Az ember alapjában véve bizakodó és gyakorlatias. Ezek a tulajdonságok segíthetnek neki abban, hogy az ínséges időkben feltalálja magát, s megkönnyítse a családja és a saját sorsát. Sorozatunkban olyan embereket mutatunk be, akik — noha nincs állandó munkájuk, vagy éppen keveset keresnek — ismerik a boldogulás receptjét, és annak köszönhetően nemcsak hogy talpon tudnak maradni, hanem jó irányba mozdul el az életük.
Nemezelés a konyhaasztalon
Kucsera Anikó a szabadkai vegyészeti középiskola kémiatanárnője. Kézművességgel huszonkét évvel ezelőtt, egyetemi hallgatóként kezdett el foglalkozni.
— Az évfolyamtársnőm, Habram Ágnes a kollégium konyhaasztalán mutatta meg nekem a nemezelést. Attól kezdve már nem volt visszaút. Az egyetem nulladik évét követő nyári szünetben hallottam először a palicsi Etnocampról, és ott tíz napon át Horváth Virág oktató segítségével véresre nemezeltem a tenyeremet. Ezután évekig autodidakta módon tanultam, otthon vagy a szegedi egyetemi kollégium konyhájában nemezelgettem, majd más anyagokból is kezdtem ékszert készíteni.
Szépérzék és kreativitás
Anikó szerint szinte bármiből készülhet ékszer, csupán egy kis szépérzék, színkombinációs készség és kreativitás kell hozzá.
— A Budapesten eltöltött egy év után öt évig tanultam kémiát Szegeden, majd három és fél évig tanítottam Nyergesújfalun és Visegrádon. A tíz év alatt, amíg Magyarországon tartózkodtam, nagyon sok ottani kézművesvásáron vettem részt a saját készítésű termékeimmel. Először csak nemezelt dolgokat készítettem: pénztárcát, tolltartót, táskát, faliszőnyeget, sapkát, tükröt stb., és főleg népi, valamint eredeti honfoglalás kori motívumokkal díszítettem őket. Részt vettem többek között a szegedi Hídi Vásáron, a Művészetek Völgye rendezvényen, a Mesterségek Ünnepén, a budapesti Táncház Találkozón.
Segít a világháló
Miután hazaköltözött, a szabadkai vegyészeti középiskolában kezdett el kémiatanárként dolgozni Anikó. Ma már nagyon ritkán nemezel, különféle anyagok kombinációjával készít szinte kizárólag ékszereket. A mesemotívumok állnak nagyon közel hozzá.
— Ékszereimet pillanatnyilag két budapesti kézművesboltban értékesítem, de azért néha-néha még elmegyek egy-egy vásárra is. Egyre nagyobb az érdeklődés a munkám iránt, és ebben nagy segítségemre van a világháló. Óriási dolog, hogy a világ bármely tájékán egy kattintással megtekinthetik a munkáimat. Tanárként dolgozom, s nem panaszkodom, hisz sokan nálam rosszabb anyagi körülmények között élnek. A férjem viszont munkanélküli, így a keresetünket a kézművességgel tudjuk kiegészíteni. Sajnos csak a kézművességből Szerbiában megélni nagyon nehéz lenne.
Az alkotás öröme
— A kézművesség, az elkészült tárgy szépsége, és főképp a másoknak ezzel szerzett öröm számomra minden. Kezdetben nagyon nehéz volt megválnom például egy napokig hímzett honfoglalás kori motívummal díszített nemeztáskától, de már túljutottam ezen. Ha elkészült, már meg is született az ötlet, hogy a következőn mit fogok másként csinálni. És nem fáj az elválás tőle, mert már itt az új ötlet, és alig várom, hogy megvalósítsam. Nincs megállás, és szeptember 7-étől már kézművestanfolyamot vezetek Márton Kovács Tímeával és Erdélyi Olíviával közösen a Tehetségek Határok Nélkül szervezet jóvoltából. Minden érdeklődő gyermeket és felnőttet szeretettel várunk! — zárja a beszélgetést Kucsera Anikó.
