Püski János (bronzérmes világbajnok), Gerőcs Fanni (világbajnok tradi kadet kategóriában), Balaskó Sándor és Táborosi Viktor a harmadik nap végén

Íjászattal nyolc évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, egyszerűen úgy érezte, ezt kell csinálnia. Vásári íjat vett, és autodidakta módon fejlesztette magát. Három év múlva első versenyén is részt vett. Eddigi legjobb eredményét a szegedi, dél-alföldi régió bajnokságán érte el, ahol 3 D kategóriában a második helyen végzett 71%-os találati aránnyal.

— Az íjászegyesületek inkább az olimpiai szakágat helyezik előtérbe, én viszont ösztöníjászattal, hagyományőrző íjászattal szerettem volna foglalkozni. Ez a fajta íjászat több szempontból közelíthető meg. A 6-7 éves gyermektől a 80-90 évesekig bárki megtalálhatja benne önmagát. Általa a hagyományőrzés mellett a magyar történelem is megismerhető, és sportként, családi programként is felfogható. Egyik tanítványom úgy jött oda hozzám, hogy a tízéves fia szeretne íjászattal foglalkozni. A gyerek bekapcsolódott a munkába, a harmadik edzésen már az apuka is ott maradt, azóta pedig már az egész család örömíjászversenyekre jár. Környezetünkben alacsony költségvetésű viadalokat szerveztünk, ami nem a pénzről szól, hanem arról, hogy együtt legyünk, szórakozzunk. Ezeken a versenyeken a fiatalok gyakorolhattak, versenyhelyzetben próbálhatták ki magukat. Évente egy-két alkalommal több településen (Magyarkanizsán, Zentán, Adán, Topolyán, Bajsán, Bácskossuthfalván, Bácsfeketehegyen, Kishegyesen, Horgoson) rendezünk alacsony költségvetésű versenyeket, melyek iránt nagy az érdeklődés — mondta Táborosi Viktor, a horgosi Apollon Íjászkör tagja.

A részvevők felvonulása Gyulán

Váratlanul érte, hogy elutazhatott a világbajnokságra. Az íjászat szerelmesei meglepetésversenyt szerveztek számára, melyet ő előzetesen háziversenyként képzelt el. Akkor lepődött meg igazán, amikor a horgosi helyszínen több magyarországi íjásszal, többek között Gyarmati Gábor világbajnokkal is összefutott. Később lehullott a lepel, és a többiek elmondták neki, hogy a verseny bevételét a világbajnokságon való részvételére ajánlják fel.

A vb-n három napon át a selejtezők voltak műsoron, a pusztai íjászoknak legalább 50%-os találati arányt kellett teljesíteniük a döntőbe kerüléshez. Első nap a Göndöcs kertben 63%-ot ért el pályalőlapokra célozva, a második nap történelmi pálya következett, ahol 68%-os teljesítményt nyújtott, a selejtező zárónapján pedig a szervezők a programba vadászversenyt iktattak, melyet Viktor 60%-kal zárt. A döntő kombinált pályán folyt, ahol a már fáradt íjász 50%-ot teljesített.

— Ösztöníjászatban élete végéig fejlődik az ember, mivel az ösztöneit fejleszti. Nem konkrét célzással lövünk, hanem távolságfelméréssel és izommemóriával, tehát ez utóbbival célzunk. Minél tovább csinálja az ember, annál pontosabbá válik. A veteránok előnyben vannak hozzánk képest, és hihetetlen eredményeket érnek el. Csigás íjászatban a legmodernebb eszközökkel 90-95% a közép-európai átlag, a vb-n a veteránok pusztai íjjal, célzó segédlet nélkül 90%-os pontossággal teljesítettek. Önmagunknak íjászkodunk, ezáltal sikerélmény ér bennünket, és fejlődési görbénket is követhetjük. Íjászat közben önmagunk személyében a legjobb ellenfelet kapjuk, és önmagunkat kell legyőznünk. Egymással is versenyzünk, de szorítunk is egymásért. Kiváló közöttünk a kapcsolat, a versenyek hangulata baráti. Ezért is szeretem — mondta Viktor.

Táborosi Viktor (jobbról) és Gyarmati Gábor (szegedi UTC), a veterán vadászreflex kategória világbajnoka

A történelmi íjászatnak szigorú szabályai és követelményei vannak. A felszerelés és az íjak ellenőrzésen esnek át, nem lehet igénybe venni sem segéd-, sem célzóeszközöket. A verseny alatt folyamatosan hat-nyolc bíró figyel árgus szemmel az íjászokra, a lövési technikát is ellenőrzik, és az sem mindegy, milyen viseletben ragad íjat a versenyző.

Viktor a versenyzés mellett a jövő íjászainak nevelésével is foglalkozik. A horgosi Apollon Íjászkör csapatában — mely egyébként nem formális szervezet — tizenöten vannak, emellett besegít a környező települések csoportjainak munkájába is. A nyári táborokban több száz gyereket tanítottak meg a sportág alapjaira. A versenyzésre nem elsődleges célként tekintenek, önmaguk fejlesztését sokkal fontosabbnak tartják. A biztonságra különösen nagy hangsúlyt helyeznek. Az eszközöket megfelelő módon tárolják, használják, szállítják, így elkerülhetőek a balesetek. Szerbiában országos íjászszövetség létezik ugyan, de történelmi, pusztai íjászattal foglalkozó szakági szövetség még nincs.

Verseny közben

— Az utánpótlást illetően lányokban hiány mutatkozik, annak ellenére, hogy elegáns, nőies sportágról van szó. A hátizmokat rendesen megedzi ez a tevékenység, testtartásjavító hatása van, és a meditációs gyakorlatoknak is fontos szerep jut. Csoportom tagjai kiváló eredményekkel büszkélkedhetnek. Név szerint Andrasity Barbarát és Szélpál Endrét említeném, illetve felsorolhatnám az egész csapatot, hiszen mindegyikük tehetséges, látszik rajtuk, hogy szeretik, amit csinálnak. Célom az ösztöníjászat további népszerűsítése. Ez egy csapatépítő és egyénfejlesztő tevékenység, mely rákényszerít arra, hogy magadba fordulj, önmagaddal küzdj. Amióta íjászkodom, bizonyos területeken magabiztosabb és céltudatosabb vagyok. Az eredmények nem képeznek értékrendet. Ha a világbajnokság negyedik napján is úgy teljesítek, mint az első három napon, akkor az első tíz között végzek. Nálunk a világbajnok másnap ugyanolyan barátként áll oda lőni, mint korábban. A sportágat be kell hozni a köztudatba, hiszen a hagyományainkon alapul, és csak pozitív hatásai vannak. Az emberek fásultak, az íjászat által azonban egy kiváló közösséget fedezhetnek fel maguknak. A felszerelés megfizethető. A történelmi jellegű, modern íjak ára 60 és 200 euró között mozog, a természetes anyagból készülteké pedig 350-400 euró. A kezdők a legolcsóbb, 60 eurós íjakat használják, és azzal érnek el kitűnő eredményeket — tudtuk meg Viktortól.

Az ember arra hajlandó áldozni, amit szeret, amit szívvel-lélekkel csinál. Lehet, hogy az íjászat környékünkön még nem annyira népszerű, de aki egy kiváló közösség tagja szeretne lenni, és nem közömbös számára hagyományaink ismerete sem, az feltétlenül próbálja ki ezt a nemes, személyiségformáló tevékenységet.

Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor