. Ó, bujdosó székely! -- jajdult fel a népdal Varga György előadásában, Kiss Samu hangszeres kíséretével, Kerekes Emília pedig hagyományos székely lakodalmi dalokkal mutatkozott be. Kemény József citerakíséretéban az egyesület népdalköre lépett fel, majd ízes nyelvezettel Lőcsei Antal mesélt el egy mesét. Lelkipásztori köszöntőt Boruss Mária hidasi lelkésznő és Halász Béla helybéli tiszteletes úr mondott.
A vasárnapi ünnepi istentiszteleten a torontálvásárhelyi lelkész úr is jelen volt, Kerekes-Székely Zita kántornő vezényletével az egyházi kórus énekelt, majd åseink emlékére ajánlással a hidasi református gyülekezet ajándék kopjafáját, Ömböli Zoltán alkotását leplezték le és koszorúzták meg az imaház udvarán. Az eseményt, melyen az említett egyházközségi képviselőkkel együtt a hertelendyfalvi helyi közösség, Pancsova város, illetve a Tartományi Képviselőház küldöttsége is jelen volt, a helyi tévéház kamerái is rögzítették. Pár órával később Thomka Károly telepíttető lelkész síremlékénél gyűltek újra egybe egy rövid fohász és főhajtásos elcsendesedés erejéig a hidasi vendégek és a ''vojlovitzi” házigazdák. Hétfőre végül csak a kirváj-fa szétszedése maradt, és a vendégek kikísérése. A továbbiakra pedig a fotografált emlékképek, s a hangrögzítők ''anyaga”. Az alább olvasható sorokat Lőcsei Ilonának, a hertelendyfalvi kultúregyesület titkár asszonyának ünnepi összeállításából kölcsönöztük.
''Ünnepelni jöttünk össze, örülni egy újabb találkozásnak, de ugyanakkor ez kiváló alkalom arra, hogy emlékezzünk is. Bújdosik a székely... már évszázadok óta! 1764-ben a január 7-ei mádéfalvi veszedelem következtében bújdostak Moldvába, az ott élő csángók falvaiban találtak menedéket. 1774-ben, miután a Habsburg Birodalom megszerezte Bukovinát, Hadik András tábornok a Moldvában szétszóródott székelyek egy részét összegyűjtötte és az újonnan megalapított öt bukovinai faluban telepítette le őket: Istensegítsen, Fogadjistenben, Hadikfalván, Józseffalván és 1786-ban Andrásfalván. Így jött létre a bukovinai székelyek nemzetsége, s a későbbiekben ezekből a falvakból rajzott ki szerte a világba. És így került távol gyermek a szülőtől, testvér a testvértől! Azóta évtizedek teltek el, de a bukovinai székelység a szétszóródottság, a sok keserves bújdosás ellenére is megmaradt és él! Most már a távolságok könnyebben áthidalhatók, a kapcsolatok egyszerűbben fenntarthatók. Ennek a bizonyítéka az is, hogy az idén falunk és egyházunk ünnepén, a templomunk felszentelésének 108. évfordulóján velünk vannak a hidasi bukovinai székely testvérek, jelenlétükkel szebbé és teljesebbé téve ünneplésünket. A hertelendyfalvi és hidasi közösségnek közös múltja van: őseink emlékét az andrásfalvi templomkertben és az ottani ősi temetőben a kereszt és a kopjafa őrzik. De közös a hitünk és közösek a dalaink is, a szokásaink és a hagyományaink, amelyeket ápolunk és féltve őrzünk a feledéstől!”