Péchy Blanka színésznő, nyelvművelő, a Kazinczy-díj megalapítója javaslatára 1966-ban indították útjára a Szép magyar beszéd versenyt, melynek hagyományosan a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium ad otthont. A magyarországi és a Kárpát-medencei középiskolások a saját régiójukban megrendezett elődöntők után jutnak el a győri megmérettetésre, melynek tétje a Kazinczy-emlékérem. A nemes vetélkedésre az idén csaknem 160-an sereglettek össze, közülük harmincan a határon túlról érkeztek.
„A nyelv olyan, mint az ég íve a maga egymásba futó színeinek gyönyörű játékával.” (Kazinczy Ferenc)
– Sok éve hangoztatjuk, hogy az igényes köznyelv bástyái védendőek. A színészek tudjanak szépen beszélni, a közéleti beszéd legyen kulturált, a közszolgálati média pedig mintaadó. Manapság sajnos valamennyi bástya rogyadozik — adott hangot véleményének Balázs Géza, az Anyanyelvápolók Szövetségének alelnöke, az ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszékének vezetője, és ezzel a jelen lévő szakemberek is egyetértettek. Balázs Géza nem titkolta, hisz benne, hogy a nyelvbe kódolt gondolatok, a nyelvi megformáltság, a nyelvi esztétikum segíthet a jobb társadalmi közérzet kialakításában, az önvédelmi mechanizmus erősítésében. Éppen ezért amíg az első versenyek „csak” a szép és helyes magyar beszéd alapkérdéseire hívták fel a figyelmet, addig a rendezvénynek ma már az értő, kifejező olvasás mellett közösség- és magatartás-formáló szerepe is van.
A diákok első nap a szabadon választott szövegükkel léptek a zsűri elé — a szabályzat szerint a műnek esszészerűnek kell lennie, és nem haladhatja meg a három percet —, majd a Beszélni nehéz! feladvány néhány mondatát kellett jelölniük hangsúlyok, szünetek stb. alapján. Másnap, rövid felkészülés után mindenki ugyanazt az írást olvasta fel, Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel Hogy emberibb legyen a világ című szövegének egy részletét.
Vajdaságot a Topolyán megtartott döntő legjobbjai képviselték: a szabadkai Mányi Heléna, az óbecsei Molnár Kinga, a csókai Marx Éva és az adai Szekerusity Krisztofer.
A legjobb teljesítményt elérő 35 fiatal Kazinczy-érmet vett át a győri városháza dísztermében megtartott ünnepségen. Közöttük volt Marx Éva, a szabadkai Svetozar Marković Gimnázium harmadik osztályos tanulója, aki a csókai Móra Ferenc Magyar Művelődési Egyesület színeiben versenyzett.
Éva a díjátadó után elmondta, a felolvasott szövegeket nagyon élvezte, de az írásbeli kifogott rajta, csak hat pontja lett. Hozzátette, amellett, hogy az ilyen feladatok terén nincs tapasztalata, minden bizonnyal többet kellett volna gyakorolnia, készülnie is.
— A mezőnyt nagyon erősnek találtam, habár közben megpróbáltam kizárni a külvilágot, benne a versenytársaimat is, hogy ne befolyásoljanak. Egy kicsit csúnyán hangzik, ha azt mondom, hogy nem figyeltem rájuk, de ha a versenyeken azt tapasztalom, hogy a többiek is nagyon jók, akkor általában elbizonytalanodom, és eldöntöm magamban, hogy nekem nincs esélyem.
A nyerni akarás, a bizonyítás vágya mindig benne van az emberben, és most is reméltem, hogy eredményesen szerepelek. Ez a díj megerősített abban, hogy jó úton haladok, hiszen hatalmas volt a konkurencia, és ilyen jellegű megmérettetésen még soha nem voltam.
Kosztolányi Dezső Azokról, akiknek írunk című szövegének egy részletét vittem magammal, és alaposan meg is lepődtem, amikor azt tapasztaltam, hogy a csoportomban többen is Kosztolányi műveiből szemezgettek. A különféle szemlékre mindig komolyabb verset vagy prózát keresek magamnak, mert úgy érzem, az illik hozzám. Igyekszem olyan művet választani, amely nemcsak az én lelkivilágomat fejezi ki, hanem a közönségnek is élményt nyújt. Mivel az aktuális témák, az élet mostani gondjai foglalkoztatnak a leginkább, általában a kortárs költőknél horgonyzom le. Terék Anna, Csík Mónika verseit többször mondtam már, és próbálkoztam Sziveri Jánossal is. Arra viszont rá kellett jönnöm, hogy a szerelmes költemények nem nekem valók. Legutóbb egy versenyen nagyon megszenvedtem Radnóti Miklós Szerelmi ciklus 1927-28-ból című művének egy-két részletével, és eldöntöttem, ezt a témát egyelőre hanyagolom. Bizonyára eljön majd az az idő is, de nekem most még nagyon nehéz a színpadon vagy a nézők előtt olyan mértékben kitárulkoznom, ahogyan azt a szerelmes, érzelmes versek megkövetelik.
