A legnagyobb, határon túli magyar közgyűjtemény — könyvtár, képtár, múzeumi részlegek —, amely a Kós Károly (1883—1977) által tervezett csodálatos műemlék épületben található, négy év után tárult fel ismét az érdeklődők előtt.

A felszólalók emlékeztettek, a múzeumot alapító Csereyné Zathureczky Emília nemcsak vagyonát, gyűjteményeit hagyta örökül nemzettársaira, hanem azt a feladatot is, hogy ezt őrizni, óvni, gyarapítani kell. Egybehangzó vélemények szerint a Székely Nemzeti Múzeum sokkal több mint kiállított tárgyak tömkelege, ez a hely ugyanis a székelység megmaradásának a szentélye.

A felújítás szinte mindent érintett, a vízelvezetést, a tetőszerkezetet, az épületgépészetet, a múzeumparkot… A kiállítótér 30 százalékkal bővült, a tárlatokat multimédiás eszközökkel tették vonzóbbá a fiatalok számára. Nemcsak szemléletükben, de a kivitelezés szempontjából is korszerű tárlatok várják azokat, akik az ismeretszerzés mellett élményre is vágynak. Az újranyitott kápolnában házasságkötések, a dendrológiai parkká alakított kertben — Székelyföld jellegzetes fáit kívánja bemutatni — koncertek, családi rendezvények lesznek. A látogatók felfedezhetik a pottyandi tájházat, a megújult kopjafatárolót és kőtárat.

A Mérföldkövek című kiállításon a múzeum által megtett út kísérhető végig az alapítástól napjainkig. A Géniuszok a hősök mögött című időszakos kiállítás a szabadságharc háromszéki eseményeit, önvédelmi harcát, illetve hadiiparának megszervezését, egyúttal a forradalom hátországának történéseit, a hősök mögötti géniuszokat, az önfeláldozó módon megnyilvánuló közösséget jeleníti meg.

Az emeleten található összeállítások Kós Károly építészetéről, az erősdi kultúráról, a székely lakodalmi szokásokról, Éltes Barna művészetéről villantanak fel látványelemeket. Ezekben a terekben a közeljövőben is folyamatosan épülnek és alakulnak az intézmény állandó kiállításai.

Koter Vilmos művészeti vezető, képzőművész az épületből és a gyűjteményekből kiindulva tervezte meg az intézmény új logóját, utalva ezzel a székely nép hagyományaira, identitására. A múzeum nevének kezdőbetűiből kialakított, formailag letisztult jel a kopjafák sajátos formavilágát idézi, a fa hasítására emlékeztet. Az új arculat alapszíne a Mária-kék, az az árnyalat, amelyet a középkorban és a reneszánszban a művészek Szűz Mária ruhájának megfestéséhez használtak.

Kis csoportunk a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete szervezésében a megnyitó utáni napokban járt a múzeumban, és nagy élmény volt számunkra, hogy a toronyba is felmehettünk.

A Székely Nemzeti Múzeum az egyik legrégebbi magyar múzeum. 1875-ben Imecsfalván özvegy Cserey Jánosné Zathureczky Emília a család magángyűjteményére és Vasady Nagy Gyula szaktudására alapozva hozta létre, majd 1879-ben köztulajdonba adta. Ekkor került a gyűjtemény Sepsiszentgyörgyre. Kezdetben a Székely Mikó Kollégium fogadta be a múzeumot, majd más épületek is otthont adtak neki. Az önálló múzeumépület megteremtésére már 1890-ben gyűjtés indult. A Vallás- és Közoktatási Minisztérium 1911 márciusában Kós Károlyt bízta meg, hogy megtervezze az épületegyüttest az 1903-ban megvásárolt telekre.

A múzeum környékbeli építőanyagokból székely mesteremberek munkájának eredményeként épült fel. Ez így történt a jelenlegi felújításkor is, hiszen a bejárati kaput, Kós Károly eredeti, 1912-beli tervrajza alapján, a múzeum asztalosa, Ferencz László készítette, míg a kő ivókutat Éltes Barna kőfaragó.

Az épület tökéletes harmóniáját arányossága, a két, egymáshoz képest eltolt különböző méretű múzeumi szárny más-más formájú tetővel koronázott épülettömbje, valamint az ablaknyílások megfelelő csoportosítása révén kialakított nagy homlokzati síkok adják meg. A cinterem kerítését és kaputornyát, valamint a tornyot Zsolnay típusú mázas cserép fedi.

Kós Károly minden részletet gondosan megtervezett, még a lépcsőkorlátot díszítő elemeket, a kilincseket és az ajtók sarokvasait is. Ötletei a székelység gazdag motívumkincse alapján születtek, méltó módon képviselve az erdélyi magyarságot. A finom arányosság megtartását tükröző elképzelés, a letisztultság és a tökéletes összhang a Kós Károly-i munkásság jellemzője. 

Egyébként Budapesten kívül Sepsiszentgyörgy büszkélkedhet a legtöbb olyan lakó- és középülettel, amelyet a híres építész tervezett. A magyar Országgyűlés december 16-át, Kós Károly születésnapját, a magyar építészet napjává nyilvánította.