Első körben álljanak itt azok a vajdasági művészek, akiknek a következő esztendőben évfordulójuk lesz.

110 éve született: Andruskó Károly vajdasági festő, grafikus, nyomdász (1915, Zenta — 2008, Magyarkanizsa) az elemi iskola öt osztályát Zentán végezte. 1932-ig kereskedelmi iskolában tanult, 1943-ban nyomdászmesteri oklevelet szerzett. Nyomdászként dolgozott Zentán, Eszéken, Szabadkán és Budapesten. Másfél évig a Szovjetunióban volt kényszermunkán. 1946-tól 1948-ig a Magyar Szó nyomdájában alkalmazták. 1948 és 1973 között a zentai Udarnik nyomdában volt nyomdász, műszaki vezető. Képzőművészettel 1941 előtt kezdett el foglalkozni. Több technikát is kipróbált: olajfestményeket festett, grafikákat, fa- és linómetszeteket, monotípiákat, akvarelleket és pasztellképeket készített. Az 1960-as években kezdett az ex libris műfajával foglalkozni. A ’70-es évektől jelentek meg minikönyvei, többek között vajdasági magyar íróknak szentelt, ajánlott sorozatai. Számos önálló és csoportos kiállításon vett részt.

Thurzó Lajos költő, újságíró 110 éve született és 75 éve halt meg (1915. április 16., Zenta — 1950. április 23., Újvidék). Szabónak készült, de betegsége miatt abbahagyta tanulmányait. A földműves-szakszervezet titkára, a Híd zentai terjesztője volt. 1945-ig írnok, hivatalnok, 1945 és 1950 között a Magyar Szó munkatársa volt. Szerepelt a Téglák, barázdák (1947) című antológiában. 1955-től a zentai temetőben fehér cementből készült egész alakos szobra áll (Bezerédi Lajos — Lujo alkotása). 2005-ben emléktáblát helyeztek el Thurzó Lajos zentai szülőházán. Nevét viseli a zentai Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási központ és a Thurzó Lajos Általános Iskola.

170 éve született: Milkó Izidor, alias Baedeker (1855. február 1., Szabadka — 1932. április 21., Szabadka) földbirtokos, ügyvéd, újságíró, a Petőfi Társaság és a szegedi Dugonics Társaság tagja. Szülővárosában végezte el a gimnáziumot. 1872-től a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott, közben irodalmi tanulmányokkal foglalkozott. 1884-ben a jogtudományok doktorává avatták, de nem folytatott ügyvédi gyakorlatot. A Fővárosi Lapoknak 1875-től egy évtizeden át volt tárcaírója, de az 1870-es évektől kezdve más lapoknak is sokat dolgozott. Novellákat, humoreszkeket, karcolatokat írt, külföldi utazásairól szóló jegyzeteit különösen kedvelték. 1884-ben Szabadkán árvaszéki ülnöknek választották meg, ám 1889-ben megromlott egészsége miatt állásáról lemondott. 1893-ig elsősorban egészsége helyreállításának élt, sokat tartózkodott külföldi fürdőhelyeken, és keveset írt. Később Szabadkán tiszteletbeli városi főjegyző lett, újra részt vett a társadalmi és az irodalmi életben. Társadalmi téren különösen a szabadkai magyarság művelődésének irányításában szerzett érdemeket. Hitközségi elnöksége idején (1902) építették fel a szabadkai zsinagógát. Fölvetette egy Balaton-egyesület alapításának ötletét: tőle indult ki 1886-ban az a jelentősebb mozgalom, amely a magyar könyvek terjesztését és népkönyvtárak szervezését tűzte ki célul. Élete vége felé elszegényedett. A szabadkai zsidó temetőben nyugszik.

30 éve hunyt el: Herceg János író, szerkesztő, műfordító, akadémikus (1909. május 11., Zombor — 1995. január 29., Zombor) iskoláit Zomborban és Budapesten végezte. 1932-től 1934-ig nyomdai tisztviselő volt Zomborban, 1934 és 1936 között az Új Hírek munkatársa. 1936-tól 1938-ig Budapesten a Dante Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, 1939-től az Új Hírek munkatársa, rövid ideig főszerkesztője volt. Az újvidéki Reggeli Újságnak is írt. 1941-ben a zombori városi könyvtár igazgatója lett, 1941 és 1944 között pedig a Kalangya főszerkesztője volt. 1949-től 1953-ig az újvidéki Testvériség-Egység Könyvkiadó Vállalat szerkesztőjeként, 1957-től 1977-ig az Újvidéki Rádió munkatársaként dolgozott. A rádió minden irodalmi műsorát ő indította el. Irodalomszervező tevékenysége is jelentős, nagy magyar írókat hívott meg a rádió M-stúdiójába, többek között Illyés Gyulát és Déry Tibort, 1970 őszén a ritkán kimozduló Németh Lászlónak szervezett nagy sikerű irodalmi estet. Az irodalmi műsorokat nyugdíjba vonulásáig szerkesztette. 1955 és 1957 között a Híd főszerkesztője volt. 1981-ben a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia tagja lett. Tizenhét éves volt, amikor 1926. március 21-én Höndy János álnéven megjelent első novellája, A bohóc szerelme a Sombori Ujságban. A novellát Herceg János szigorúan titokban tartotta, csupán önéletírás-köteteiben említette többször is, de nemhogy első kötetébe nem vette fel, hanem Összegyűjtött elbeszéléseiben (1986) sem találhatjuk meg. 1998-ban emlékére Herceg János Irodalmi Díjat alapítottak. 2009-től Zomborban Dunatáji Herceg János Irodalmi Napokat tartanak. 2009-ben Nemes Fekete Edit elkészítette Herceg János portréját. 2012-ben Zomborban Herceg János-szobrot állítottak. Doroszlón, egykori lakóházán emléktábla áll, a faluban és Szabadkán is utcát neveztek el róla.

70 éve hunyt el: Munk Artúr orvos, prózaíró (1886. május 25., Szabadka — 1955. november 8., Szabadka) az elemi iskolát és a gimnáziumot Szabadkán végezte. Budapesten szerzett orvosi diplomát, majd cselédkönyves orvos volt a János Kórházban. Utána hajóorvos lett a Fiume és New York között közlekedő óceánjárón, illetve a Carpathián, mely elsőként sietett a Titanic hajótöröttjeinek mentésére. 1914 közepétől tizenöt hónapon át orvos főhadnagy volt az I. világháborúban. 1917-ben orosz fogságba esett, 1921-ben szabadult. A két világháború között viszont jobbára az orvosok hétköznapjait élte Szabadkán, ahol magánpraxist folytatott. Kevésbé ismert tény, hogy mint szaktekintélynek Orvosi Dolgok címmel külön orvosi rovata volt a Bácsmegyei Napló című szabadkai napilapban. Munk ezen írásai azért is figyelemre méltóak, mert belőlük sokat megtudhatunk az 1920-as évek Szabadkájáról. Emlékét Szabadkán szobor (Weil Erzsébet alkotása) és utcanév őrzi. Szerepel a Dettre—Radó szerkesztette Vajdasági magyar írók almanachjában (1924), a Bácsmegyei Napló 1929. évi Almanachjában, illetve az Ákácok alatt (1933) című novellaantológiában.

S végül még néhány fontos évforduló 2025-re:

75 éve született: Esterházy Péter (1950—2016) író, publicista.

80 éve született és 10 éve halt meg: Fodor Ákos (1945—2015) költő, műfordító.

90 éve született: Czigány Lóránt (1935—2008) irodalomtörténész, Karátson Gábor (1935—2015) festőművész, író, műfordító, Vekerdy Tamás (1935—2019) pszichológus, író.

100 éve született: Nagy László (1925—1978) költő, műfordító, grafikus, Nemeskürty István (1925—2015) irodalomtörténész, író, filmtörténész, Darvas Iván (1925—2007) színművész, Kállai Ferenc (1925—2010) színművész.

120 éve született: József Attila (1905—1937) költő, Kozmutza Flóra (Illyés Gyuláné, 1905—1995) pszichológus, gyógypedagógus, Rejtő Jenő (1905—1943) író, humorista, Tamkó Sirató Károly (1905—1980) művészeti író, költő, műfordító.

125 éve született: Fekete István (1900—1970) író, Márai Sándor (1900—1989) író, költő, Szabó Lőrinc (1900—1957) költő, műfordító.

150 éve született: Klebelsberg Kunó (1875—1932) jogász, kultúrpolitikus, Tormay Cécile (1875—1937) író.

200 éve született: Jókai Mór (1825—1904) író.

250 éve született: Bolyai Farkas (1775—1856) matematikus, drámaíró.

400 éve született: Apáczai Csere János (1625—1659) filozófiai író.

10 éve hunyt el: Göncz Árpád (1922—2015) író, műfordító, köztársasági elnök, Hankiss Elemér (1928—2015) szociológus, irodalomtörténész, Juhász Ferenc (1928—2015) költő, Karátson Gábor (1935—2015) festőművész, író, műfordító, Nemeskürty István (1925—2015) irodalomtörténész, író, filmtörténész.

15 éve hunyt el: Popper Péter (1933—2010) pszichológus, író, Szenes Iván (1924—2010) író, dramaturg, dalszövegíró.

20 éve hunyt el: Kertész Erzsébet (1909—2005) ifjúsági író, Kishont Ferenc (Efrájim Kishon, 1924—2005) emigráns humorista, író.

50 éve hunyt el: Németh László (1901—1975) író, esszéíró.

80 éve hunyt el: Szerb Antal (1901—1945) irodalomtörténész, író, műfordító.

150 éve hunyt el: Kemény Zsigmond (1814—1875) író, Toldy Ferenc (1805—1875) irodalomtörténész, író.

(Forrás: Vamadia, PIM)