Mottó: „Nem az a bölcs gyászolása, hogy szomorúságát közölje mással. Az ellenkező az. Az, hogy a maga örömeit odaadja másnak.” (Jókai Mór: Fekete gyémántok)

Alkalom volt ez, hogy ha csak néhány röpke órácskára is, de az egymás szomszédságában élő nemzeti közösségek újra felfedezzék egymás nyelvét és dialektusát, hagyományait és szokásait. A korábbi évekhez hasonlatosan a dallal, népi tánccal és költészettel gazdagon átszőtt központi ünnepséget ezúttal is a helyi Žarko Zrenjanin Művelődési Otthonban tartották meg. A szervezést a többetnikumú környezetek közösségeinek fejlesztését ellenőrző, pancsovai székhelyű In Medias Res Euroregionális Központ koordinálta. Kiemelt jelentőségű védnök Pancsova város önkormányzata, illetve a Bolgár Köztársaság belgrádi nagykövetsége volt. Az úgynevezett logisztikai teendők elvégzését — ugyancsak hagyományosan — a helyi Moša Pijade Általános Iskola, a bánáti bolgárok Ivanovo — Banat nevű tömörülése, a Bonnáz Sándor Magyar Művelődési Egyesület és az ivanovai helyi közösség vállalta magára. Pancsova községben — melyben huszon-egynéhány nemzeti kisebbség él — 2008 óta emlékeznek meg hivatalosan erről a napról.

A vizekkel szabályosan körülölelt, napjainkban csupán ezerötvenhárom főt számláló Sándoregyházán, az al-dunai székelység legdélebbi településén sajnos a magyar nyelv is egyre inkább a veszélyeztetett nyelvek csoportja felé sodródik. Jóllehet a családi hajlékból kilépve, dolgai intézésekor az ember nemcsak a szomszédjaival válthat szót ősei nyelvén, hanem a templomban is magyarul hallgathatja Isten igéjét. Sőt, akár a helyi közösségben s az anyakönyv-vezetői hivatalban is használhatja e nyelvet! A művelődési berkekben csordogáló aktivitások mellett — igaz, csak módjával, de — az iskola is kínál felzárkózási lehetőséget a heti rendszerességgel tartott anyanyelvápoló órák által. Amíg (ön)erőből és a többletmunkát vállaló, koordináló emberállományból futja. Közülük ezúttal a helyi Almási Júlia és a Hertelendyfalváról „kölcsönzött” Györfi Sándor pedagógus munkáját emeljük ki.

A legutóbbi sándoregyházi alkalmon Almási tanárnő a falu magyar művelődési egyesülete asszonykórusának és az iskola anyanyelvápoló diákcsoportjának tevékenységébe engedett betekintést, az al-dunai települések hálózatában napi rendszerességgel ingázó Györfi tanár úr pedig a Dél Pacsirtái gyermekkórust vezényelte. Az említetteken kívül szlovák, macedón, bolgár és görög produkciók kerültek színre a hertelendyfalvi, a torontálamási (jabukai), az omlódi (omoljicai), a sándoregyházi (ivanovói) és a szendrővári (smederevói) csoportok előadásában.

Félreérthetetlenül megfogalmazott üzenettel: a globalizáció korában minden kis nyelv veszélyben van, nem csak a kisebbségek nyelve!